Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Köszönet édes hangodért,
Mit fülembe súgtál, ha bánat ért.
Most bármerre járok, nem zavar
A hangos zűrzavar,
Mert nem hat rám a zaj.
Köszönet minden vigaszért,
Mit szívedből adtál, bennem él.
Nem félek többé semmitől,
S hogy minden fal ledől,
Mert jobb hely már a föld.
Lennék a könnycsepp arcodon,
Lennék egy dallam ajkadon,
Lennék én az út, hol csendben jársz.
10 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás
Hull a hó és én boldog vagyok,
ma nem ró anya, apa, én ragyogok.
Fénylik az otthon tiszta melege,
fehéren izzik a szeretet ereje.
Egy év kellett, hogy eljöjjön újra
Karácsony békés Szent estéje.
Hiszek az álmom tisztaságában,
az imám fenti meghallgatásában.
Fohászomat halld meg Jézuskám,
családomban legyen erős a kötelék.
Csak ezt add meg, nem kell ajándék,
óvd meg, kiket gyermeki szívem imád.
|
|
Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
2014. augusztus 15. – Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet.
Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Néha féltett látomásom, sötét, hosszú éjszakákon Elszálljak egy másvilágba, szétnézzek, egy szép világon Boldogságot, vagy bánatot, találok e másvilágban? Nem tudhatom, találok e, messze tájak távolában… Világunkban rég csalódtam, túl sok itt a fájdalom Haldoklik a szívem, lelkem, nincs egy nyugodt hajnalom Elmegyek én messze földre, hol lesz igaz szeretet Elszállok én mindörökre, s majd mindenki eltemet… Ahogy fekszek, szépen szállok el a földről messzire Tekintenék emberekre, búcsúznék, de nincs kire Messze messze elszállok én, az ég másik szegébe Kijön majd el üdvözölni szegény lelkem elébe? Nem is bánom, hogy elszállok, nem lesz így több fájdalmam Nincsen gondom, nincsen bajom, nincs semmim, hogy megbánjam Mosolygok, mert ajándékom lesz majd egy új, szép világ Se a lelkem se a szívem segítségért nem kiállt… Ahogy szállok, jó földanyánk, egyre másra kisebb lesz Alattam a széles határ, halványodó ködbe vesz… Emelkedek, nagy magasra, megnézem a felhőket, Félek, mert így nincs mit szóljak, magam vagyok, nem veled… Egy angyal jött most én elébem, megfogta a kezemet Vezess angyal, benned bízok, s behunytam a szememet Körbevettek jó angyalok, mind az összes szeretett Így az összes bús bánatom, jókedvökben elveszett… Mutass angyal szép világot, hadd járjam be mindeket Hadd lássak ott sok sok csodát, mik ámulatba ejtenek Elvittek a jó angyalok, bejártuk az egeket, Láttam én ott szép helyeket, sok más napot, tereket Láttam én nagy qvazárokat, csillagokat, égboltokat Láttam szűnő nagy napokat, feketéllő nagy lyukakat Láttam szálló sok bolygókat, életet és kihalókat Imádkoztam Teremtőmhöz, tartsa meg az otthonunkat… Jó angyalim, megmutatták még az egész életet Nagy égboltunk sok sok másik életeket rejteget Bárhogy mentünk, bárkit láttunk, nem láttam én eleget Sok sok fényes szép jó világ, mégis van, mit nem lehet Úgy kerestem, úgy szomjaztam, lássak egy kis jó kedvet Vágyta lelkem, merre lehet itt az igaz szeretet? Vágytam nagyon, hogy egy mosoly valahonnan megtalál Az angyal arcán volt a mosoly, sehol máshol úgy bizám Jó angyalom mutass nékem, hol az igaz szeretet? Hol a hűség, hol a magány, hol a társ, ki eltemet? Hol a jókedv, hol a mámor, hol vannak a szerelmek? Hol vannak a tisztaszívű, boldog, lelkes emberek? Jó angyalom, nem látám én bizony itten ezeket Jó angyalom, mit kezdjek én, ezek nélkül elveszek! Hogy váltom meg érzés nélkül boldogságos lelkemet? Kinek adom, hogyha nincsen, szép szerelmes szívemet? Az angyalom könnyes arccal hallgatá meg ezeket Jól tudta, hogy érzés nélkül, nem kérem e földeket Jó angyalom ne könnyezz hát, tudod miért epedek Szívem, lelkem, csak úgy boldog, hogyha mindég szeretek Szeretek én szép hajnalon, egész évben, bennetek Könnyezek, ha két karodban, szerelemmel ölelek Hogy élhetnék olyan helyen, ahol nincsen szeretet? Jó Istenünk szeret bennünk, nékünk adta ezeket Szép jó világ, szép új világ, fut a fényes forgatag Jó barátom bíz nincs benne, mi minket folyton elragad Nem kell nékem jó angyalom ez a furcsa gép világ Add hát vissza a földemet, felhő, tenger, szép virág! Drága lélek, jó vándorom, nem kell ilyen utazás Hidd el nékem, itthon vagyunk, itt lészen nagy mulatás Itt leszel majd legelőször, újra megint szerelmes Irgalmadban, jó szívedben, Istenien kegyelmes Jó szívednek elmondanám, hogy ha kezed foghatnám Hogy gyere igaz jó barátom, szeressük a földanyánk! Itt vagy otthon, velünk együtt, tárd ki mostan szívedet! Boldog legyél, sírj és nevess, találd meg szerelmedet!… Gyere vándor, ülj le közénk, pihend meg a lelkedet Melegítsd meg kis tüzünknél összefagyott kezedet! Boldog vagyok, mert itt leszek egész éjjel veletek!
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod.
Hol imádkoznál hosszan , térdenállva.
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót-
Keresztül -kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be-
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz -e?
2014. augusztus 13. – Szerda
Vajon merre látlak, ó varázsos boldogság? Oly hosszú ideig vártam, hogy megtalálj! Most, hogy elbujdostál, bizony eléd megyek! Semmire nem vágyom, csak, hogy boldog legyek Egykoron az voltam, ó mennyire boldog! Az angyaloknál jártam, addig, amíg tartott Ejh!… hogy ölelkeztünk, s még többet nevettünk A szerelem házába, belépőket vettünk… Elmúl egy nap minden, ahogy ez is elmúlt Nem kísért többé meg, a délibábos régmúlt Utam nem arra visz, merre akkor jártam Most Istenem mutatja, merre vigyen lábam Vajon merre menjek, hogy utam megtaláljam? Hogy Rád találjak végre, édes boldogságban? Merre vigyen szívem, ahol majd vársz reám? Olyan boldog lennék, ha két szemed láthatnám Gyere el most kérlek, már annyira várlak! Szívem hercegnője, ékköve a nyárnak! Mindent odaadnék, csak élhetnénk a mának! Kinyíló szerelmünk, zengő tavaszának! Hol vagy már szerelmem?
Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltünt neki a polcon fekvő öreg Biblia.
-- Szokta olvasgatni a bibliát?--kérdezte a parasztot.
-- Hogyne szoktam volna --felelte--, minden nap egy fejezetet Felség!
Mikor a
paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai
közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a
parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy
kincset fog találni benne.
2014. augusztus 11. – Hétfő
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?” – „De igen” – felelte.
