Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni..."..
John Powell

"Lassíts,
Az idő úgyis rohan,
Ezt elfelejtik sokan!
Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:
Nem kell megfelelned úton-útfélen,
Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,
Másként festeni a múltat hiába akarod,
Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod."

"Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát."

(Müller Péter: Jóskönyv)

Mindig is boldog szerelemben kívántam élni, békés, nyugodt, extatikus, eltéphetetlen kötelékben - hogy azzal foglalkozhassam, ami a dolgom volna. A boldog szerelem létfeltétel és munkafeltétel, mint a kenyér, a toll, a szabadság. A boldogtalan szerelem nem szakmám. Ki nem állhatom az úgynevezett szerelmi bonyodalmakat. Ki nem állhatom azokat a lelki finomságokat, hogy az egyik szereti a másikat, de mégsem szereti; hogy a másik nem szereti; hogy nem szereti, de mégis; és így tovább.

Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer.

Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni..."..
John Powell

Hópaplan takarja szerte a vidéket,
minden élő bújik, keres menedéket.
Fagyos öleléssel fog át a tél karja,
az élő szíveket kitépni akarja.
Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol,
eltűnt a melegség a kinti világból.
Csak egy helyen találsz fényt és melegséget,
ami belülről fűt, s át melegít téged.
Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve,
s talán, hogyha hagynánk, hosszú útra kelne,
s biztos megtalálna elesettet, gyengét,
te is a dolgodat szíved szerint tennéd.

Ha a világ ép eszemre tör,
segít e kert.
Ha kint minden összedől,
megóv e kert.
Ha csődöt mond minden oktatás,
tanít e kert.
Ha a lélek óvóhelyet ás,
napra fektet e kert.

Fagyból, esőből, napból szélből,
mókuskergetőzésből,
madarak dalából,
bogárfutkosásból,
évszakok változásaiból,
évtizedekből, évszázadokból
komponált altatódalt.

Gyermekeit a szél messzire vitte.
Búcsúzik, de nincs egy sem körötte.

Bölcsőjében elringat még egy juharsarjat,
sóhajt utolsót s véget vet a dalnak.

Tengernyi szenvedés, tengerárnyi könny, az ami még múltjából lopva előtör, és végtelen gyász mit tetéztek az évek, hisz sosem hozott számára enyhülést az élet. De minden fájdalmát, és minden bánatát, szívébe rejtette, hogy meg ne lássa más, hisz fájt neki, ha szánták, ha sajnálkoztak rajta, s ha éreztették vele, nincs már semmi haszna. Pedig ő volt az a hős, kit nem győzött le semmi, kinek méltóságát sosem lehetett elvenni, mert akárhogy is megtörte a reá szabott élet, Ő mindig talált benne néhány percnyi szépet.

Kun Magdolna - Kifordított szívvel... Ha némely ember kifordítaná önnön szívét és meglátná, hogy legbelül mennyi helyet foglal el a kapzsiság és milyen kis részt kap benne a szeretet, elgondolkodna azon, hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet. Mert nem az ember az úr, ha nem az idő. Az nem válogat szegény s gazdag között. Ugyanolyan mély barázdát von mindenik arcára, és ugyanolyan ráncokat ölt a szemhéjuk fölött. Az idő könyörtelen, ám de mégis emberséges, mert egyformán osztja a múló napokat, melyek úgy értékelik magát az embert, mint ahogy azok értékelik hasonmásukat.

Szegényen éltünk, de sosem hittük azt, hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb, mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak, a nyári szélben hajladozó búzaáradat. S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság, mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság, mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs, ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint. Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint, a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint, hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk, mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.

 

 "Lehet, hogy néha úgy érzed, semmit nem érsz a nagyvilágban. De tudd, hogy mindig lesz valaki, aki, ha rád gondol, elmosolyodik. Mindig lesz valaki, akinek ha az eszébe jutsz, melegség járja át a szívét. Mindig lesz valaki, aki ha meghall egy számot a rádióban, megjelenik előtte az arcod. Mindig lesz valaki, aki ha rád gondol, tudni fogja, mit köszönhet neked. Mindig volt, és mindig lesz, akire hatással vagy a világban, aki a reményt, a hitet, vagy csak egy életre szóló pillanatot köszönhet neked.

