Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Wass Albert.

 A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája.
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!

Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is.
Ez a szomorúság az ősznek a megérzése.
Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.
A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn.

Nyitott szemmel járom a természetet !! Remélem mindenki jól van !!
Vers!!!Csodás fejek emelkednek,napsugárral versenyeznek,ragyognak a kék ég alatt,szirmaikkal vakítanak. Hátat soha nem fordítanakszeretettel mosolyognak,éltető Nap sugaraisimogatják a szirmaik. Alkonyatkor szomorúak,elköszönnek a sugarak,bús fejükkel megpihennek,örülnek majd a reggelnek.

Ünnepeljük meg méltó módon augusztus 20-át, amikor a keresztény államalapításról, Szent István és a kenyér ünnepéről emlékezünk meg.

 

István király ünnepének
Örvendezzünk keresztények.
Isten adta e napot,
Fel a szívvel magyarok:

Szent királyunk, árva néped
Hódolattal jő elébed.
Légy velünk, légy velünk!
Országodról el ne vedd
A te áldott jobb kezed.

Országunknak építője,
Ronthatatlan Szegletkőre
Építetted e hazát.
Krisztus küldte koronád.

Az új kenyér ideje ma eljő,

nevet a nap, nincs az égen felhő.

Haja roppan, foszlós belű fajta

piros-fehér-zöld szalag van rajta...

 

Megszentelten fekszik az asztalon

a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.

Fáradságunk, eső, s a nap heve...

ebből van az életünk kenyere!

 

Az ég, a föld, s az ember dolgozik,

a nap, a szél, felhőket hordoz itt.

Isten s ember, ím egymásra talál,

s kenyeret ad a végtelen határ.

 

 

 Augusztus 20. államalapító Szent István király ünnepe, nemzeti ünnep, Magyarország hivatalos állami ünnepe, egyben az új kenyér ünnepe.Az egyik legrégibb magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, akkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot.

 Boldogasszony hava,
Magzata tengernyi.
Adott szavát soha,
De
Kenyerét megszegi Augusztus őszibarackot érlel,
napsugarak robbannak, szállnak szerte,
a napok puha testén a hő remeg,
hajós bágyadtan fut ki a tengerre.

Augusztus az új kenyér hónapja,
aranyra érett az éltető kalász,
ropogósra sül belőle a cipó,
a mező, a rét még vidáman danáz.

Augusztus szilva és szőlőszemű.
Úgy felforr ma is a lég, mint a katlan,
dagad a hőtől a kovász és cefre,
sok apró hólyag, buborék szétpattan.

 Őszirózsa az ősz hírhozója.
Élénk szint visz a gyengülő Napba.
Fejét kénytelen-kelletlen ingatja,
mivel azt az őszi szél ringatja.

Egy percig sincsen a széltől nyugta!
Szépségét mégis töretlen nyújtja!
Szerényen húzódik meg a sarokban
több, már elnyílt virág szomszédságában.

 

 

Az őszirózsában (Callistephus chinensis) a legcsodásabb, hogy augusztustól az első fagyokig nyílik a kertekben és kapható az üzletekben. Mivel elég szapora és igénytelen növény, mely a mi éghajlatunkon remekül érzi magát, így olcsó is.

Augusztus, nyárutó...
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,

Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zúzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, -
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
A csillagok hamarabb kezdik el...
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?

Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Jelek, csodák...

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért. Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek.
Hidd el, hogy ez a "szemüveg" nagyon fontos. Az életművészet titka az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal.

Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem… Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte:– Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó.

A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra. Mindkettőre. Csak az egyik nem elég. Tanítsd meg magad szeretni! Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd.

 Egy pillanatképből nem lehet megítélni senkit. De még egy egész életből sem. Mert nem tudod, honnan jött és hová megy - mit hozott magával s mit visz el. Ha nem tudod, merre megy egy lélek, csak azt, hogy éppen most milyen, semmit sem tudsz róla. Ha egy magban nem látod a leendő embert, s az emberben, hogy milyen magokat érlel magában - mit tudsz róla? Ha nem tudod, kivé leszel, mit tudsz magadról? Nagyon keveset...