Vakító fényesség, árad régen szerteszéjjel Forró napkorongunk, él a mindenséggel Áldott adománya, a hőség kész mámora A sötét univerzum, fényes egy vándora Rejtelmesen csodás, vakító tünemény Rügyfakasztó áldás, színesen szép remény A hőség nagy királya, minden gyermek rajza Népek és kultúrák, nevelkedtek rajta Égszínkék égboltunk tündöklő rendőre Szíved vadvirága, minden éltetője Lelkedben parázslik, egy világot irányít… Kap egy új életet, kire rávilágít… Minden életeket és rügyeket megfakaszt Ha egyszer nem vigyázol, égetőn elhamvaszt Imádkozunk hozzá, tiszteljük és áldjuk Ha nem világít reánk, helyünk nem találjuk Fényesen sárguló, pompás hajzuhatag Hogyha megérinted, a szerelem megmarad Felmelegít reggel, de délben már felhevít Ha kedveseddel látod, hozza a szenvedélyt Hozza a szenvedélyt, és hozza a szerelmet Hogyha hiszel benne, egy boldogabb életet Tedd ki jeges szíved, a napnak áldására Meglásd, felolvasztja, elszáll némasága… A nap adja életed, és minden rezzenésed Szárítja könnyeid, de el is hozza őket Mindig, mikor nyáron, napsugárban fürdesz Boldog lesz a napod, de nagy bánatod nem lesz Nagy csodákat tettél, aranyló szép napunk! Elhoztad a reményt, s hogy mi mindent adhatunk! Nélküled nem érne semmit sem az élet… Mindig tűzz majd le ránk… az Istenre kérlek! Édes egy szép napunk, mindig csak csodállak! Ha egyszer elérnélek, én meg is csókolnálak! Hidd el, hogy eléred az álmod,… a csodákat! Siess boldog lenni!… mert ez az, mi nem várhat… Árvai Attila© 2012-06-12
Gondoltál e ma már áldott jókedvedre? Érezted e, hogy most már nevetni kellene? Kitártad e szíved, a fényes napsütésre? Vágysz e ott legbelül, a nyárnak melegére? Tudsz e úgy nevetni, mint egy kicsiny gyermek? Kinek nincsen még szívében fájdalom temérdek? Hát hajítsd ki szívedből az összes kétségedet! Mutasd most meg nekünk, hogy szép a nevetésed! Nevess hát Barátom, hisz itt lehetsz most velünk! Ne gondolj a bajjal, szeresd az életünk! Nevess rá szememre, nevess a reggelre! Nevess a napra, nyárra, a közelgő melegre! Nevess most ölelőn szép gyermekedre! Nevess a szembejövő komor emberekre! Nevess az éjjelre, nevess a hajnalra Nevess a bánatra, és minden fájdalmadra! Nevesd szembe a kínokat, a sötét gonoszokat! Nevess azokra is, kik néked még ártanak Mert vidámságod, nevetésed mindenen megragad Átveszi e járványt az is, ki most még elszalad! Nevess rá a fákra, és minden zöld fűszálra! Nevess a mezőre, a kék égre, nevess jó apádra! Nevess rá a holdra, földre és a csillagokra! A tóra, a tavaszra, a kanyargó folyóra… Majd add oda mosolyod a szegény embereknek Nézd meg a szemüket, mikor reménykednek Lásd meg benne önmagad bánatát… Hogy felölthesd magadra, Urunk alázatát… Mosolyogj, ha fázol a nyomasztó magánytól Mosolyogj, ha most félsz, a közelgő talánytól Mosolyogj akkor is, ha jókedved majd elhagy… Mert mikor vidám vagy, akkor nagyon szép vagy… Mosolyogj arádra, nevess a párodra! Férjedre, anyádra, húgodra, bátyádra! Nevess végre földim, mert míg vidámságod látom Addig fut a bánat, mosolyod egy álom!… …S addig boldog leszel… egy őszintébb világon… Árvai Attila© 2012-04-29
Míg szívemben pislákol Szerelmünknek fénye Lelkemben úgy tombol Csókod mézes íze… Felhevít most tested Minden porcikája Elevenen égek Szíved zegzugába Égek benned, élek! E csodás égi dalban, Minden rezzenésed Bennem él, gyúl, halkan Tüzes szenvedéllyel Nézem a szemedet Szétvet a szerelem Szorítom kezedet Vulkánom gyúlt benned Te édes égi mátka Nincs ember e földön Ki ennek ellenállna Jöjj, és égj meg velem! Hamvadjunk e lázban Csókolj eszméletlen Kint és bent a házban! Belehalok érted, Édes szűzi angyal! Mennyekre elérlek!… Hogy nem bírok magammal Gyere, gyere hozzám!
Míg ellátok reggelen a széles nagy határba Csodálom a rétet, csodálom a fákat Csodálom, hogy ilyen Istenit alkotott Mennyei Teremtőnk, mikor megálmodott Míg vígan szállok reggel, a legelők felett A holdárnyék nem látszik, már megfeledkezett Szép napunk kibújik, csak lassan szövi rája A tágas legelőkre zúdul, aranyló ruhája A szemem kápráztatik, e csodás napsütésben A lelkem is melegszik, e szépséges reggelen A felhők is megúsznak, bolond táncot járnak Útvesztő világa ez sok apró kismadárnak A vadak is futkoznak, mókusok cikáznak Az élet is megindul, e csodás áradásnak A szomorúk derülnek, ha ennyi titkot látnak Lelkük megörül majd, ennyi szép csodának Gyere velem Te is, Te búsuló jólélek Vannak itt ezrével, csodás tétemények Ne búsulj hát mindig, mert a szíved várja Hogy ékeskedjék rajta, a boldogság ruhája E gyönyörű reggelen, légy hát Te is boldog Ne tétovázz sokat, nevess, én dalolok! Nézd a napsugár is, csak minket melenget E csodaszép reggelen, szárnyaljon a szíved! Szeretlek is, hidd el, nem hívnálak másképp Minket boldogít most, mind e csodás látkép Néked adom vándor, mind, ha azt szeretnéd Csak szeresd Istenünket, úgy is, ha nem lennék Veled leszek mindig, ha így együtt szállunk Sok szépséges csodát, majd együtt megvárunk Mondd meg nékem vándor, ennyi szépet ki lát?… Számíthatsz rám bárhol… míg világ, a világ… Árvai Attila© 2012-04-18
10 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
Hajnali részegség
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Egy kézre vágyom!
Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok
s akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.
Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.
Most a kezed kell - nincs kéz a világon
mit úgy szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.
Az egyszerű és az igaz barát..
Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem
érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.
Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.
finom lírába hajlik az éj
hegyek sétálnak át
a horizonton
bújócskázó csillagok között
a Holdban tükröződik a táj
közeledik felém az ég
szalad a szél
rím nélkül
verset írnak a fák
bólogatnak az álmok
bokrok zizzenésében
neszez a föld
lágy mollban bújik meg
minden érintés
és ahogy lassan
szirmokat bont a hajnal
úgy feledkezem bele
egy új nap ébredésébe
jó volna hinni csak úgy akármiben,
megint hallani a fák üzenetét,
a folyók víztükrén újra és újra
látni, ahogy összeér a föld s az ég.
színeire bontani a világot,
megfesteni mindent - mindent ami szép,
völgy ölében a virágok sóhaját,
vagy azt ahogy összeér a föld s az ég.
dallamát őrizni az évszakoknak,
mint kisgyermek szívében a mesét,
hegyek oltalmában újjászületni
csendben, ahogy összeér a föld s az ég.
A patak
10 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás
Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.
Szeretem,ha esik az eső a virágos réten.
Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik.
Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begyűjtik.
Megfogod a kezem,sétálok veled a réten,
Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked,
Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten,
Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen.
Te vagy az életem legféltettebb nyara,
az-az egyetlenegy hosszú forró nyár,
mit nem adnék oda semmiért soha,
mert tőled meseszínű a pipacsos határ.
S tőled bűvös-bájos minden varázserdő,
a folyók s a kékvizű hullámtengerek,
a pihekönnyű madarak ékesszóló hangja,
mitől a szív sokszor könnyekbe remeg.
Te vagy az a nyár, mibe belefér egy élet,
s az a mindennapi apró, édes boldogság,
mely erőt ad ahhoz, hogy eltudjam viselni,
ha lelkem fájja a mély szomorúság.
Mindene megvolt, mégis megcsalta magát.
Nem ismert se Istent, se embert, se hazát.
Hátát fordította a szülői háznak,
s nekivágott az ismeretlen határnak.
Faluját elhagyva nem érzett bánatot,
jó anyja fohásza lelkére nem hatott.
Nem érdekelte, inkább felszegte fejét,
s lerázta magáról megszülője kezét.
A határdombról még egyszer visszanézett,
a térdelő alaknak némán leintett.
Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionáli"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. s hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg.
Egy őszi hideg szeles késődélután
Ballagot a férfi hazafelé a nyirkos utcán
Magányos volt és hideg a szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette
Kigyultak már az utcai fények,
Serősebben fújtak a fagyos szelek,
Fejét lehajtva,kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta
Koppot vaskapujához érve
Zsebében kulcsát keresgélte
Megtalálta,elövettem ám leejtette,
Morgoldova lehajolt hogy a kulcsát felvegye
S akkor, a kerítés tövében elöbújó kisvirágot észre vette
-Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan
A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan
-Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem
A férfi a vállát ránditva mondta- én ilyet nem kértem.
Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje,
hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az
egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami
egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:
-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő
vezérigazgatót.
Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.
Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam!
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam hol a határ!
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!Érdeklődj a felől, hogyan oldom meg a feladataimat!
Taníts engem a jóra és mondd el, mi a rossz!
“Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.
Általad, de nem belőled jönnek,
Veled vannak, de nem tiéid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert az a holnap házában lakik, hová
te még álmodban sem juthatsz el.
Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre
formálni ne törekedjél.
Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
gyszer történt egy hajótörés, amit
csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette.
Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki.
Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami
megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy
kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is
mit ennie, szörnyű dologra ért vissza.
Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled.
A hit az a híd, ahol vagyok, és amely az Istenhez visz.
Az Úr Jézus üzenete: "Minden lehetséges annak, aki hisz" (Mt 9,23).
Jöjj én lelkem, tedd le a hitetlenséget, bízd az Istenre terhedet, és a vágyaidat!
Ha ezt megtetted, mindent megtettél.
Könnyebben el tudjuk hordozni az életünk terheit, bánatainkat.
Tartsd meg a hitet! Ne add fel! Haladj előre, és ne dobd el a hitedet!