 

 

Sikerekben, egészségben és boldogságban gazdagIstentől megáldott nagyon boldog, Új Évet kívánok.

Nem pesti hónap: budai hónap, Kisvárosi, falusi hónap, Nem jazzal, rádióval hangos Vásáros, mai hónap: Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap, Gyermekéveink hónapja, A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé, A Megfagyott Gyermek hónapja, És Andersen kis gyufaárus lányáé, A fehérszakállú Mikulásé És a küsded Jézusé, Jóság és szeretet hónapja, A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté. Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön, Nincs, aki újra befűtse.

 

József Attila - Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Semmi más nem kell most, csak egy ölelés. Ez a gesztus, ami egyidős az emberiséggel, ami sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk. Légy szíves, tedd meg ezt most - kérem."

Paulo Coelho

Valahol egy messzi hegyenöregasszony megyen, megyen,vállán batyu, kezében bot,hajlott a dereka, hajlott,a dereka fáradt, hajlott.

Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.

"Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él.

 Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!
Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!
Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!

Aranyosi Ervin - Őszi tánc Mennyi színes levél lehullott a fákról, mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról. Amikor a nap süt, színeik vidámak, nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat. Mind játszani akar, széllel kergetőzni, előre szaladni, mindent megelőzni. Aztán elterülve pihennek a földön, maguk közé várnak, már meg sem lepődöm. Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre, a piszkos felhőktől elszürkülő kékre, a Napocska tüze halványabban ragyog, ám én mégis élek és vidám maradok!

Aranyosi Ervin: Őszi fák Lám, a megfáradt fák levelüket ejtik, a nyár üde zöldjét végképp elfelejtik. Harmatcsepp a könnyük, hajnalban zokognak, meghajolnak szélnek, múló évszakoknak. Színes levelekkel takarják a földet, színpompás varázzsal búcsúzkodnak tőled. Ha lehull a levél, álom száll a fákra, színes avarszőnyeg terül a világra...

 Wass Albert :A láthatatlan lobogó

Konok hûséggel hordozom
az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom.

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!

Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és õrült örömmel!

És mentem, mindeken által,
íntépõ, végsõ akarással!

A nagymamák szeretik az unokájukat,
és az unokák is nagymamájukat,
ezért soha nem szabad megtiltani azt,
hogy néha-néha nap ne találkozzanak.

A nagymamáknak már nincs sok idejük,
ha letelt földi létük, el kell menniük,
itt hagyva az unokákat, gyermekeiket,
s mindazokat kiknek fontos lehetett.

Sosem szabad megtiltani, hogy a nagymamák,
e szeretett kincseket ne öleljék át,
és ne mondják el nekik, mily nagy boldogság
látni, ahogy felnőnek a csöppnyi unokák.

Nem lehet oly bűn, mi megbocsáthatatlan,
ha szívünkben jóság, és elég szeretet van,
s ha megértjük, haragudni soha nem szabad,
azokra, kik valamikor életet adtak.

Bízzál Istenben, s a hited őrizd meg,
mert ez a hit lesz majd az, ami hozzá elvezet,
ha nem lelsz kiutat, ha már minden veszve lesz,
és ha földi életed már nem értékeled.

Emberben már nem bízz, mert csak megjátssza,
hogy ebben a züllött világban a javad szolgálja,
hiszen te is éppúgy láthatod, hogy változik meg
minden olyan törvény mi neked kedvezett.

Ha mindenki más elhagy, ha be is becsapnak majd,
mindig jusson eszedbe van egy túlsó part,
amit te is bizton elérhetsz, ha sosem tagadod,
ki volt ki az emberbűnre megváltást hozott.

 

Édesanyám, felnézek az égre,ott látok egy fénylő csillagot,Szívemet a fájdalom szorítja,Édesanyám, ugye, te vagy ott?

Látod talán, milyen az életem,ne fájjon a szíved, jó Anyám,Ne hullajtsd a könnyeidet értem,úgy hiányzol, édes Anyukám!

Fényképedről mosolyogszte felém,néha-néha beszélek hozzád,Két kezemmel símogatlaktéged,de nem símogatsz vissza,jó Anyám...

Tudom én, hogy nem hagytál el engem,itt ragyogsz fenn, vigyázol reám.Imádkozom én a jó istenhez,áldjon téged, édes jó Anyám!

Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik.