A közösségi média pezsgése szüntelenül rohamoz bennünket. Folyamatosan bombáznak minket elrettentő, bonyolult és ijesztő információkkal. Csak egy aprócska tárháznyi lehetőségünk marad a válaszadásra, amelyek gyakran nem is túl hasznosak: reagálás a cselekvés helyett, elfojtás a kifejezés.Az embereket nem arra tervezték, hogy ennyi információt fogadjanak be, különösen akkor, ha nem tudnak azonnal cselekedni, és érdemben foglalkozni a témával.

 Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.

Szép és vidám ébredést, kellemes napot kivánok mindenkinek!

Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.

Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

 A Húsvét utáni 7. vasárnapon ünnepli a keresztény egyház a Pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelét. Ezt a napot a szeretet kiáramlásának is nevezik. Ezen a napon áradt ki a Szentlélek Jézus tanítványaira az apostolokra. 

A magyar Pünkösd szó a görög pentékoszté, azaz ötvenedik szóból ered, utalva arra, hogy a Húsvét utáni 50. napon ünnepeljük. Hivatalosan csak a vasárnapot és a hétfőt ünnepeljük, ezért kevesen tudják, hogy akárcsak a Húsvét, a Pünkösd is egész hetes ünnep.  Az ünnep hosszúságára utal az is, hogy májust a pünkösd havának is nevezik.

  Zendűl, kondul szent harangszó,

Csengve, búgva messze hangzó:

„Imára! imára!”

Jámbor népe a kis helynek

 

Halkan lépve gyűlnek, mennek

Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,

Mintha tűzzel, Szentlélekkel

Menny-föld tele volna;

E napot fent s lent megűlik.

E nap oly ragyogva nyílik;

Mint hajnali rózsa.

 A képek : Saját virágom.

 

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

 

Szép és vidám ébredépst, kellemes napot kivánok mindenkinek!

 

Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig művészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól.

Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.

Hallgatni kell a szívedre, ami ordítva kiabálja, hogy valami vagy valaki az életed része. Lehet, hogy nem most, hanem később, de az lesz. Csak ezért, és csakis ezért leszel türelmes. Másért nem. Jöhet akárki, kinevethet, megalázhat, te legbelül annyira erősen fogod érezni, hogyan fog történni, hogy senki sem tud benne megingatni. Senki. Na, onnantól kezdve viszont nincs előtted akadály.

Oravecz Nóra

Kívánok áldott Húsvéti Ünnepet! A szeretet az egyetlen érzés Mely megváltoztathatja a világot Összefogás, empátia, megértés Járhatjuk a legszebb magyar táncot! Húsvét ünnepe így lesz nekünk Csodálatos és nagyon magyar Ne legyen széthúzás, és szívünk Tegye azt, mit a szeretet sugall!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fáradt szívetekbe, lelketekbe, hoztam, újra békét, megnyugvást Megértő, segítő, igaz, őszinte szeretetet, annak erejét, melegét Lángját, reményt, mely soha nem alszik el, csak ha Ti eloltsátok Kezeiteket kulcsoljátok igaz szívből jövő imára, kérjetek, bízzatok Szeretetben, békében éljetek egymással, üzenem nektek Emberek Bízzatok, szeressétek egymást, ez a Húsvét üzenetem mindenkinek.

 

 

 

 

 

Húsvéti ima-Irgalmas Isten.

,,Irgalmas Isten,
aki eltörlöd a mi bûneinket,
és egy új kezdetet (születést) adsz nekünk
lélekben, és
megváltasz minket Jézus kereszthalálában.
Ahogy ünnepeljük Jézusnak feltámadását,
növekedünk a békesség
és áldás tudatosságában, és
Te megújítod az élet ajándékát bennünk.
Kérjük ezt Fiadtól, Jézus Krisztustól,
aki uralkodik Veled, és a Szentlélekkel
mindörökkön örökké. Amen."