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája,
amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon;
de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is,
akik várva várják az Ő megjelenését" (2Tim 4,7-8).
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Panaszodat bánatodat homokba írjad!
Ha fáj valami, hát bárkinek azt el ne sírjad.
Homokba írjad, a porba írjad.
A szíved búja akármilyen nagy embereknek azt
El ne mondjad, a terhedet csak csendben hordjad.
A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad.
A meg nem értést, bánatodat óh fel ne rójad.
A Mester is csak így csinálta ezt.
Bár várta őt a bús kereszt.
Az asszony bűnét homokba írta,
Ő elfeledte, s a szél elfújta.
Az Isten megkért, hogy mondjam meg Neked, hogy az eljövendő év jó
lesz számodra.
Nincs jelentősége annak, hogy valakik megkísérelnek megbántani - nem
sikerül nekik.
Elő van írva, hogy sikerrel fogsz járni minden területen és eléred
céljaidat. 2011-ben minden fájdalmad el lesz törölve és az életedben
sok siker és győzelem várható.
Ma az Isten megerősítette, hogy vége van a szomorúságodnak és
fájdalmadnak, mert Ő emlékezik Rád.
Kinek
szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.
Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!”
Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...
Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...
Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...
Jó éjszakát
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Amikor elnyerte egy újság szerkesztői székét, úgy érezte megfogta az Isten lábát.
Rögtön felhívta a mamát, a papát, no meg persze a kedves Mónikát, akinek egyszerűen csak ennyit mondott:
- Meg van az állás, összeházasodhatunk!
Össze is házasodtak és nemsokára született 3 csodás gyermekük: Máté, Mária és Lőrinc.
Hat évig felhőtlen boldogságban éltek, ekkor az újság szerkesztősége
kényszerűségből feloszlott.
Egy csodálatos kis történet egy Mennyországba írott levélről, amire válasz is érkezett..
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra,hogy az élet valóban
szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos
lélek az amerikai levélposta hivatalnál.
Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról
beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi nagyapó. Aki - elárulom - nem volt mindig nagyapó, mert eleinte kisbaba volt, azután gyerek lett, majd felnőtt, sőt mi több, apa, aztán, mikor a gyerekének is gyereke született, végezetül nagyapó lett, igazi nagyapó. Mint igazi nagyapó, fehér hajú, ősz szakállú apó, egyszer csak visszaemlékezett a régi időkre, és eszébe jutott, hogy gyerekkorában szép sötétszőke haja volt, amely később dióbarnára vált, jó sokáig dióbarna is maradt, aztán elkezdett szépecskén őszülni, fehéredni, míg végül teljesen megőszült.
Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.
Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
" Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani a reggeli ébresztő, vidám,
szép dallamát, mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.
Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod, Szeresd ki visszanéz rád,
hiszen szerethető, lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.
"Nem ti választottatok ki engem, hanem én
választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek
az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást" (János 15,16-17).
Az Úr Jézus új parancsolatot adott számunkra, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett bennünket.
Névnapodra.
Minden nap egy évnek
Különös egy napja,
Mint minden pont a sötét égbolton,
Az életnek egy csillaga.
Messze, túl ragyognak
Mindent túlszárnyalva,
De nem olyan fényesen,
Mint ma.
Ma, mintha különös módon
Fénylene minden,
Mintha az ég összes csillaga
Fényesebb lenne.
Mosolyogva meséli a hold az éjnek,
És a neveden szólítanak a csillagok téged.
2014. július 26. – Szombat
Kun Magdolna
Az utolsó keringő
Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.
Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk.
Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz,
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat,
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk,
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat,
mert egy utolsó tánc mindenkinek jár,
hisz ott teljesül majd az a nem sikerült tervünk,
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni,
de a sors elvette a hozzá való merszünk.
Szívemből szól e dal neked,
megköszönni jöttem az egész életem
Nem kérek mást csak, hogy fordulj felém,
hogy elmondhassam mind azt, mi a szívemben úgy ég.
Hisz mindent, amire vágytam, én azt nálad meg találtam
Örökké veled élek, nekem mindig ez a vágyam.
Nem minden könny keserű, olyan édes, mint a méz
Örök könnyeket hullajtok én.
Boldog a szívem, mert benne élsz,
hiszen mindig így lesz már,
az én szívem csak mindig te rád vár.
Szívemből szól e dal nekem,
megköszönni jöttem az egész életem
Nem kérek mást csak, hogy fordulj felém,
hogy elmondhassam mind azt, mi a szívemben úgy ég.
Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt
bíbelek;
Hozzám a tiszta kék
magasból
Egyes daruszó
tévelyeg;
Felém a kert
gyepűin által
Egy gerlice búgása
hat:
Magános gerle a
szomszédban -
S ifjú nő,
szemfödél alatt.
Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb...
Vannak pillanatok az életben, amikor az ember ha tehetné, fogná magát és azonnal világgá menne; amikor nem lopná az időt holmi csomagolással, készülődéssel, tervezgetéssel, csak felszállna az első gépre és kész. Most húsz olyan helyet mutatunk, ahova gondolkodás nélkül bármikor elmennénk.
Ilyen a kilátás a svájci Alpok mesés szállodájából, az Aescher Hotelből.
Albarracín Észak-Spanyolország festői városa.
Hawaii Oahu szigetén található Haiku-lépcső 1943-ban épült, 3922 lépcsőfokos, hossza pedig 800 méter.
Vigasztaló levél, magyarok földjére
Jézus zsidó volt és zsidók voltakkik fölszegezték a keresztre
Vigasztaló levél, magyarok földjére
De Isten-voltát reánk hagyta emberséges emberekre. Bár latroké ma a világ s annak minden rablott pénze: sem az arany, sem az ezüst nem váltható békességre! Zűrzavar van ma a földön, istentelen lopás, csalás. De akik ezt reánk hozták: azok számára nincs maradás! Gonosz a gonoszság bére, ki szemetet vet: gazt arat. Elpusztul mind aki hitvány, csak a becsületes marad. Mert a derék embert Isten őrzi s Ő bünteti a bűnösöket! Bár Isten malma lassan őröl, de felőrli a szemetet! S lesz Krisztusban békessége annak, kinek lelke tiszta, s mindaz, ami rossz volt s elmúlt, nem tér többé soha vissza. Szeretet s nem gyűlölködés, tisztesség és nem csalás: a magvető munkájára ez hoz csupán jó aratást! Tanulj ember, tanulj magyar, az élet ma oskola! Ki szeretetből levizsgázik, annak lesz csak jó sora! A hitványat, mint a pelyvát jóféle szél tova fújja, míg az igazat megőrzi az Úristen akarata. Egyszerű kis versikémet vidd el jó szél szép hazámba, hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!
A FORRÁSHOZ
Nagypénteken Jézus kereszthalálára ik a keresztény világ. Őseik ezzel szemben a megtisztulást látták ebben a jeles napban, ezért a víz elemet különös tiszteletben részesítették.
Egész nap gyászbanNagypéntek az egész keresztény közösségben szigorú böjtnapnak számít, amikor Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Ezen a napon a magyar háztartásokban általános gyászt tartottak: nem égett tűz, a házban lévő tükröt, amely a földi és a túlvilág közti átjárót jelképezi, letakarták.
Mindannyian szembesülünk azzal,hogy egyre több ember veszti életét. Katasztrófák, balesetek, betegség, hirtelen szívmegállás, Disco tragédiák, drog...következtében. tömegesen halnak meg az emberek fiataltól-idősig egyaránt.Lehet, hogy Te még fiatal vagy, vannak terveid, céljaid amelyeket szeretnél megvalósítani, de az is lehet, hogy teljesen elvagy keseredve a kilátástalan helyzet miatt nem látod a kiutat.
1Péter levele 2,24)
„Aki
a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek
meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.”
Ésa 53/4,5
Pedig
betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt
hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti! 5 Bizony,
bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt!
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
Nagypéntek gyásza úgy reám borult,
Ragyogott a nap, mégis alkonyult…
Csak álltam, álltam a napsugarakban
Nagypéntek gyásza zokogott a napban…
Én hallgattam a nehéz zokogást
És figyeltem a vérző Messiást.
Láttam: szemét égette fájdalom,
Vérző homlokát, ah, úgy fájlalom.
A töviseket, a véres koronáját,
A láthatatlan, örök glóriáját.
Néztem nagypéntek bűvös láthatárán,
Megtört a könnycsepp szememnek pilláján:
- Ah Istenem, Te úgy szeretted őt,
Az ártatlant, az örök Szenvedőt.
Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike
forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az
óceán felé. A magányos léttől az egység felé. Cseppek a tengerben.
Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger,
minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál
változatosabb.
Minden ott kezdődik, hogy a forrás utat tör magának legyőzve sziklát,
legyőzve hegyet.
