2014. július 26. – Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
„Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire
a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük
belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva
kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az
aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt
szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig
gyűjtsétek csűrömbe!”
Mt 13,24-30

Elmélkedés:

Jézus példázata szerint a jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, s
mindkettő hatást gyakorol ránk. A példabeszédben szereplő búza a jót
jelképezi, a konkoly, a hasznavehetetlen vadnövény pedig a rosszat. Isten
jósága üdvösségünket szeretné, de a sátán gonoszsága ezt meg akarja
akadályozni. A mi számunkra talán egyszerűnek tűnne az a megoldás, hogy
azonnal fogjunk neki a rossz kiirtásának. Ezzel persze azonnal gondjaink
lennének, mert melyikünknek van joga ilyen ítéletet meghozni, azaz
mindenről pontosan eldönteni, hogy jó vagy rossz. Amit ugyanis az egyik
pillanatban jónak minősítünk, a helyzet fordultával ártalmassá válhat, és
fordítva is igaz ez. Hányszor előfordult már, hogy valami ellen minden
erőnkkel tiltakoztunk, s a végén kiderült, hogy milyen jó lett volna
elfogadni. Ítéleteinkben tehát nehéz jó döntést hoznunk, bármennyire is
igyekszünk minden körülményt figyelembe venni.
Érdemes elfogadnunk, hogy Isten, aki valóban a legfőbb jóság, jól tudja,
hogy mi jó az embernek, mi jó nekünk, s érdemes elfogadnunk Istentől
mindazt, ami a jó úton segít minket előre haladni.
Sokszor halljuk vagy talán magunk is mondjuk egy-egy rossz döntés után:
„Nem tudtam, hogy rosszat teszek ezzel.” Ne próbáljunk meg ilyen módon
kibújni felelősségünk alól! A rossz felismerhető, miként a gyomnövény is a
búza között. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelnünk Isten
sugallataira.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

A konkoly között nehéz felnőni, de te erőt adsz hozzá! Amikor felkel a
nap, simogat a szellő, nagy lágy eső permetez, tudom, hogy az én Uram rám
tekint, nem hagy magamra. Vállalom a küzdelmet a mindennapokban, mert
örömmel tölt el, hogy a mennyei csűrben helyet készítettél számomra. Vesd
ki színemből a konkolyt, mert ott csak a te fényednek van helye.
Krisztusom! Köszönöm, hogy az Eucharisztiában, a szent kenyérben magunkhoz
vehetünk! Növelj hitben, reményben, szeretetben, hogy mások eledele
legyek. Hála és dicsőség nagy jóságodért!