2014. január 4. – Szombat

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni.”
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Az előző két nap folytatásaként Keresztelő János tanúságtételének
eredményéről számol be a mai evangéliumi részlet. János szavait hallva két
tanítványa azonnal Jézus nyomába szegődik. Jánosnak több tanítványa is
lehetett, de mégsem indult közülük mindenki, nem ismerték fel valamennyien
a Keresztelő szavainak jelentőségét. Keresztelő János tanúskodása
következményeként András és János (apostol), aki az evangélium szerzője,
Jézus követői lesznek, s majd az ő hívásukra mások is csatlakoznak
Jézushoz, András például a testvérét, Pétert viszi el Jézushoz. Keresztelő
János természetesen nem bosszankodik, hogy saját tanítványai mostantól új
Mestert követnek, hanem nagy alázattal ismeri el, hogy neki kisebbednie,
Jézusnak pedig növekednie kell. Az irigységnek a legkisebb jele sem
tapasztalható nála, inkább örül, hogy küldetését teljesíthette és
megmutathatta az embereknek a Megváltót.
Keresztény tanúságtételünk hatása valószínűleg nem fog mindjárt az első
pillanatban megmutatkozni, s lehet, hogy nem fogja mindenki elfogadni
tanúskodásunkat, de biztosak lehetünk abban, hogy az elvetett mag megtermi
gyümölcsét. Győzzük le magunkban a bátortalanság és a kishitűség
kísértését! Győzzük le aggodalmainkat és félelmeinket, amelyek azt
sugallják, hogy nem érdemes kiállni a hitetlen világ elé, mert úgysem
hallgatnak ránk! Ha rátaláltunk Megváltónkra, tegyünk róla tanúságot és
vezessük hozzá az embereket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek.
Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek
világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet
hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te
azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága,
íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!
http://www.evangelium365.hu/