Légy majd a támaszom.Öregen
Elszálltak az évek, sajnos megöregedtem
Az évtizedek már elrohantak mögöttem
Az élet vihara már csak suttogó fuvallat
Nem bont már háztetőt, tornyokat, falakat
Szívem még dobog, külső erő hajtja
De annak forrása lassan végét járja
Dobogni még dobog, de már nincs erő benne
Csak gyűjti erejét a végső küzdelemre
Sok-sok régi emlék felvillan az éjben
Aztán szép csendesen elhal a sötétben
Van e lelki vigasz, merre kell keresni
Lehet e még valaha nyugalmat remélni
Várnék segítséget az égre kiáltva
De nem felel senki, csak a szél zúgása
Vadvirágos réten még szaladnék kacagva
De a rét már sivár, s a hang is nagyon gyatra
Nincs már több tavasz, orgonavirágzás
Csak a zord tél, s a végső hervadás
Várom, hogy lesz még egy végső kikelet
De erre már nincs remény és nincsen felelet
Nincs már szárnyalás a holdvilágos réten
A hang szárnyaszegett, s elhalkult már régen
Nem sír harmonikaszó az éj sötétjében
A lágy dallam elveszett már nagyon-nagyon régen
Felsír egy-egy emlék a nagy rohanásból
Az elrohant évek hangos világából
A rohanásból mára csak csoszogás maradt
A hang ereje csak suttogás az utca fái alatt
Pislog már a láng, mely egykor égig ért
Kialszik csendesen, már nem jelent eseményt
Nincs már retúrjegy a végső utazáshoz
Csak egy szál virág a végső megnyugváshoz
Hívogat egy kedves hang a messzi távolból
Boldogságot ígérve csalogat magához
Szedem cókmókomat, s lassan elindulok
Hosszú lesz az út, de majd csak boldogulok.
Húsvéti népszokások, tavaszi népszokások
Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház
ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a
tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben
állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte
utáni első vasárnapot kijelölve.
Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz még a
kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet
újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték.
Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.
Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!
Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
Elalvás előtt mindig végiggondolom,
mit termett ez a nap, melytől most búcsúzom.
Néha túlcsordulnak a zajos történések,
s gondolatban még félig sem érek,
- annyi új benyomás, kaland és élmény,
némi siker, szép szavak vagy remény,
tiszta öröm és fénylő szeretetláng,
vigasz, szépség vagy épp egészen más:
szürkeség, gond, baj vagy betegség,
csalódás, nyűg vagy szeretetlenség,
meg nem értettség vagy szavaknak éle,
rosszindulat, szorongás réme...
Virágvasárnapi ünnep arra emlékeztet, hogy szenvedése előtt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászka-vacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica in palmis de passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről. |
Azon a napon virágzott a Föld!
Pálma nőtt a tövisek helyében,
amikor annyi kiáltás hangzott:
,,Áldott, Aki jön az Úr nevében!"
Ó, az a nap nem tartott sokáig.
este lett, s elmúlt a többi között,
bár összeértek a keresztutak,
s az örök győzött az idő fölött;
de akkor ott, a virágos lejtőn,
ahová az a kis szamár lépett,
még nem tudta más, csak az Úr tudta!
Erre fog jönni, ahol én lakom!
Minden virágom eléje rakom,
S hova nem jut, majd köntösöm teszem,
Hozsánnázva kiáltom lelkesen:
Óh, jöjj, lakozz velem!
Amit adtam, lásd minden kevesen,
Szívemet is ráadom, ez nekem
Legtöbb mit bírok; köntösöm után
Szépen kiterítem az út porán,
Eléd, vágyam nyomán.
S lelkendezem. Vaj' lesz-e rá szavad,
Ez áldozat mily örömet arat?
Te sírsz, arcodon gyász felhője ül
S én Téged hívtalak meg ünnepül?
Ujjongásom elül.
A népek szétszóródása után az emberi önzés tovább mélyült. Az egymást követő nemzedékek egyre távolabb kerültek Istentől. Az Örökkévaló helyett kezük csinálta bálványoknak hódoltak. Már-már kiveszni látszott az igaz istenismeret. Hogy ez ne történhessék meg, Isten a bibliai időrend szerint (lásd a könyv végén az időrendi táblázatot!) i.e.
2014. április 9. – Szerda
10 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni.
Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint
aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt
elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.
Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
Te hatalmas kéz, szükségem van rád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell tenyered melegét,
mikor felébredek s mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el, marad énvelem!
Kit szerethetsz, nincs az korlátozva,minden élőlénynek szüksége van arra.Életet visz a szeretet minden teremtménybe,Így kerülhetsz a gyűlölet ellen fölénybe.
Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja, napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja. Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken, ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden. Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot, összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot. Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot, rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot. Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul, zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul. Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja, virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja. Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja, szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja. Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból, már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból. Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul, macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul. Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán, hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán. Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát, pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát. Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe, benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe! Horváth Piroska
A versek üzennek, lelkedkez,
Szívedhez szólnak, átmelegítenek!
Érted, neked, hozzád, önmagadért íródnak,
Bátorítanak, reményt adnak minden napra!
A versek lelked életfája,
Tiszteld, becsüld, kik írnak neked.
Minden vers szép, egyedi és érték,
Felbecsülhetetlen erejük van, mindegy ki írta!
Ne nézz le senkit, ki verseket ír,
Életed megmentői, napjaid szépítői.
A versek életfák, Isten alkotási,
Mind olyan szép mint a legszebbb fa!
Ha jönnél felém, mint enyhe szellő
és simogatnád az arcomat,
megérteném te félve jövő,
a benned dúló harcokat.
S ha jönnél felém mogorva széllel,
és cibálnád bőszen hajamat,
rád nevetnék én mit sem sejtőn,
feléd nyújtva az ajkamat.
És jöhetnél felém vad viharral,
mint őrjöngő, jeges fergeteg,
két kezed szelíden lefognám,
eléd borulva, reszketeg.
2014. április 6. – Nagyböjt 5. vasárnapja
Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”
Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,
beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a
betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az
Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt.
Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még,
ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni.
5.
Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül,
hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom nektek: Tőle féljetek.
6. Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.
7. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva.
A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat.
Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt békességünknek.
Könyörgés a BÉKÉÉRT !
EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta,békés az égbolt
Ragyog a napsugár,nevess rá békjót
Béke van ,szeretet a szívekben
Ne oltsd ki fegyverrel belőle !
Bízzál magadban,ne a fegyverekben
Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe!
Békét a gyermekért,ki ma született
Békét az anyáért,ki nem ártott neked
Békét a fiatalért,ki nem megy a csatába
Nem akar halni,nem akar hiába !
A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." (1.János 4:18) A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő.
április 3.
A SZABADÍTÓ JÉZUS
"Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik,
szolgája a bûnnek. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal
szabadok lesztek." János 8,34, 36
"Bizony, bizony" - ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok elõtt
mondja, amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit.
Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Itt
az április, a húsvét, tehát visszavonhatatlanul tavaszodik! De nem csak
a tavasz beköszönte miatt kedveljük a húsvétot. Ilyenkor véget ér a
negyven napig tartó böjt, és végre jóízűen nekieshetünk a sonkából,
tojásból, újhagymából álló fenséges vacsorának. A legfinomabb sonka
megszavazását mindenkinek a saját ízlésére bízzuk, de néhány húsvéti
"leget" mi is merészkedtünk összegyűjteni.
A tavasz legjelesebb ünnepét köszönthettük már március és április végén is.
Április bolondja, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják.
Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az A.-t a francia «poisson d"avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja.
Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan.
április 1.
AZ IMÁDKOZÓ JÉZUS
"Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott." Márk 1,35
Jézusnak állandó kapcsolata volt az Atyával. Mégis kiment kora reggel
imádkozni. Annyi minden próbálta Õt elszakítani az Atyától. A Sátán
akarta a megkísértés történetében elérni, hogy önállósítsa magát, és ne
csak akkor cselekedjen, amikor az Atyát látja cselekedni.
A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje.
A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent.
Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.
Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.
Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!
a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...
Egy könnycsepp csordult szememből,
Mikor beléptem a templom nagy ódon kapuján.
A nyári melegben átjárta lelkem a hűs áhítat,
Lassan lépkedtem a szenteltvíztartóhoz,
Nyújtottam kezem, tétován mártva ujjam belé,
S a szent kereszt jelével alázatosan hajoltam
Az oltár felé. Éreztem lelkem haza talált,
Oda, ahol oly sokan várnak már. Hívó szavuk
Hallom, s az Isteni oltalom csendjében lehajtott
Fejjel a Szűzanyához imádkozom.
Higgy nekem Kedves, most virág vagyok. Hajolj csak hozzám érezd az illatot.