 

 ,,Köszönjük neked Uram ezeket a szép
ajándékokat.
A családot, kik szeretnek minket.
Az ételt és italt.
A sok különbözõ és gyönyörû állatokat,
Parkokat magas fákkal és puha fûvel.
A madarakat, kik repülnek a magasban.
A tengert és patakokat, ahol szórakoztató evezni.
És köszönöm Fiad, Jézust.
Szeretünk olvasni róla a Bibliában.
Õ tanította az õ tanítványait Rólad,
meggyógyította a betegeket.
Járt a vizen,
meghalt és feltámadt.
Segíts nekünk, hogy emlékezzünk az összes
dologra, amit tett, és
ünnepeljük Õt ezen a különleges napon.

 Húsvéti ima .

,,Uram,
a Fiad feltámadása adott nekünk új életet
és új reményt.
Segíts nekünk, hogy általad
új emberként éljünk a kereszténység
ideáljában.
Adj nekünk bölcsességet, hogy tudjuk
mit kell tennünk és
bátorságot, kitartást továbbra is. Amen" Áldott Húsvéti Ünnspet kívánok a füld minden emberének!! 2022 04 13 jegyzezte : Imrené Szántó./Mária/

 

 

 

 

 

 

 

"Úgy akarok élni, hogy ha majd egyszer eljön az-az utolsó pillanat...
Mikor mennem kell... az arcomon egy szép mosollyal távozzak..
Úgy akarok élni.. hogy mindent megtettem, amit valaha akartam
Nem megbánni semmit... mert mikor megtettem boldog voltam!
Hogy egy játék volt az élet.. s sikerült minden akadályon túllépnem

 

2022. március 26. – Szombat

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.

 Rejtő Jenő : Anyám

Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked
Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém
Ne fájjon értem drága jó szíved
Hisz annyi rosszat követtem el én.

Anyám! Ha jönnek, s mondják majd Neked
Hogy sírva járkálok az éjszakán
És hajnalban részegen nevetek
Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.

Ha jönnek s mondják majd Neked
Hogy egymagámban halkan suttogok
S riadtan néznek rám az emberek
Ne hidd azért majd, hogy bolond vagyok.

Mert boldog vagyok olyankor Anyám,
Ha halott mezőt járok egymagám...

Kényeztessük magunkat egy finom kávéval. Mióta nyugdíjas vagyok későn fekszem, későn kelek és csak három óra felé szoktam ebédelni, így aztán este épp csak eszegetek kicsit. Ettől még nem lettem nádszál vékony, csak jobban alszom. Így alakult ki az a szokásom, hogy dél felé iszom egy jó kis törökös kávét. A rozzant ketyegőm miatt rég nem ihatok méreg erős feketéket. Aki teheti igyon amilyet szeret, állítólag boldogsághormont termel a szervezetünk tőle.

Az utolsó méregpohár Sötét utcák között sikolt a szegénység, elgyötört arcokra ráfeszül a kétség, sorsok keresztjét hordozva. Kisírt szemű anya marék aprót számol, hangosan átkozva minden rendszert vádol, lesz-e majd kenyér holnapra... Gyermeki lelkek még nem érzik a nincset, hullafáradt apjuk ordít rájuk: csendet!!! ...mi lesz velük a világba. Közöny asztalánál már életuntan vár, hogy meddig tart az utolsó méregpohár és könnye csordul markába...

 Békét és reménységet
békét a világnak
Békét és reménységet
az ember ennyit csak kívánhat
Adj békét, adj békét
Békét és reménységet
Békét a világnak"

Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.

Mert olykor méltatlanná lesz az élet
- törődik a test és bomlik az elme -,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.

Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen.
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.