Oly kicsire zsugorították az évek,meggörnyesztették a szenvedések,a háta hajlott, a szeme árkos,s mint a fa kérge, arca ráncos.

Pompázó szépnek sohse láttam,csak munkában, kopott ruhában,remegni értünk, sírni, félni,én nem láttam az anyámat élni.

Mint dús gyümölcsfa, megszedettenáll ő kopárra szüreteltena késő őszben, s földre hajlik,panaszló hangja alig hallik.

Gyümölcsei már mind leértek,magában néz elé a télnek,a hosszú télnek, elmúlásnak,lassan a földberoskadásnak.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.

Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,
De fölváj régi sebeket is.

Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.

 ,,Nem kívánok ragyogást,

pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyet kívánok.

Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.

Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet,

és kevés embert.

De az aztán Ember legyen!"

És az erdő suttog tovább. Jár az idő, és nő az avar. Az öreg bika nyomát elmossa az eső, és mint halott lepkék, néma libegéssel rászállnak a sárga levelek. Jár az idő. Holnap már új bikák jönnek az öreg nyomán, és holdas éjeken feldobják talán még a fekete völgyek a halott úr orgonáló hangjait. Jár az idő. Mint a víz, folynak a percek, és túl a hegyen már gyújtogatja apró, fagyos gyertyácskáit mindenszentek kapujában a dérdolmányú November...

Életem egy bizonyos szakaszában mindig siettem valami, vagy valaki után
és nem vettem észre, hogy elég volna csak magamban rendet tennem. Vagyis,
hogy minden megtörténik, aminek meg kell. Ugyanis, aki tényleg észrevesz, az
biztos, megjegyez. Akit igazán érdekelsz, törődik veled, keres és sosem
feledkezik el rólad. Aki szeretne veled lenni, tesz érte, szakít rád időt és nem
keres folyton kifogásokat. Aki ismerni akar téged, őszintén tesz azért, hogy
meghallgasson.

Akiknek a Jóisten unokákat adott

Akiknek a Jóisten, unokákat adott,
boldogságban élnek minden egyes napot,
hisz minden naphoz adott egy olyan pillanat,
mely letörli le arcukról a könnyet, fájdalmat.

Kiknek ajándékul a Jóisten, unokákat adott,
már nem félik a jelent, sem a holnapot,
mert tudják, amíg unokáik mellett lehetnek,
minden napban meglelik a boldog percek

Kívánok neked napsütést,hogy elfeledd a szürkeséget,s esőt, hogy jobban megbecsülda napot, ami téged éltet.Kívánok sok-sok boldogságot,mely gazdagítja szellemed,és fájdalmat, hogy értékelhesd,ha apróbb öröm jut neked.Kívánok olyan gazdagságot,mi teljesíti vágyaid,és veszteséget, hogy megbecsülhesd,amikor van már valamid.Kívánom azt, tanulj meg élni,s taníts meg erre másokat,úgy hagyj nyomot a föld porában,hogy valóra váltasz álmokat.S mikor utad végére értél,jól esik majd, hidd el nekem,már elmondhatod önmagadról,hogy: – Teljes volt az életem…

Nagyapám minden reggel úgy indult útnak,hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát,néhány héjaira bontott lila színű hagymát,és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát,amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot.

Kenyérszeletből több lapult a zsákban,mert egyet mindig, de mindig visszavártam,hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér.

Abban a kenyér szeletkében benne volt az élet,fáradt két kezének lágy mozdulata,s mindaz a gőzölgő illat, mi forró kemencékbenaz éhes gyermekszájakat csillapíthatta.

"Ha elkapsz egy pillangót és túl szorosan tartod akkor előfordulhat, hogy a törékeny szárnyait összezúzod.
De ha hagyod a tenyereden pihenni,
úgy dönthet, hogy marad egy ideig.

Én ebben az életben megtanultam szeretni az embereket akik olyanok, mint a pillangók.
Megtanultam, élvezni a jelenlétüket, amíg itt vannak, és nem félni attól a perctől, hogy
amikor eljön az ideje távozzanak.

Tudom, hogy a szeretetem megmarad nekik ha már elmentek és ha egy nap szeretnének, akkor visszatérhetnek.

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
a napmosolyú, gondtalant.

Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
-mely réges-régen tiszta kék volt
lesz-e még újra égi szép?

Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.

Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.