Ez volt a világ legszebb délelőttje
május az ég makulátlan
minden egyszerre virágzott
orgona akác eukaliptusz rózsa
a város vasbeton szirmai nyíltak
csillant a folyó kristály tükre a fényben
fölötte fűzek selyme barka mimóza
ez volt a világ legszebb délelőttje
szerelmes pár sétált a parton
karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár
tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány
ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig
soha nem volt még ilyen édes a napfény
mintha méz csordulna az égből
s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik
mondta a lány a fiú nem szólt semmit
csak egy kicsit szorosabban ölelte
s még elmentek addig a fáig
tele volt minden ága virággal
álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán
a kék magasban madarak úsztak
nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok
pacsirták ezüst éneke csobbant
zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya
még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka
s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal
egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót
és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje
és hozzá simult és szerettek volna hosszan egymás szemébe nézni
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról
ahogy csillogva szállt a napban
a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban
mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa
liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett
már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma
forgó szemében a tűz
pedig az volt a világ legszebb délelőttje
álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott
akkor lobbant a láng
egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő
hamu szitált a csendben
s két cérnavékony kicsi fényszál
villant még eltünőben
mielőtt a harangok emléke délre kondult
a semmiben ahol tornyaik álltak egykor…
március 29.
NEM... NEM
"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b
Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele
szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény
szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e
indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.
március 29.
NEM... NEM
"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b
Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele
szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény
szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e
indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövőért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.
Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintről kölcsönbe kap!
Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!
Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziról kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?
10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Egy csodálatos kis történet egy Mennyországba írott levélről, amire válasz is érkezett..
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra,hogy az élet valóban
szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos
lélek az amerikai levélposta hivatalnál.
Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról
beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.
Az ablakhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én
örökzöld időmből kipislogok
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
ledobjuk, unt kabátot, a telet
s szívemmel ver a születő világ.
A kék egen pacsirta ujjong,
Piros rügyekkel int az új lomb.
A fák: ma lenge, színes álmok,
Alattuk szívrepesve állok.
Állok álmok piros pünkösdjén,
A fák alatt virágos ösvény.
Egy ifjú lányka lépdel erre,
A lába: tánc, virág a melle.
A szeme: kincses kert nyilása,
Boldog lesz, ki szivéig ássa.
Az ajka: dal, csók /sohse fösvény/,
Paradicsomba visz ez ösvény?...
10 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
Mi van akkor, ha valami nem úgy van, ahogy gondolom?"
Ez a mondat mindig a legnagyobb rémülettel tölt el. Nemcsak engem, téged is. Mindenkit. Önvédelemben élünk. És ehhez kell a biztonságtudat. Van egyfajta kialakult tapasztalatod.
Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz,
nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild
meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd
meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha
érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem
marad!
Müller Péter szerint a mai ember sok mindent görcsösen akar.
Ez azért van, mert elvesztette belső hitét és bölcsességét.
Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a
félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor
láthatod a második réteget a
gyengédséget, a cirógatás vágyat.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát, a
negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását,
és a hetedikben azt a szeretetet,
ami teljesen a Tied.
Lásd a tavaszt!
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
VAK VAGYOK, SEGÍTSENEK!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár
fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy
megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy
mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van.
Álmos arcodra hullik a hajnali fény,
Édes álomnak tűnik a tegnapi éj,
Szenvedély
Szalad a perc, visz a az út ma tovább,
Tovább
De a szívedben ott él a tegnapi láz,
Ragyogás
Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a napfény ér hozzád
Megtalál
Ahogy ébred és álmosan mozdul a kéz
Hozzád ér
Olyan könnyű a szívnek a hajnali fény
Új remény
Kicsit álmodni próbálod ami volt
De szép
Benn a lelkedben ébredve tágul a tér
Meddig él
Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a napfény ér hozzád
Igazság, hazugság
Nem kell mérlegre tennem már
Felejtsd el ami a múltból fájt
Ami fájt
Ami fájt
Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a napfény ér hozzád
Megtalál
Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a fény ölel át
Megtalál
Dalszöveg.
Édes, finom meleg bársony,
Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.
Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.
Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.
Napi evangélium
2014. március 17. – Hétfő
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.
Írország már a korai középkor óta mint a "szentek szigete" ismert, mégis Patrik az egyetlen szent, aki az Egyház egyetemes kalendáriumában Írországot képviseli, és ő sem született ír. Ünnepét csak 1200 évvel halála után vették föl az egyetemes naptárba, de mivel mindig a nagyböjtre esik, az Egyház nagy részében alig gondolnak rá.
Vidor Miklós: Tavaszvárók
A fázó széncinkék között
egy csöpp kéksapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.
Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
MÁRCIUS 15.
"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi
ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az
utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan,
mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és
lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a
felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t.
Bár felnőtteknek szól, de mi lenne, ha a gyermekeink már most tudnának róla? Lehet, hogy tudatosabban élnék az életüket? Lehet, hogy ők már kevesebb helyzetben fogják azt mondani, hogy bárcsak megtettem volna?
Erről érdemes beszélgetni velük!
Hogyan éljük az életünket?
Munka, család, alvás, néha egy kis kikapcsolódás. Egyszer csak azt halljuk, hogy egy volt osztálytársunk szívrohamot kapott, és a kórházba szállítás közben meghalt.
A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül.
március 13.
TUDOM, MIT TEGYEK
"Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól meg-fosztatom, befogadjanak engem házaikba." Lukács 16,4
A sáfár eszes volt, mert tudta, hogy mit kell tennie. Mi általában nem
tudjuk. A sáfár elmondta: "Tudom, mit tegyek", és meg is tet-te. Hívatta
az adósait, és gyorsan elengedett nekik. Érted már, hogy milyen eszes
volt a sáfár?
Nehéz a keresztem Megváltóm, Krisztusom,
De mit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek , ha meg is látogatsz,
elédbe térdelek bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis összeroskadtál.
Én ezerszer gyengébb vagyok a porszem pornál,
Viszem keresztemet, csak erőt adj hozzá,
Ha neked úgy tetszik, váljak áldozattá.
Minden bűnömet bocsásd meg a Földön,
Hogy a Másvilágon engem ne gyötörjön,
Hogy irgalmas légy hozzám
Mennynek Földnek Ura.
Tavasz van
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Isten a Teremtő, a forrás, ahonnan minden származik, és akitől függ minden pillanatban minden. Isten az életemet beburkoló Misztérium. Isten hatalmas, nagyobb, mint a világegyetem. Ugyanakkor Isten a Legközelebbi, aki benne lakik testem minden molekulájában. Isten tudata mindent átfog, és benne van az én minden gondolatomban, vágyamban
11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.
"Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg
ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." Zsid 3,13
Igazán szeretnék jó anya lenni. Úgy szeretném nevelni a gyermekeimet,
hogy szeressék Istent, legyenek illedelmesek és tisztelettudók, kedvesek
és okosak, és így tovább, amit mindnyájan szeretnénk.
Ezért hát imádkozom. És szülőknek szóló könyveket olvasok.
Tudod e mi az a sziv?Egy motor mely életben tart?Nem...Annál több...Egy kincs...
Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1
Szoktad hallani a belső vádló hangot? Ilyesmiket suttog: nem az vagy,
akinek lenned kellene… a múltad meghatároz… nem tudsz megváltozni…
Sajnos, én hallom a hangot. Egyik gyengeségem az önmarcangolás. Ha
hagyom, minden önbizalmamat elveszi nőként, feleségként, anyaként.
Csak olyan dolgok történnek az életünkben, melyekről Isten tud, melyeket ő enged meg, és amelyeket ő felhasznál jellemünk formálásához :
" Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik,..! (Róm 8:28). Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, akár társra várunk éppen, akár szenvedést próbálunk átvészelni, vagy a vezetését keresni, annak mindig lesz gyümölcse: “De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm 5:3-5)...
Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.
"Minek örüljek?" - kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy.
Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap.
És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár,
akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből.
Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett -
és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.
A legjobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni!"
Mit jelent ez?
Hogy mindig ott vagy, ahová figyelsz.
Ha elfoglalja magát az ember olyasmivel, ami a figyelmét leköti -
nem fáj a fájdalom.
Azt éled, amire figyelsz.
Az erős fájdalomnak azért van hatalma fölötted,
mert iszonyatos erővel magához rántja a figyelmedet.
Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára
(talán ebédszünet vagy valami más),
a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik.
A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt,
s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz.
Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal.
Mész, de egyszer csak lelassulnak a lépteid és megállsz
Egy kicsi gyermek képe kísér el
mindenűvé a tiszta szemével,
tiszta szemében nagy ragyogással,
csodavárással, bizakodással.
Csüggeteg, tépett, szomorú lelkem
vággyal ezerszer rajtafelejtem.
Apja meg anyja tenyerén hordja.
Mosolya van csak, nincs neki gondja.
Szeretet erős, ölelő karja
ringatja, óvja, védi, takarja.
Megnőttem én már, nagyon megnőttem.
Nem vagyon én már gyenge, erőtlen.
