2014. augusztus 15. – Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Gyermeki bizalom
Az egyik nyári plébániai családtábor alkalmával történt a következő eset. A napi szentmisén a hívek könyörgéséhez érkeztünk, amelyet ez alkalommal egy édesanya olvasott fel. Gyermekeit a férjével együtt a padban hagyta, ő pedig kijött a szentélybe, odalépett a felolvasó állványhoz és a szokott módon olvasta a fohászokat. Alig ötéves kisfia nem bírta sokáig hiányát, mert az első könyörgés után máris kiszaladt hozzá és odabujt mellé. Mosolyogva, boldogan néztem gyermeki ragaszkodását. Lehet, hogy mások észre sem veszik vagy jelentéktelennek tartják az ilyen kedves jeleneteket, de én évek múlva is emlékszem rájuk. Ma azért idézem fel, mert azt példázza, hogy milyen gyermeki szeretettel, őszinte ragaszkodással kell Jézus édesanyjához, égi édesanyánkhoz, a mennybe felvett Szűzanyához sietnünk, s ővele együtt kéréseinket Istenhez terjesztenünk.
Szűz Mária mennybevételének hittételét XII. Piusz pápa 1950. november 1-jei Muneficentissimus Deus kezdetű bullája a következőképpen fogalmazza meg: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyország dicsőségébe.” Jézus édesanyjának élete beteljesedett azzal, hogy eljutott a mennybe, s példája azt mutatja, hogy minden ember életének végső célja az örök élet, eljutni Istenhez a mennybe.
Mit kell tennünk üdvösségünk érdekében? Szűz Mária élete választ ad e kérdésünkre. Ő egész életét Isten szolgálatába, a megváltás szolgálatába állította. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” (Lk 1,38) – válaszolja a názáreti leány az angyalnak, amikor értesül arról, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Isten akaratának tökéletes elfogadásáról, az Istennek való teljes önfelajánlásról tanúskodnak e szavak. Alázata és engedelmessége segítsen minket abban, hogy keressük Isten szándékát, elfogadjuk és teljesítsük azt a feladatot, amit Isten számunkra kijelöl. Máriával együtt adjunk hálát a mindenható Istennek, aki életet adott nekünk! Isten hivatást, feladatot, küldetést ad, hogy életünk ne legyen céltalan, hanem szeretetben éljünk. Mutatja az utat, miként juthatunk el a mennybe, és segítségével elháríthatjuk a gonosz kísértéseit, aki meg akar bennünket akadályozni az üdvösségre jutásban. Mária hálaadó éneke szerint boldognak hirdeti őt minden nemzedék (vö. Lk 1,48). Ő erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy ha Istentől kapott hivatásunk útján járunk, akkor a földi életben is boldogok leszünk és az örök boldogságra is eljutunk.
Emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit. Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba, akkor is eltelik az életünk. A keresztény ember hiszi, hogy Isten nem véletlenül adta neki az életét. Szüntelenül keresnünk érdemes, hogy mit kíván tőlünk az Úr, hogyan szolgálhatjuk őt. Mi ugyan nem rendeltettünk olyan kimagasló hivatásra, mint Mária, Megváltónk édesanyja, de hisszük, hogy Istennek terve van velünk. Az üdvösség reményében tegyünk meg mindent, amit Isten kér tőlünk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, égi édesanyánk! Isten azzal jutalmazta meg engedelmességedet, hogy felvett a mennybe. Mennybevételed erőt ad, hogy földi életünket a nehézségek, a gondok, a szenvedések és küzdelmek ellenére se tekintsük hiábavaló szélmalomharcnak, hanem azzal a reménnyel törekedjünk a mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk. Tisztelettel, alázattal és gyermeki bizalommal kérjük közbenjárásodat önmagunkért, családunkért és magyar hazánkért. Segíts minket, hogy életünk beteljesedjen azáltal, hogy eljutunk az örök életre!