 

 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja van.JUHÁSZ GYULA: 48 MÁRCIUS 15. Ó régi szép est… tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen – ó büszkeség! – A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a korai Tavaszi mámor sok nagy ifja még, Színésznőd Laborfalvy Róza volt, Ki Jókainak szívére hajolt… Ó régi szép est: jössz-e vissza még? (1924)

Isten Éltessen Sokáig.

 Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát?

 

 Amerre járok, nő virág elég: -
Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!

Van egy galambom, - a szárnya fehér,
Azt küldeném el a válaszodér',
Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, - nyomodba sohse ér.

És a szívemben - édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, - de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.

 Vándor, kit erre vezérelt utad...
pihenj meg.
Talán itt a gond is pihenni tér.
Pillekönnyű szárnyon repülve a
boldogság szívedhez ér...
Ha csak egy röpke mosoly mit
adhatok neked...
Nem feleded az itt töltött perceket.

Ne hagyj el bennünket, Magasságos Isten - de bármi is történik, legyen Oroszország és Ukrajna vezetői és népei megtalálják a Hozzád vezető utat, aki meg tudod adni számukra, a mostani konfliktus helyzetben a békét és a nyugalmat.

meg a Te akaratod! Ámen.Képet megtalálható:https://kepek.444.hu/2015/01/30/kelet-ukrajnaban-haboru-van

 

 

 

 Ma jeles nap köszöntött reánk,
Te nevedet örömmel zengi szánk.
Veled ünnepel az egész családod,
Mosolyogva fogad ma minden barátod.
Mivel már régóta vagyunk barátok
Én neked e pár sorral:
Boldog Névnapot kívánok!

 Azt valószínűleg az óvodások is tudják már, hogy ez az a nap, amikor az emberek kifejezik a szerelmüket, a szeretetüket, a barátságukat egymás iránt. És azt is, hogy ezt a szeretet-napot minden évben február 14-én tartjuk. Majdnem mindenütt a világon. De miért?

 

A Valentin-nap eredete a régmúlt idők homályába vész. Sokan gondolják úgy, hogy egy római pap, Szent Bálint történetében gyökerezik. Az biztos, hogy róla kapta a nevét. A többi viszont már kevésbé biztos.

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert.

"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." (Szabó Magda: Szigetkék - részlet)

Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?

 A dűlőúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelől, amerre látok,
Mint tengerből színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
.
Ki-kivillannak kéken- pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.
.
Kinyujtott kézzel csendesen megyek,
Percig kezem a kalász feje-alja
És áldón, mint az elsikló kalászt,
A tűnő életet is simogatja.

 Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.

• A megfigyelések szerint, ha február 2.-án a barnamedve kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik aludni, mert még igen csak hosszú lesz a tél. Ha viszont az idő borús, akkor kint marad, mert rövidesen itt a tavasz.
• Egy másik megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később a hó is beverni.
• Ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, hamarosan itt a jó idő.
• Mátyás, ha jeget talál a nevenapján megtöri azt, ha azonban nem talál jeget, akkor csinál.

 Február a tél végét jelentő hónapunk, télies jellege ennek ellenére sokszor igen erőteljes, ez a tél leghidegebb és leghavasabb időszaka. A hó első, hosszabb felét a Vízöntő csillagkép uralja, amit a Halak csillagkép követ. Hagyományosan februárra esik a farsang időszakán belül a legtöbb bál, mulatság és lakoma.
 

 

 

Mindegyik évszaknak van valami bája. Van aki leszólja, van ki megcsodálja! Ha kívül hideg van, öltözz melegebben, a lelked sem fázik, ha van szeretet benn. Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik, lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik! Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse, mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse. Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni, fagyot felolvadni, kivirulni, lenni! Találd meg az okot derűre, vígságra, öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Cinkék járnak szívem ablakára, a madárkákat réget etetem. De most már néha gondolkodni kezdek; meddig tart vajon az élelem?... Meddig tart kint a tél, bent a meleg, szívem mikor fog elsötétülni, s vágyaim utolsó, szép madara mikor fog búsan elröpülni?.