Mea culpa… Most mind eszembe jutnak,
porbahullt percek, hiába-szavak,
– itt egy kicsi, ott egy kicsi –
melyek finoman, halkan hullanak
a tiszta, éber lelkiismeretre,
lopódzkodó semmicske porszemek.
Itt egy kicsi, ott egy kicsi…
Az ember észre sem veszi…
Az óra siet vagy késik
és meg-megáll, nem hallod percegésit.
Odaviszed az óramíveshez,
ki megtisztítja, visszaadja.
Mea culpa… a lelkem megragadja
a fájdalom. Ó, vinném már, viszem.
Fel Golgotára, ott lesz újra tiszta.
A NAGY KÍVÁNSÁG
Siet haza. Fáradt a lépte.
A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatódzik egy parányit,
aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen
most fekteti le sorra szépen.
Vidám, meglepett ujjongás a
fáradt apa fogadtatása.
Leül a székre, hosszan hallgat.
Örül az öt csicsergő hangnak.
Est imájuk, amint mondják,
mintha levennék minden gondját.
Hálát adok Neked mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy a mai napon kegyelmesen megőriztél. Kérlek bocsásd meg minden bűnömet, mert vétkeztem azokkal, és őrizz meg ma éjjel kegyelmesen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet a Te kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen.
2014. február 4. – Kedd
február 4.
ISTEN AJÁNDÉKA
"Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez." Efézus 2,8
Valaha elért-e már ez a kicsi mondat a szívedig? Milyen nagy dolog, hogy
a hatalmas, szent Isten ajándékoz. Ajándékait nem lehet megfizetni,
csak szeretetbõl kapom. Az ajándékban meglepetés van. Ez a nap is Isten
ajándéka! Hálaadással fogadtad-e?
„Isten országa igazság, békesség és Szentlélek által való öröm...”
Minden égnek, földnek atyja
Ha Isten is úgy akarja..." szoktuk mondani, jobbára kétes kimenetelű kéréseinkkel kapcsolatban. Az evangéliumban Jézus tudomásunkra hozza, hogy Isten a kérelmező akaratára bízza a kérelem teljesülését: "Asszony, nagy a te hited, legyen hát akaratod szerint!" 1. Vajon ez mennyiben jó nekünk? Azért jó, mert így kényszerülünk keresni Isten akaratát.
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak
február 3.
BOLDOG EMBER
"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem
áll, és a csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van
gyönyörûsége, és az Õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal." Zsoltár
1,12
A boldog ember útja: Jézus! "Én vagyok az út!" Az egyetlen út, amelyen
elérhetsz mindent, amire szükséged van.
Imára kulcsolom most a két kezem,
Elmondom a vágyam ,drága istenem....
Nem kincset szeretnék ,nem is gazdagságot.
Nem is magam miatt mondok imádságot.
Gyermekeim sorsáért ,aggódom nagyon,
az ő boldogságuk többet ér mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet a nehéz napokra,
gondolatokat ,amik a gondokat megoldja.
Adj nekik reményt,hogy bízni tudjanak,
erőt,egészséget,hogy el ne bukjanak.
Unokáim ,tisztességgel nevelhessék,
Munkájuk gyümölcsét el ne veszítsék.
február 2.
KINEK A LEVELE VAGY?
"A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." 2Korinthus 3,2
Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet benne, mennyi jó és
mennyi nehéz dolog. A Biblia itt az embert nevezi levélnek.
"Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok." Kinek a
levele vagy?
Szeretnék adni, valami jót, vagy szépet.
Nem üveggolyót, nem múltidéző képet.
Nem bokrétát, se szalagos kis dobozt.
Helyettük sóhajtást, amelyben lelkem vánszorog.
Jó volna éjszakát küldeni, csillaggal.
Álmokat, szelídet, reménylő holnappal.
Jó lenne fényt adni, tisztát és szivárványt.
A hangom most megremeg, feltör a kiáltás.
A fiatal Sissi egy kastélyban él szüleivel és testvéreivel, apja, a bajor főherceg, tiroli birtokán. Életük békés, nyugodt elzártságban töltik napjaikat. Nem ér el hozzájuk az osztrák birodalom zaja és úgy tűnik soha nem fogja megzavarni életüket a nagyhatalmi politika. Egy napon azonban levelet kapnak Ferenc József császár édesanyjától, Zsófia királynőtől.
11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is.
mindannyiunk életében van egy beteljesületlen szerelem. nem véletlenül, mikor rátalálunk, rájövünk hogy megtaláltuk azt, akit kerestünk. akit életünk végéig szeretni fogunk és rájövünk arra, hogy mi sosem lehetünk együtt. abban a pillanatban szétesünk, ránk tör a sírás és órákon keresztül a padlón feküdve, kisírt szemekkel meredünk magunk elé és azon gondolkodunk, hogy miért pont velünk történik ilyesmi.
Egy 92 éves kicsi, idős ember, ahogy felkelt, szépen megfésülködött,
megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek
otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj
elhagyni házát.
Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt
mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden
elmondom neki milyen is, az ő kis szobája.
Álmos, ködös, hideg, téli reggel,
Felkelek, de nem nagy kedvvel.
Jégvirágcsokor az ablakon
Köszönti az induló napom.
Míg a kávémat kortyolgatom,
Végig gondolom már a napom.
Mennyi munka, feladat vár,
De úgy hívogat még az ágy.
Reggelre fehér lepelbe öltöztek a fák,
Vastag dértől hajladozik minden ág.
Ködfelhő ült rá széles e tájra,
Mintha minden megújulásra várna.
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sült tökök.
A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égre néz.
S ott fönn az égi polcon
hátrább csúszott a hó,
kevés beszédű lettem
s ritkán vitatkozó.
Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?
A fák csúcsán, mint vén madár,
csüggedten ül a Nap,
szárnyait sem próbálja már,
se dac, se vad harag
nem éleszti hunyó tüzét:
a tolla hull, beteg...
Kapaszkodva néz szerteszét
a téli táj felett.
S mint gubbasztó madársereg
bújnak össze a fák,
alant - de olykor megremeg
havas szárnyuk, az ág.
A szél lehe oly csüggeteg,
úgy zörög, mint a vágy,
mintha idézné a meleg
nyarat, dús Afrikát...
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” Zsoltárok könyve 50:15
Van tizenkét lelki állapot, amihez tizenkét gyógyító növény létezik.
Heal Thyself 1933 februárjában azt írta: érdemes volna a hatásukat a
lehető legegyszerűbben megfogalmazni. És ahogy őseink annak idején a
csillagos ég tanítását, Dr. Edward Bach a növények gyógyerejét
fogalmazta meg egy kedves mesében.
Egyszer tizenhat vándor elhatározta, hogy átvág az erdőn.
2014. január 10. – Péntek
2014. január 8. – Szerda
Ragaszkodjunk hát az igazsághoz, növekedjünk fel az isteni szeretetben, és kapcsolódjunk össze minden tekintetben Krisztussal, aki a „Fej"!" (Efezusi 4:15)
Úgy tűnik, sokan küzdünk azzal, hogy valódiak tudjunk lenni. Másképp viselkedünk kívül, mint amilyenek belül vagyunk. Mivel vannak gyengeségeink, hibáink, félelmeink – olyan dolgok, amik miatt azt gondoljuk, hogy kevésbé vagyunk szerethetőek – inkább elrejtőzünk az emberek előtt.
Van egy kedves barátunk, egy utazó lelkipásztor, aki az egész világon szolgál. Évekkel ezelőtt történt, hogy a lánya letért a jó útról. Apja mindig megpróbálta őt kiigazítani és visszatéríteni a jó útra, de sehogy sem sikerült.
Egy nap így imádkozott: „Istenem, mikor fogsz már végre segíteni a lányommal kapcsolatban?" Majd a szívében érezte Isten válaszát: „Abban a pillanatban, amint elkezded őt szeretni." „De Istenem, mit értesz ez alatt?
Emlékszel? jöttél
A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, a három királyok ünnepe. Ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. A keleti kereszténységben a Julián-naptárnak a Gergely-naptárhoz viszonyított késése miatt január 6-7-re esik a karácsony, és 13 nappal később ünneplik a vízkeresztet. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:Az ünnep liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, magyar neve a víz megszentelésének szertartásából származik.
„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.” Pál első levele a korinthusiakhoz 12:4-6
Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,
Aki születésed óta fogta a kezedet.
Vigyázott a te szép életedre,
Jobban, mint a szeme fényére.
Ő is volt olyan szép, fiatal mint te vagy
Ő is elbírta a terhelt kosarakat.
Ő már dolgozott éppen eleget,
Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.
Ő adta neki ezt a sok szép évet,
Ami már eljárt a feje felett.
Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát
Ne mérjél az öregnek keserű pohárt.
Makovei János
Az Alkotó gondolata,
Legyen-szava, keze-munkája,
A legdrágább titok,
A szunnyadó erő,
Mely mélyről surran fel,
S gyümölcse - érni fog.