 Kicsit sem sejtheted milyen gazdag vagy,
míg hőn szeretett szüleid oltalmazhatnak.
Míg édesapád karja erős védőbástyád,
melyben mindig megleled léted biztonságát.

Nem is tudhatod mily szerencsés vagy,
míg anyád szeme tükrében látod magadat,
és gyönyörködve nézheted, hogyan csillan meg
néhány örömkönny, mikor rád nevet.

Kincsek Ők hidd el, a legdrágábbik kincsek,
melyek minden másnál szebben tündökölnek,
mert a szeretet fénye az mely át-át siklik rajtuk,
mikor kóborló lépted a szülőházig eljut.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gazdag úr. Ennek a nagyon gazdag úrnak volt egy nagyon-nagyon szegény szolgája. Egyszer a nagyon gazdag úr kiadta neki parancsba, hogy menjen el a szántóföldjére aratni. Megparancsolta neki, hogy egy nap alatt két holdat kell learatnia, marokba szednie, kepébe raknia, azonban csak úgy arathat, hogy a gabonát szálanként vágja le.
A szegény ember ki is ment a mezőre. Elkezdte vágni a búzát, de akármennyit is dolgozott, egy nap alatt alig tudott a szántóföld végére érni.

Aranykalász, aranybúza...
kössed, kössed koszorúba!
Búzavirág legyen éke,
pipacs nyíljon közepébe!

Melengető napfény járta,
szél simított dús hajába,
megcsodálták erdők, rétek,
dísze volt a messzeségnek.

Megőrölve, megszitálva
langyos vízzel teszik tálba,
megkelesztve, megdagasztva
pihen kicsit a damasztba',

majd kemence szája várja,
hogy pírt süssön orcájára.
Aranybúza - mezők éke -
vártunk már az új kenyérre!

(2013. július 14.)

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

 Elfordulnak, lásd, az emberek,
míg én, utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek,
mint a szeretet koldusasszonya...
Két szemem szomjas pillantása
esdeklőn fúródik szemedbe,
kezem félszegen feléd tárva
kérőn kulcsolódna a kezedre.
Benned támaszt keres két karom,
szemem tiszta bíztatást, új álmot.
Könnyű botom te légy utamon,
s leszek tiéd én, - ha úgy kívánod.
Vágytam szabad szelet, szökellőt,
de nem várt más, csak sötét alagút,
mert roskadozó lépteim előtt
bezártak minden hívogató kaput.

 "Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád."

 

 

 Róm 9,6-19

Testvéreim! Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant.

 

 Radnóti Miklós : Pipacs

Az asszonyom pipacsot lát
és füttyent nekem az úton át
s hogy visszafüttyentek, lehajol.

Két ujja végigcsúszik a szár
szőrén s a fű közt megáll. És már
kezében lángol a lenge virág.

Újra füttyentek; füttyömbe boldog
madár füttye vág s ő mosolyog:
Pipacspirossal zendüljön a világ!

 

 

 

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”

Mk 9,38-40

Elmélkedés:

Ma olyan jelenettel találkozunk az evangéliumban, amelyből kiderül: a tanítványok másként gondolkodnak bizonyos helyzetekről, mint Mesterük.

 

Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül
üresen világít a környék és szuszog,
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.

Kövér fényesség hintál az ázott deszkáknak
jószagán és fortyog a világ a hirtelen
melegben; tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.

És bomlik a hőség, s imbolyog! hajlott
füvek közt dúdoló fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára marad itt csak és szövött nyugalom.

 

 Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak, egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek.

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.
Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.
Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellett, nem kell neked orvos

 Csak szeretni kéne, s jobb lenne a világ,
Tisztelni kellene, s megbecsülni egymást,
hiszen csak a jóra küld égi Atyánk áldást.

Bocsánatot kérni:- így kéne, ha tévedsz,
s megbocsátást adni; ki ellened vétett.
Tisztelni mindazt, mit Isten teremtett,
csak így élhet az ember boldog életet.

Mosolyogni kéne kedvesen egymásnak;
Számít, hogy mások a szemedben mit látnak?
Képviseled Őt, ki kereszten szenvedett,
s meghalt éretted, mert nagyon szeretett!

Van, kinek az élet minden jót megadott.

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,sétálni télen kigombolt kabátban,szalonnát szúrni fagyos ágra,nem vadászni nyúlra fácánra.

