Imre Tibor:
MOST KELL...Most kell élni,
tovább lépni.
Holnap már
késő lehet,
ellopják az
életünket.
A sors soha
nem kegyes.
Egy kézzel ad,
kettővel vesz.
Irányítva szív
és lélek,
nem sajátunk
attól félek.
Ha a pillanatot
nem tiszteljük,
nyomtalanul a
ködbe veszünk.
Megváltozunk,
meghátrálunk,
a homályba
visz az utunk.
Most kell fogni
egymás kezét,
érezni a másik
szívét.
Együtt talán
sikerülhet,
túlélni a
végzetünket.

Válasz

"Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. (...) Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!"
Osho

Válasz

Mit kíván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
Évenkénti országgyűlést Pesten.
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Nemzeti őrsereg.
Közös teherviselés.
Úrbéri viszonyok megszüntetése.
Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
Nemzeti Bank.
A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
Unió.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!”

Válasz

Augusztus 20.

Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére...

***

Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk...

***

Sorsom szele felkapott,
s földi pályára rakott.
Hálás vagyok én ezért,
kicsiny porszem létemért.


Forrás: www.poet.hu magyar versek

Válasz

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.
Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.
Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.
Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.
Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.
Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

2013. augusztus 19.

Válasz

Szuhanics Albert: Augusztus húsz, új kenyér, asztali áldás.
Augusztus magasztos hónap,
íze van ennek a szónak,
új kenyér, asztali áldás,
s az ünnep öröme vár rád!
Augusztus, nyár királynője,
gazdagon tekint előre.
Nagyboldogasszonyunk látod,
ma is él a te országod!
Lélekben sasként köröztünk,
ezer év szállt el fölöttünk.
Rólunk ne vedd le a kezed,
hiszen, itt minden a tied!
A sorsunk keserű gyakran,
könnyünktől sós… párna-paplan.
Mégis a hitünk oly szilárd,
százezer próbát rég kiállt.
Királyink, szentek az égben,
bennetek bízunk mi régen.
Patrónánk, Szent fiad révén,
hadd éljünk boldogan, békén!
Kezünkben legyen a sorsunk,
s erényünk szívünkben hordjuk.
Legyen az adott szó kincsünk,
Istenben, hazában higgyünk!
S higgyünk a józan eszünkben,
szorgalmas, ügyes kezünkben,
higgyünk a gyarapodásban,
s egy erős magyar hazában!

Válasz

Szent István Király, s az Új Kenyér Ünnepe.
Nyár dicsősége, augusztus hava.
Ünnepel országunk apraja, s nagyja.
Szent Királyunk, ünnepel téged néped.
Államalapítás, te dicsőséged.

Magyarok vagyunk, s oly türelmetlenek.
Egymást támadja néped, értetlenek.
Te ismered hibás természetüket,
forrongó vérüket, szenvedélyüket.

Mondd! Néped hányszor kezdett új életet?
Számold össze nékünk s büntetéseket.
Nép már tudja, Istenhez sok út vezet,
oly hitetlenek, s nincs hazaszeretet.

Szent István napja, új kenyér ünnepe.
Búza rég megélhetést jelentette.
Jó volt termés, jó volt ország kenyere.
Magyar nép búzát életnek nevezte.

Földeket gaz borítja, s nép még remél.
Nékik, öregúr, friss kenyérről mesél.
Nem hajlong már aranyló búzakalász.
Földeken nincs búzatermés s aratás.

Nép éhesen reszkető kezét nyújtja.
Magyar nép bánatos, s rögös még útja.
Ébren álmodva járnak búzamezőn.
Új kenyérre vágynak ők, reménykedőn.

Szent Király, fentről mutass utat nékik.
Izgága népedet vezesd el célig.
Adj ismét erőt népednek s még hitet.
Térdre hullva nyújtják feléd kezüket.

Ünnepelnek, s titkon sírnak fiaid.
Bennük élsz, érzik szívdobbanásaid.
Nézz le szomorú népedre s hazádra.
Hozz enyhülést nékünk, Magyarországra.

Válasz

Falus Juli: Te-hiány.
Néha…
Ki kellene bírni még jobban a napokat
mikor semmi hír felőled és csak tapogat

valami napsugár… és játszik a hajammal
de kit érdekel? hogy cicázik a harmattal
a fény mikor a te-hiány topog idebent
a szívemben… még zörög mit néz egy idegen
szempár hogy menjek felé… nekem ez nem való
hogy itt rád várok ez nem lesz soha megálló
neked nem én… csak amolyan átszálló vagyok
kitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dolog:
én nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rám
mert a városodban is összebújnak a fák
mint itt ezen az utcán melyen botladozom
sántán felbukom… egy te-hiányos nappalon

ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat
tanulom kibírni még jobban a napokat...

Válasz

PETŐFI SÁNDOR: 15-DIK MÁRCIUS, 1848 Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyúgodott. Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szálljatok szét a hazában, Melyet eddig láncotok Égető karikájában Kínosan sirattatok. Szabad sajtó!… már ezentul Nem féltelek, nemzetem, Szívedben a vér megindul, S éled a félholt tetem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjuság, A hon a halálórában Benned lelte orvosát. Míg az országgyülés ott fenn, Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikeretlen: Itt megkondult az óra! Tettre, ifjak, tettre végre, Verjük le a lakatot, Mit sajtónkra, e szentségre, Istentelen kéz rakott. És ha jő a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen; Inkább szurony a szivekben, Mint bilincs a kezeken! Föl a szabadság nevében, Pestnek elszánt ifjai!…- S lelkesülés szent dühében Rohantunk hódítani. És ki állott volna ellen? Ezren és ezren valánk, S minden arcon, minden szemben Rettenetes volt a láng. Egy kiáltás, egy mennydörgés Volt az ezerek hangja, Odatört a sajtóhoz és Zárját lepattantotta. Nem elég… most föl Budára, Ott egy író fogva van, Mert nemzetének javára Célozott munkáiban. S fölmenénk az ős Budába, Fölrepültünk, mint sasok, Terhünktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott. A rab írót oly örömmel S diadallal hoztuk el, Aminőt ez az öreg hely Mátyás alatt ünnepelt! – Magyar történet múzsája, Vésd ezeket kövedre, Az utóvilág tudtára Ottan álljon örökre. S te, szivem, ha hozzád férne, Hogy kevély légy, lehetnél! E hős ifjuság vezére Voltam e nagy tetteknél. Egy ilyen nap vezérsége, S díjazva van az élet… Napoleon dicsősége, Teveled sem cserélek! Pest, 1848. március 16.

Válasz

Kun Magdolna: Az érzés gyöngyszemei....

Csak az a szív tud sírni,
amit érzés ölel körbe,
hisz az érzés gyöngyszeme
az ember hulló könnye.
Aki nem tud érezni,
annak szíve is halott,
akkor is, ha ritmikája
lüktetőn dobog.

Hát sírj csak szívem, sírj,
ne fogd magad vissza,
fájdalmas jaj-sikolyod
kiáltsd szél-szavakba,
hadd röppenjen idegen,
távol-helyekre,
hová nem ér el a megbántás
démoni keze

Válasz