Csodára nyíló szemekkel
Nézed, e világ előre megszabott
Rendjén, mint forog,
Forog és halad, múlik
A perc, az igéző pillanat,
S marad egy: a nagy titok!
Mert nézed a magot,
S már látod a virágot amint
Csodálatosan bomlani fog.
Az életet látni, ezt a
Drága, surranó Isteni erőt,
Ez felettébb nagy titok.
2014. január 4. – Szombat
Új éneket, újat!
minden reggel újat!
Új hajnal hasadtán
új titkok tárulnak.
Új virágok nyílnak,
ha régiek hullnak,
új öröm, új hála
ha sebek gyógyulnak.
Énekek ébrednek:
új ének az Úrnak!
Új éneket, újat:
új szívvel, élettel!
Üdét, mint a harmat!
frisset, mint a reggel!
Új kegyelem árad,
új hittel előre
csodáról-csodára,
erőről-erőre.
Remények csendülnek,
életek újulnak,
Énekek zendülnek,
új ének az Úrnak.
Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban!
Sokan és sokféleképpen próbálták már definiálni a szeretet lényegét, mind a mai napig sikertelenül. Talán azért lehetetlen emberileg meghatározni, mert ahány ember él a földön annyiféleképpen éli meg azt. Természetesen én sem birtokolom a bölcsek kövét, tehát eszem ágában sincs okoskodással megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ám azt teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy a szeretet definíciója, ide s tova két ezer éve az emberiség rendelkezésére áll, csakhogy a ma embere nem hajlandó tudomásul venni, alkalmazni pedig végképp nem.
Újesztendõ, vígság szerzõ, most kezd újulni,
újulása víg örömet most kezd hirdetni.
Hirdeti már a Messiást eljöttnek lenni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei!
Új napokkal, bor, búzával látogass minket.
Így szentelünk mi is Neked víg esztendõket.
Elmúlt tõlünk az ó idõ, melyben bánkódtunk,
bánat miatt siralomra gyakran jutottunk.
Jutott hozzánk az új idõ, melyben vigadjunk,
vigadással Úr Jézusnak glóriát mondjunk!
Hát itt vagyunk az utolsó napokban a 2013 . El tudod ezt hinni ? Mi egy csodálatos év volt ez , túl a várakozásokat . Amikor nézek vissza, és a hűség Isten oly sok területen , nem tudok segíteni, de vajon mit tartogat a 2014 .
Lehet, mint gondol az idén , akkor nem jelenik meg, mint a legjobb évét zárta . Lehet, hogy volt némi kihívást vagy nehézségek . Lehet, hogy tekint vissza, és látni néhány elszalasztott lehetőségek .
Boldog Új Évet!
"Visít a malac, húzzák a farkát,
Mindjárt pörzsölőre viszik az irháját.
Durran a pezsgő, folyik a lé,
Mulassunk hát barátim, ami belefér.
Ki pezsgővel, ki kólával
Mindegy az, csak módjával.
Búcsúztassuk az Óévet,
Köszöntsük az újat,
Így kívánok mindenkinek
Boldogabbat s jobbat!!!"
"Öröm, szeretet, béke Rossz volt a múlt, már vége Örömöd sok legyen, bánatod semmi Mikor éjfél eljön,a múlt év eltűnik Örülhetünk az újnak Ki barát volt most is az maradhat Ki tovább lép, az viszont haladhat Elfeledni bút haragot bánatot Lezárni a régi sérelmet gondot Telítse életed, öröm, szeretet, és béke Ehhez kívánok neked nagyon sok szépet Legyél mindig vidám,örülj minden szépnek Isten segítsen mindig boldognak lenni Boldogság, bor, búza és minden Oltalmazzon minket ez Új esztendőben Legyen örömünk, örüljünk minden szépnek Dudaszó, vagy trombita, szóljon most harsogva Ott búcsúzik az ó év Gyorsan követi az új Új év új remény Játék, öröm, béke és szeretet Én így kívánok most néked Vidám boldog új évet
Ezerszer szebbet a réginél
Egy napon megjelenik... és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté válik. Egy varázsütésre. A keret képet kap, a fű között pipacs nyílik, a ház otthonná válik. A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké, napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak, és a madárszóban meghallod a dallamot.
Kopogtatsz az ajtón... A Boldogságot keresed.
A semmiből jöttél. Épp úgy és épp akkor, ahogyan és amikor nem vártam soha. Felbukkantál a semmiből mint egy váratlan csoda. Megtöltötted élettel a levegőt és telítetté varázsoltad a színeket. Minden egyes érzékterületen véghezvittél valami különlegeset. Mégis a szívem az; amit a ténykedésed leginkább eltalált. Telitalálat volt a javából. A te találatod.
Adjon Isten füvet, fát,
Teli pincét, kamarát.
Sok örömet e házba,
Boldogságot hazánkba!
Este harangszóra, gilingalangóla,
Azt hirdeti, itt az évnek, itt a fordulója.
Azért friss egészséget,
Bort, búzát, békességet.
Aggyon Isten bőven,
Az újesztendőben.
Ez újév reggelén minden jót kívánok,
Ahova csak nézek, nyíljanak virágok!
Amennyi az égnek lehulló zápora,
Annyi áldás szálljon gazduram házára.
MINDEN ÉVBEN
Túrmezei Erzsébet
Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“
Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadott fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm
gyermeki kérdéseden.
Ártatlanság köntösében
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba.
Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy
Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.
A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő
A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő.
Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán
Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.
A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott
S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott.
Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb
Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet!
Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te szenderegsz még, drága szépem?
Kelj fel, elmúlt az éjszaka.
Még álom rezg szemed tavában,
ébredj észak szép hajnalában,
s kelj föl, mint Észak csillaga.
Az este még, tudod, vihar dúlt,
a szél felhőt kergetve zajdult...
A hold, a sápadt és sovány,
sárgán bujkált felhők nyomában...
Te búsan ültél kis szobádban,
de mindez elmúlt mára, lám.
Eljött hát a Szenteste, díszítik a fákat,
Kívánd, hogy amit ma éjjel gondoltál
Ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután.
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet.
Én pedig békés karácsonyt kívánok Neked!
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.
A
karácsonyi előkészületekhez tartozik, hogy gondoskodjunk környezetünk
díszítéséről is. A legszebb dísz a szobában a szép növény, a dúsan nyíló
virág. Már november végétől kapható a Mexikóból származó mikulásvirág,
és a jellegzetes téli virágunk, a karácsonyi kaktusz.
A mikulás virágnak az igazi díszei az élénkpiros felső levelek. Ezek az
így nevezett fellevelek, ha jól tartjuk a növényt, január végéig,
február közepéig változatlanul megmaradnak eredeti szépségükben.
Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Miért volt egyáltalán szüksége az emberiségnek megváltóra? Írásunkban e kérdésekre igyekszünk megválaszolni, miközben felvázoljuk Jézus világrajövetelének körülményeit, a történelmi háttérrel egyben.A korabeli állapotokról szóló feljegyzések nem ringatnak minket illúziókba.
SZOLGÁLATRA KÉSZEN? Kol 3,20-24
Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.
2013. december 18. – Szerda
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van.
Ó
mily
csodás
ünnep van
ma, megszületett
a drága K i s j é z u s k a.
Eljött hozzánk, Atyánk küldte
áldást és békességet hozott a Földre.
Az emberek örömére karácsonyfa ragyog érte.
Kecses gyertyák, fényes gömbök, csillagszórók,
alma, dió, narancs és finom édes csokis szaloncukrok,
sok-sok csillogó gyönyörűség díszíti, ékesíti e zöld lombot.
Ó, jóságos Istenem,
ki ott fenn a mennyben
figyeled az életem
s ébredsz minden percben
sajgó lélekszívemen
önmagamba zárva.
Talán nem hiába.
Talán nem hiába
szól Hozzád imám
s szent karácsonynak derekán
ajándékra várva
Tőled kegyelmet kapok,
áldást mindenemre,
hogy végre pozitív irányba
billenjen mérlegem rút nyelve.
Kérlek, hallgasd meg könyörgésem
s nézd el nekem, hogy csupán
ilyen egyszerű szavakkal
tisztellek meg oly’ sután.
Jártam magam karácsony éjjelén.
És egyszer egy szép férfi jött felém,
S csodás szemével a szemembe nézett.
Mámor fogott el, édes, szent igézet,
Olyan szelíd volt és olyan fönséges!
Nem néz ily tisztán, ami földi, véges.
Éreztem jól e bűvös perc alatt,
Hogy Jézus volt, a názáreti Jézus!
Jézus mellettem némán elhaladt.Utána mentem halkan, lábhegyen:
Mért jött a földre?
Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tud
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamna:
" Egy örökkévalóságig fogok itt várni
és még annyi más helyre kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg
játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Kis odafigyeléssel és pár hasznos tanács megfogadásával sok bosszúság elkerülhető – még inkább így van ez az ünnepi vásárlások idején. Dr. Sárosi Veronika, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület jogi szakértője segít abban, hogyan legyen ön is megfontolt és tájékozott vásárló.
