2013. november 13. – Szerda

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak:
„Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt
hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel
és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19

Elmélkedés:

Amikor a tíz meggyógyult leprás ember közül csak az egyik tér vissza
Jézushoz köszönetet mondani, az Úr így szól hozzá: „Hited meggyógyított
téged” (Lk 17,19).
Tegyünk fel egy érdekesnek tűnő kérdést: Ha őt, a háláját egyedül kifejező
személyt a hit gyógyította meg, akkor a többiek miért gyógyultak meg?
Vajon a többi kilenc leprás, akinek eszébe sem jutott, hogy kifejezze
köszönetét a gyógyulásért, szintén hitt Jézusban? Ha hittek, akkor miért
nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék tisztulásukat a gyógyítónak? Ha
viszont nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? Ha nem hittek, akkor miért
kérték Jézus segítségét? Vajon hittek a csoda előtt? Amikor észrevették
tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát? Vajon hittek a
gyógyulásuk után? Ha igen, miért maradtak hálátlanok?
E kérdésekre az evangélium nem ad választ. A leprások talán hittek Jézus
gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna hozzá. Abban
biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később újabb betegséget,
ha mégsem hittek. Az emberi hálátlanságon viszont elcsodálkozunk. Igaz,
sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz velünk vagy ha észrevesszük,
elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk hálásak Isten jóságáért! Legyünk
hálásak mindazért a jóért, amelyet érdemtelenségünk ellenére kapunk tőle!
A hit ébresszen bennünk őszinte hálát!
© Horváth István SándorImádság:

Mindenható Istenünk, hozzád könyörgünk mindazokért, akiket bántás ért
emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták. Hozzád
fohászkodunk a nagyon sokszor megalázott és mellőzött nőkért, és
beismerjük a hallgatólagos egyetértés különböző formáit, melyek által a
keresztények is vétkessé váltak. Istenünk, könyörgünk hozzád, hogy a
Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértő bűnök
beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelődése és
egysége felé. Ámen.
Boldog II. János Pál pápahttp://www.evangelium365.hu/