Koldus kezébe kenyeret nyomni,csábítók között hűnek maradni,házad kapuját kitárni,hadd jöjjön hozzád akárki.

Kisgyerek könnyét letörölni,senkivel soha nem pörölni,dermedt verébért hajolni porka hóba,más baját sosem hozni szóba.

Békét, nyugalmat, szépséget akarni,adni, adni, mindig csak adni,tökéletesre lelni egy madár dalában…Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Pünkösd

 

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

 

Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

 

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.

 Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

 

 

 

Egy ima, amikor jogtalanul vádolnak meg....

Ó, Üdvösségem Istene, ez a szükség órája. Olyan dolgokkal vádolnak, amiket nem tettem, és szükségem van az igazolásra. Hírnevemet tönkretették, és elvesztettem barátaimat. Szükségem van arra, hogy megfordítsd ezt a helyzetet. Nyilatkoztasd ki az igazságot, Uram. Találd meg a valódi bűnösöket. Állítsd vissza jó hírnevemet. Tedd ezt a Te nevedért, hogy ne hozzak szégyent a gyülekezetre, mint aki Téged követ.

Ez volt ám az ünnep,
május első napja!
Felvonult az ország
apraja és nagyja! Mert hát menni kellett,
láttatni az erőt,
hogy a munkásosztály
megy a tribün előtt! A pártvezetőknek
meg kellett mutatni:
sörrel és virslivel
is jól tudunk lakni! Ez volt a szeretet,
s kikelet ünnepe.
Ki kellett vonulni,
s nem szerettünk bele! Játszott arra felé
számos rezesbanda,
ez volt a mi bulink,
nem csajok, meg Fanta! A munka ünnepén
nem kellett dolgozni,
csupán a családot
a térre kihozni. A kezekben léggömb,
magyar papírzászló,
vonult a sok ember,
mint szabad igásló. Aztán kultúrműsor
is jutott a népnek,
s szállt a pártvezetést
dicsőítő ének. Május első napja,
ez volt ám az ünnep!

Felállítják a májusfát, májusi nap ránk nevet!
Körbeállják, megcsodálják felnőttek és gyerekek.
A háztetőn gólyafészek, a vándor is hazatért,
elrepül még pár új gallyért, fészkéhez pár kacatért.
Kelepelve táncot járnak, kihirdetik a tavaszt,
magasztalják a Napocskát amely rügyeket fakaszt.
A gyerekek példát vesznek, némelyikük táncba kezd,
épphogy csak nem kelepelnek, na de mondd, ki bánja ezt?
A férfiak a májusfát kipányvázzák, emelik,
és a világ kacagással, vidámsággal megtelik.

Ember, Óvd a Földet,
őrizd meg világod,
csodáld a sok zöldet,
kinyíló virágot!
Óvd az élő fákat,
tiszta levegődet!
Mit szemed csodálhat,
s feltölti tüdődet. Védd az állatait,
s légy megértő gazda.
Figyeld, mire tanít,
s ne azt, mi a haszna!
Mind-mind téged szolgál,
csak együtt kell élni.
Ha nem pénzt hajszolnál,
nem is kéne félni! Ő mindent megadna,
mire lelked vágyhat,
jutna és maradna,
s csak az önző vágyat,
azt nem támogatja,
hogy kincseket halmozz,
mert mind ingyen adja,
s nem várja, hogy tartozz! Élj harmóniában,
legyél büszke része!

 Mindannyian felelősek vagyunk a világgal való törődésért, és nincs is jobb alkalom, mint ez a közelgő földi nap, hogy megfiatalítsuk lelkünket. „A világ örül szavainknak, leheletünknek és békés lépéseinknek. Legyen minden lélegzetvétel, minden szó és lépés büszkévé ránk az anyaföld.” – Amit Ray

Ahhoz, hogy ezt a világot jobb hellyé tegyük az élethez, elengedhetetlen a remény, a beltéri növényzet és a kültéri büszkeség ültetése, hogy bemutassa a körülöttünk lévő gyönyörű anyatermészetet.A föld nagyon sokat ad nekünk, itt az ideje, hogy szeretetet adjunk – ültess fákat, szeresd a természetet.

És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden napszakban,minden pillanatban!Ajándék ez,csodálatos ajándék.A földig hajolok,Úgy köszönöm meg.