Tüzet raktam földes szobámban.
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend és enyém a határ
Borulása és verőfénye.

Minden az enyém itt most, minden!
...A pókhálótól a falevélig,
Üres fészek, halk nyári emlék,
- Távoli ködök és földes hajlék -
A bedőlt, bortalan pincéig.

Az előbb dőlt be... Odanéztem:
Dől?... Hát dőljön, ha dőlni akar.
Csak a pókháló ne szakadjon,
Arany falevél megmaradjon,
S amit az idő és köd takar.

,,Nem kívánok ragyogást,

pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyet kívánok.

Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.

Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet,

és kevés embert.

 De az aztán Ember legyen!

 Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
sötét szobákban kopott fenyők,
bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
bádog vasutak és törött hajók,
künn hull a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
mint néma árny oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
sziszegő szél sepri a partokat,
s dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep,
a tél havas csókja most meleg,
és tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
mint az imádság, a legutolsó...

Radnóti Miklós: Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad

és szertesündörög,

kondérok gőzölögnek,

mint bíbor sült-tökök.

 

A jégcsap egyre nyúlik,

a csöppje már nehéz,

egy-egy kis tócsa pattan

s szelíden égre-néz.

 

S ott fönn az égi polcon

hátrább csúszott a hó,

kevés beszédű lettem

s ritkán vitatkozó.

 

Ebédre várok-é, vagy

talán meg is halok?

lélekként szálldosom majd

horzsolván éjt s napot?

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

 

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

 

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

 

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

 

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Áldott, békés, egészségben eltöltött ünnepeket kívánok mindenkinek szeretettel!A világnak azt kívánom:Legyen mindennap az emberek szívében karácsony.

Téli éjjel, téli álom
hűvös, hideg pillanat,
mely lelkembe belegázol
mint egy űzött éji vad.

Lassan jő a szép karácsony
nyisd meg hát kő szívedet!
Látod? Lassan átitatja
békesség, és szeretet.

 

 

Még úr a sötétség,
hosszúak az éjek,
pihen a föld öle,
hideg a tél.

Fénylik a szívekben
rejtező ígéret,
az advent igéje,
életre kél.

Ünnepi koszorú
gyertyái kigyúlnak,
erős a szívekben
a hit, remény.

Egy szűztől születik
megváltó a földre,
kicsiny lesz, de máris
árad a fény.

Koszorún négy gyertya,
vasárnap fellobban
jelzi hogy közeleg
hozzánk Urunk.

Minden új hétvége
fényesebb számunkra
amíg mi hű szívvel
várni fogunk!

De jól jönne egy igazi szeretet-karácsony,
hol gyertya fénye ragyoghatna az egész családon!
A szívünk együtt ünnepelne, egyformán dobogna,
visszatérne a remény, s hinnénk még szebb napokban!
De jó lenne ha újra mind, közösen ünnepelnénk,
megszépülne az életünk, s új élményekre lelnénk,
ha megtanulnánk örömöt és boldogságot adni,
ha szeretettel akarnánk jó emberek maradni!

Bárcsak jönne egy igazi szeretet-karácsony!
Bár ne lenne a boldogság csak dédelgetett álom!

 

 Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

 

 

 

 

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!

Ne akarj tengődni, kevéssel beérni!

Hisz, ha körül nézel láthatsz szép csodákat,

s hidd, jobb kedvre derít, maga a csodálat.

Lám már az is csoda: – hála él szívedben,

és az, hogy élni jó, erősít hitedben.

Ha látod a Napot feljönni az égen,

s madárdalt hallgatva oldódsz a zenében.

Mikor szép színesnek látod a világot,

mikor teljes szívvel csodálsz egy virágot,

s nem szakítod őt le, hagyod csak, hogy éljen,

hagyod megváltozni, azt hogy színt cseréljen.