Blokk vagy számla
Az első és legfontosabb dolog, amikor kifogásait érvényesíteni szeretné,
hogy rendelkezzen a megfelelő bizonylattal.
Valamikor régen
nem volt még karácsony.
Gyertya nem világolt
kicsi fenyőfákon.
Földre leszálltáról
Isten szerelmének
nem zengett ujjongva
szép angyali ének.
Hány kisgyerek élt itt,
ezen a világon,
amikor még nem volt
gyönyörű karácsony.
Szegények! Milyen más
minekünk most élni,
karácsonyestéről
suttogva beszélni.
Napokat számlálva
eljöttére várni,
tenger boldogságát
a szívünkbe zárni.
Ha én betlehemi
pásztorgyermek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.
Ha volna egy szelíd,
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.
Gyorsan letérdelnék…
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.
Talán egy kis angyal
kezemen is fogna.
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.
De én nem lehetek…
mért is nem lehetek
betlehemi nyáját
őrző pásztorgyerek!
Magyar földön járok…
el is múlt az régen,
hogy az a szép csillag
ragyogott az égen.
Luca, Luca, kitty-kotty. Akkora szalonnája legyen a kietek disznójának, mint a szobaajtó Luca, Luca, kitty-kotty. Luca, Luca, kitty-kotty. Akkora hája legyen a kietek disznójának, mint egy itatósajtár. Luca, Luca, kitty-kotty. Luca, Luca, kitty-kotty. Annyi zsírja legyen a kietek disznajának, mint a mocsárban a víz. Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty.
2013. december 13. – Péntek
Állítólag eredetileg így nézett ki a szék , de hova ültek ?
A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.
Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből
készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló
papjai, és a druidák is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve,
mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt
szabad elkészülnie vele.
Van egy nagy mesekönyv írója az élet,
szereplője minden földre szállott lélek.
Gyönyörű olvasmány, Ha kívülről szemléled,
ám benne szerepelni nem feltétlen kéred.
Külsejét ha látod bőrkötéses csoda,
tündérkézzel hímzett aranybetűk sora,
finoman álmodott gyönyörű ígéret,
könnyekkel díszített fájdalom és végzet.
E csodálatos könyvnek meséje egy sem színtiszta álom.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
+
Valamikor megsimogatta hajunk,
Mosolygó puha csókot adott
S elaltatott az édesanyánk.
Bohóka reménnyel elaludtunk,
Neszeltük az angyal szárnya-suhogását,
S Jézuska a karácsonyi álmok
Aranyesőjét hintette le reánk.
Ez az emlék a szívünk szelíd éke.
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Édesanyánktól elcsal az élet.
Magával visz a tengerviharokra
Az Isten-lelke-vezette sereg.
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény...
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.
Várom a havat, hófehéret,
Veled vagyok!
Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget."
Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni. Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok.
22,12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. (1 Mózes)
A fiát feláldozni hajlandó Ábrahám története, tulajdonképpen a szeretett Fiát, Egyetlenét feláldozó Istenről szól. Isten a Golgotán adta értünk a Fiát, ami ugyanannak a hegyvonulatnak a része, ahol Ábrahám akarta feláldozni Izsákot. Amikor tehát azt olvasod, hogy Izsák a fával a hátán ment fel a hegyre, képzeld a helyére Jézust a keresztfával a hátán.
november 25.
ELBOCSÁTÁS
"És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünk- nek szolgálunk, és az õ szavára hallgatunk." Józsué 24,24
Józsué összegyûjtötte Izráel minden memzetségét, és az Úr elé állottak.
Komoly dolog-e számodra az Úr elõtt állni? Nem egymás, nem emberek -
hanem az Úr elõtt. Ha átmentél a Jordánon, a halál folyóján, kezdõdik a
halál utáni élet.
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Elmékedés.
A mai evangéliumban egy szegény özveggyel találkozunk, aki minden vagyonát odaadja a templom javára.
Érezted már, hogy a körülmények teljesen maguk alá gyűrtek? Fáradt és kimerült vagy? Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül. Magam is többször átéltem már ezt a helyzetet. Amikor ez történik, általában azt találom, hogy a problémám gyökere az, hogy én akarom irányítani az életemet és minden résztvevőjét. Nagyon könnyű az aggódás csapdájába esni életünk körülményei miatt.
Ez a planéta, ahol élünk, Isten váróterme. Az a fiatal pár ott a sarokban, arra vár, hogy végre kisbabájuk lehessen. Az aktatáskás fickó? Az egész országban mindenhová beadta már az önéletrajzát. Munkára vár. Az öreg nénike a botjával? Özvegy. Egy éve arra vár, hogy egy napja könnyek nélkül teljen el.
Várunk. Várunk Istenre, hogy adjon, segítsen, gyógyítson.
11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből
előoson a téli szürkület.
Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva
koldus szatyorban gondot gyűjtenek.
Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.
Olyan este ez is csak, mint a többi:
olyan a színe, nyirkos ködszaga.
Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.
Lábainál a végtelen tenger morajlott.
A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süket fülét, aki nem értette beszédüket.
november 22.
AZ ÚR SZAVA SZERINT
"És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Je- rikót és királyát a sereg vitézeivel együtt." Józsué 6,2
Isten nem jogtalanul és ok nélkül ítél egy be- és elzárkózott várost,
egy embert, egy szívet. Ha átmentél a Jordánon, kérdezd nagy vággyal a
szívedben: Uram, mi az enyém, nem vonakodom elfoglalni. Vigyázz, mert az
ígéretek földjén nincsenek jó ötletek, elképzelések.
2013. november 22. – Péntek
Egy kis erdő közepén élt egy gyönyörű almafa, boldogságban és békességben. Minden évben bőségesen termett rajta száz meg száz piros alma. Ám egy nap féreg fúrta be magát a fa törzsébe hatalmas fájdalmat okozva ezzel a fának. Szegény nem tudta megvédeni magát, így a féreg napról napra egyre beljebb és beljebb jutott a fa törzsében. Az almafa kínok kínját élte át, s a szenvedés annyira úrrá lett rajta, hogy lassan azt is elfelejtette, hogy ki is ő valójában.
2013. november 20. – Szerda
november 20.
ÁTKELÉS A JORDÁNON
"Felkelt azért Józsué jó reggel, és elindultak Sittimbõl, és eljutottak a Jordánhoz." Józsué 3,1
A kezdet ideje mindig a "jó reggel". Ha ezt elmulasztod, nem jó az egész
nap. Ne számold, hogy hány órát alszol! Döntsd el - felkelek azért,
mert az Úr mondja, mert õ akarja, õ az elsõ, õ vár engem a csendben.
"Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját, és a...
november 18.
NEKED AKAROK SZOLGÁLNI
"És lett, mikor elvesztette Isten annak a környéknek városait,
megemlékezett az Isten Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelembõl,
mikor elsüllyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót." 1Mózes 19,29
Ábrahám arra a helyre indult, ahol elõzõ nap könyörgött Sodomáért. Isten
meghallgatta Ábrahám imádságát.
Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.”
És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsoltár 139,24b)
Biliran-Budapest - Amíg édesanyja itthon izgul, addig a magyar mentőcsapatok a helyszínen keresik azt a magyar férfit, akinek múlt csütörtökön veszett nyoma a Fülöp-szigeteki óriási viharban.A Baptista Szeretetszolgálat csapata és a Református Segélyszervezet 7 fős orvoscsoportja tegnap landolt Manilában. Segélycsomagokkal és tudásukkal a tájfun miatt semmivé lett Tacloban térségébe igyekeznek segíteni a fedél, élelem és ivóvíz nélkül maradt tömegeken.
2013. november 13. – Szerda
A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor.A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majorannával, kívül-belül.
2012. szeptember 28. - Péntek
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek.
Szántó Imréné Mária írta 6 napja a(z) Szép reggelt mindenkinek blogbejegyzéshez:
Szép reggelt mindenkinek
Szántó Imréné Mária írta 6 napja a(z) Csitáry-Hock Tamás blogbejegyzéshez:
Szép reggelt mindenkinek
Szántó Imréné Mária írta 6 napja a(z) Szeretett fórumtémában:
Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra...
Szántó Imréné Mária 6 napja új blogbejegyzést írt: Szép reggelt mindenkinek
Szántó Imréné Mária 6 napja új blogbejegyzést írt: Pocsai Piroska: Ne siess! -versrészlet)
Szántó Imréné Mária írta 6 napja a(z) Bölcs idézet. fórumtémában:
"Ami engem illet, kissé mindig elcsodálkozom, amikor...
Szántó Imréné Mária 6 napja új blogbejegyzést írt: Müller Péte idézet
Szántó Imréné Mária írta 1 hete a(z) Üzenetek egymásnak. fórumtémában:
Kívánom, hogy az év többi 365 napján is olyan szeretet,...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás