"Lehet, hogy néha úgy érzed, semmit nem érsz a nagyvilágban. De tudd, hogy mindig lesz valaki, aki, ha rád gondol, elmosolyodik. Mindig lesz valaki, akinek ha az eszébe jutsz, melegség járja át a szívét. Mindig lesz valaki, aki ha meghall egy számot a rádióban, megjelenik előtte az arcod. Mindig lesz valaki, aki ha rád gondol, tudni fogja, mit köszönhet neked. Mindig volt, és mindig lesz, akire hatással vagy a világban, aki a reményt, a hitet, vagy csak egy életre szóló pillanatot köszönhet neked. És ameddig van ilyen ember, akár egyetlen is a nagyvilágban, nem vagy egyedül. Sohasem."

(Todorovits Rea)

Válasz

Fésűs Éva - Csak ennyi

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.

Válasz

Kun Magdolna: Egy virág története

Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje.
De valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.
Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.
A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.
Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.

Válasz

Ezüstszárnyú angyalok

Ne sírjatok. Az anyák halhatatlanok.
Odaátról is gondoskodnak rólatok.
Odaátról is kísérik lépteiteket,
hogy az élet útvesztőiben el ne vesszetek.

Ne könnyezzetek. Az anyák túlélők.
Élettelt szívvel állnak a Jóisten előtt.
Mert a Jóisten adott nekik örök életet,
hogy fentről is vigyázzák gyermekeiket.

Ne szomorkodjatok. Ne búsuljatok,
amiért az égi anyák láthatatlanok,
hiszen szívetek őriz minden arcvonást,
ami előidézhet egy újabb láthatást.

Nem vagytok árvák. Ne sírjatok hát.
Az emlékezés visszahoz minden anyukát,
akármilyen messze ment, akárhol is van,
ott lesz veletek a gondolatokban.

Az anyák nem mondanak le gyermekeikről.
Azért kaptak bátor szívet fenn az Istentől,
hogy mindvégig kitartsanak gyermekük mellett,
akkor is, ha ezüstszárnyú angyalok lettek.

Kun Magdolna

Válasz

Harcos Katalin

Fohász

Uram segíts! Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram adj erőt, hogy maradjon hitem,
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!

Uram engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ,
templomod csendjében megpihenjek,
S lelkemben nyíljon új reményvirág!

Válasz

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Válasz

Elszállnak az évek
Látod-látod fiam, elszálltak az évek,
gesztenyeszínhajam csupa-csupa dér lett.
Szemem csillogása sem, ugyanaz a régi,
csak a könny az, mely ragyogóvá fényli.
Elfáradtam utamon, nehéz volt a terhem,
hisz a legnehezebb fájdalmat is egekig emeltem,
hogy azt könnyednek lásd, könnyednek érezd,
ne legyen a te szemed is, könnycseppektől fényes.
De most már bárhogy akarom, nem titkolhatom,
hogy átrobogott vonatom, életutamon,
s oly közel van már hozzám az a végső állomás,
ahonnan ez a vonat nem indul tovább.
Látom fiam, már én is látom az élet-út végét,
s azt is látom, hogy lassan elfogy a fáradó lépés,
csak a szívem hajt még, csak azt hajt előre,
hogy őrködhessek feletted, mint annak előtte.
Mert amiért élni vágytam, te voltál nekem,
hisz tőled lett szép az egész életem,
te adtál értelmet minden szónak, versnek,
ami egy emberöltőből, általam kitellett.
Kun Magdolna

Válasz

Márai Sándor:
AJÁNDÉK
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Válasz

Kun Magdolna Méltósággal élni,,,,

Tengernyi szenvedés, tengerárnyi könny,
az ami még múltjából lopva előtör,
és végtelen gyász mit tetéztek az évek,
hisz sosem hozott számára enyhülést az élet.

De minden fájdalmát, és minden bánatát,
szívébe rejtette, hogy meg ne lássa más,
hisz fájt neki, ha szánták, ha sajnálkoztak rajta,
s ha éreztették vele, nincs már semmi haszna.

Pedig ő volt az a hős, kit nem győzött le semmi,
kinek méltóságát sosem lehetett elvenni,
mert akárhogy is megtörte a reá szabott élet,
Ő mindig talált benne néhány percnyi szépet.

Kun Magdolna

Válasz

Millei Lajos - Könyörgő

Boldogság várj meg! Ne fuss el, kérlek,
ha így rohansz mindig, utol sem érlek.
Láttalak tegnap, Rád mosolyogtam,
ölelő vággyal csak árnyékod fogtam.

Ezt teszed folyton, illanva eltűnsz,
ha fellobog fényed, a szerelemtűz.
Csapdádat érzem, mégis rálépek,
én ostoba, naiv, álmodó lélek.

Boldogság állj meg! Mesélj most szépet,
ülj az ölembe, míg hallgatlak Téged.
Lássam az arcod, hangod daloljon,
bennem bizsergő, bús muzsika szóljon.

Simulj hát rám, mint angyali arckrém,
hitesd el velem, hogy ölel még Napfény.
Hiszek majd én, csak nézz a szemembe,
ringasd a mámort édes végtelenbe.

Boldogság kérlek, maradj, ne menj el,
adj nekem hitet biztató kezekkel.
S hogy kerüljön már engem a bánat,
szórd tele szirommal lélekszobámat.

Boldogság várj! Ne rohanj előlem,
ha kézen-fogsz, bármit kérhetsz Te tőlem.
Hű szolgád leszek, miséző papod,
csak mellettem éld minden áldott napod.

Válasz