 "Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a Földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.
Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne.
Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson.

 

 

 

 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.

 Boldognak senki sem születik - azt meg kell teremteni, erre senki nem
tanított bennünket. Tanulni kell a szeretetet, a boldogságot, a harmóniát,
az örömöt, a lelkesedést. Úgy hívják ezt, hogy önmegvalósítás! Nagy
meló ez! Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem
megvalósítani!
És a szeretetre sem sóvárogni kell, nem akarni, foggal, körömmel, hanem
ki kell hoznod magadból! Nem kívülről jön, hanem benned válik valóra, ha
azzá teszed magad: szerető emberré!

Ma ne felejtsük otthon az élet mindennapos kellékeit:
legalább két mosolyt, két kedves szót, megduplázott
türelmet, jó indulatot. A jóságból, szeretetből, mindig
legyen nálunk tartalék, hisz kifogyhatatlanul kell azt
osztogatnunk.

Az életben számos olyan szituációval találkozunk, amelyben olyan döntést kell meghoznunk, amely mások helyzetét, testi, lelki jóllétét alapjaiban meghatározhatja.

A mindennapok történései közt a másik ember jóllétére irányuló cselekvés a leggyakoribb jelenségnek tűnik: meghallgatjuk a szomszédunkat, előreengedünk valakit a boltban, átsegítünk egy idős embert a zebrán. 

Egy krízishelyzetben lévő embernek leginkább megértésre, odafigyelésre és segítségre van szüksége, amit elsősorban a közvetlen környezetében élőktől vár.

  Őszi reggel járok a szabadban,
De hiába nézek szerteszét;
Sűrü ködnek fátyolában a táj,
A toronynak látni csak hegyét.

A természet elhagyott szentegyház;
Nincsen benne buzgó népe már:
A virágok... s hallgat orgonája,
Hallgat a sok énekesmadár.

A természet néma szentegyháza
Fölzajlik még egyszer az idén
- A tavasznak mintegy viszhangjául -
A szüretnek megjövetelén.

A szüret víg, kellemes mulatság.
Gyakran ekkép sóhajtott szivem:
Be szeretnék én is szüretelni,
Mért nincs nekem is szőlőhegyem?...

Most beérném egyetlen gerezddel,
Egy egész szőlőhegy nem epeszt;
Hej, beérném én veled, leányka,
Te legszebb, legédesebb gerezd!

 Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.” Lk 7,31-35

Elmélkedés

Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt arról, hogy tanításának hallgatása még nem elegendő, hanem annak, aki tanítványa szeretne lenni, a meghallgatott tanítás szerint kell élnie.

Itt van az ősz, eljött ismét,
tájra észrevétlen ráborul,
a lombokra rozsdás levél,
fáradt, kósza fény simul.
Rózsa hervad, megfakul,
bársonyos szirma lehull,
de még lehullva is szép,
él, s illatozik pazarul.
Párát lehel a tájra az este,
hűvöset hagyva a reggelnek,
égen gyúló csillagfényre
fátyol kendőt tereget.
A Hold korán beköszön,
trónján bágyadtan szendereg
a Nap bíborvörös párnái közt,
takarónak magára húz egy felleget.
Ősz van!

 Aki engem viszont szeret, Aki őszintén nyújt kezet. Aki mosolygón rám tekint, Aki elmegy, de visszaint. Aki a jobbomon halad, Aki mindig velem marad. Jó lenne mindenkit szeretni, Akkor is, ha nagyon nehéz. Azt is ki jön, de rám se néz, Vagy ha rám néz, de mégse lát, Aki felró minden hibát, Aki vádol, ha nincs miért, Aki meghallgat, de meg nem ért Jó lenne mindenkit szeretni. Elfogadni más igazát, Nem aratni, csak mindig vetni. Szebb lenne tőle a világ!"