Van valaki...Egy csodálatos szívvel, kivételes, tiszta lélekkel élő lény.Egy napon találkozik egy másik, hasonló lénnyel.Aki mesélni kezd neki.Mesél az életről, az érzelmekről, a szeretetről.Mesél egy olyan világról, amit sokan nem ismernek.Pedig itt van körülöttünk.Csak a legtöbb ember nem húzza félre a hétköznapok szürke függönyét, hogy megláthassa.Vagy egyszerűen fél tőle, nem mer benne élni, mert tart a csalódástól. Attól, hogy nem igaz.Pedig ez a világ létezik.

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,Amíg neked suttognak a hazai szelek.Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,Nem engednek tovább, vissza - vissza tartanak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -Vállára borulhatsz az édesanyádnak!Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden napszakban,minden pillanatban!Ajándék ez,csodálatos ajándék.A földig hajolok,Úgy köszönöm meg.

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,se istenem, se hazám,se bölcsőm, se szemfedőm,se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,se sokat, se keveset.Húsz esztendőm hatalom,húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,hát az ördög veszi meg.Tiszta szívvel betörök,ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,áldott földdel elfödneks halált hozó fű teremgyönyörűszép szívemen.

 

 

2024. április 6. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek.

60 éves kor után, amikor már nem tudjuk mennyi idő van hátra és
úgysem viszünk magunkkal semmit, amikor eltávozunk, akkor
kiránduljatok, vásároljatok olyan dolgokat amiket szerettek és amit
megengedhettek magatoknak.

Ne gondoljatok arra, hogy mindent amit megspóroltatok a gyerekeitekre
és az unokáitokra hagytok, mert ugye így van? Ne akarjátok, hogy olyan
parazitává váljanak akik alig várják a halálotok napját.

Ne aggodalmaskodjatok azon, hogy mi fog történni, hogyan fognak
emlékezni rátok, mert amikor már a sírba vagyunk, úgysem halljuk
sem a dicséretet sem a kritikát.

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó símogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Akarod vagy sem, az élet megtanít küzdeni és talpra állni.
Megtanít elesni, felállni és újra megteszi ha kell.
Sosem kérdi majd, felkészültél-e, megtanít elengedni,
elfogadni, megtanít repülni, és tetszik vagy sem, megtanít
zuhanni is. Nem érdekli majd, mennyi erőt érzel magadban,
rádzúdítja azt, amivel tudja, még elboldogulsz, és hidd el,
nem kapsz nagyobb terhet, csak azt, amit még elbírsz.
Van, amikor azt érzed, ennél kegyetlenebb már nem lehet,
és megértem.

Május - Virágok

Úgy lépnek fel, sorban, mint egy divatbemutatón a próba-
kisasszonyok: sudáran, kacér illegéssel, kibontva pompáju-
kat, mely céltalan és érthetetlen. Az árvácska, ez a takaros
és szomorú erényesség, a gyöngyvirág, az elsö áldozás fe-
hérségével és csengettyüszavával, a tulipán, a bazsarózsa s
az elsö rózsák, harmatos díszükben, maradi formáikkal,
emésztö, édes szenvedélyük illatával. Ez a virágok bemuta-
tó-hónapja.
Uj virágok nincsenek.

A történet szerint két nappal előtte, pénteken feszítették keresztre őt a római katonák. Azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére; kezét, lábát odaszegezték a kereszthez, és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I. – Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Júdea királya. Szegény meg is halt néhány órán belül. A családja zsidó szokás szerint eltemettette: egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák hegyén, és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt, és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott!

Húsvét van!

Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Az egész természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK!

Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden újjászületik. Te is - csak vedd észre, kérlek! Hogy nemcsak halál van, hanem születés is.

 

 

 

A természet legszebb csodája
Hullámzó dombok, lehulló lombok,
Madarak éneke, s friss illatok
Izzadó erdők, bárányos felhők
Szellőkből születő vad viharok

Fűzfák és tölgyek, rejtelmes völgyek
Csábító csúcsoknak hívó szava
Napfényes órák, esővíz tócsák
S bennük a szivárvány színmosolya

Csillagok csendje, égboltnak rendje
Nyáresték szerelmes tücsök zaja,
Természet míve, tavasznak színe,
Nyugalma ősznek, s télnek hava

Kérlel a lelkem, lázad a testem
Szívemben versemnek lénye ragyog:
Angyali lányok, hölgyboszorkányok...

Petőfi Sándor: Nemzeti dal.

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.

Nagyszombat:

Ez a nap arra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de - miként az evangélium szerint előre megmondta - harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt.
Este tartják a keresztények Jézus feltámadásának ünnepét. Az igazi húsvéti ünneplés Nagyszombat délután kezdődik, tűzszenteléssel: az új tüzet ősi módon (dörzsöléssel, csiszolással) újra meggyújtják, megszentelik és egész évben őrzik..

Vasárnap
Jézus feltámadásának hírét korán reggel egy angyal közli az asszonyokkal az üres sírnál. Ezek után Jézus többeknek megjelenik: a magdalai Máriának, Péternek, két tanítványának az emmausi úton, és a nap folyamán minden tanítványának Tamás kivételével.
Húsvéti pirkadat

Elmúlt az éj; őrződ keres,
hajnal köszönt, a sír üres.

Ó, lépj közénk és hívd Tamást,
Láthassuk mind, szemlátomást.

Botló hitünk új erejét
Tőled lelje s Nálad helyét!

Menyasszonynak öltöztek a fák,
természet horgolta sziromcsipke ruhát.
Méhek ajkán csattan édes nektárcsók,
hozományt gyűjtenek apró mézadók.
Szél fújja eltáncolt fehér fátyol bugát,
majd ölt fel a fa köznapi zöld ruhát.
Levél árnya táncot játszik a földön,
Nap fénye csillog zamatos gyümölcsön.
Majd gyűrött levelek könnyként hullanak,
gyümölcsök ízei emlékek maradnak.
Beköszönnek álomnapok éjek,
megmaradnak újuló remények.

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek.

OLVASMÁNY a Királyok második könyvéből
Ne mi akarjuk meghatározni, hogy mikor és hogyan tegyen velünk jót az Isten: bízzuk rá magunkat teljesen!
A királyok korában történt.
Námán, a szíriai király seregének vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt.
A szíriaiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Námán feleségének szolgálatába került.

Drága Mennyei Atyám!Hálát adok Neked ezért az új hétért! Hálát adok Neked a rengeteg lehetőségért, melyekkel ismét a Te országodat építhetem! Uram, Te látod az előttem álló nehézségeket, Te látod a félelmeimet. Ne hagyd, hogy az aggodalmaskodás úrrá legyen rajtam, hanem tudjak szüntelenül a Te hatalmadban bízni! Kérlek áldd meg azokat, akikkel ma reggel együtt utaztam be a munkába. Azt is, aki idegesen meglökött a tömegben, azt is, aki rám dudált, kérlek segíts rajtuk, hogy az a sok harag és fájdalom, ami megkeseríti az életüket, elmúljon a te szerető érintésedre!

 

2024. február 27. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek.

Két bika (részlet)

Sóhajtott az erdő.
A harmatcseppek halk koppanásokkal jártak az avaron, és a domboldalak lágy ködtakarót húztak arcukra, hogy jobban egyedül legyenek.
Az erdei utak bujkálva kanyarogtak, és a fák pókhálódrótokon küldöztek egymásnak üzeneteket.
A pókhálók lyukasak, kopottak voltak, mint a vén halászok hálója, és a halálra váró legyek olyan egykedvűen sétáltak rajtuk, mint az öregemberek a sírgödör szélén.

Az erdő sóhajtott.

 "Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
- Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
- Istenem

 Üdvözölt légy Mária, fájdalommal teljes.
A keresztre feszített Jézus van teveled.
Méltó, hogy együtt szenvedjünk veled.

Az asszonyok közül, és méltó,
hogy együtt szenvedjünk
a te méhednek gyümölcsével Jézussal.
Asszonyunk Szűz Mária,
a keresztre feszített Jézus Anyja,
érdemelj ki könnyeket nekünk,
Fiad megfeszítőinek,
most és halálunk óráján! Amen...

Mária szívét hét tőr járta át: Lukács 2;33-35

 Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.

 Kora reggel csípős a hideg,
Tél van még, minden rideg.
Elutaztam, vissza az időben,
S a török uralomban kikötöttem.

Láttam magam előtt szultán vad seregét
Menekülni, félni Mohács fura népét.
Azt hitték, nem mások a busók,
Koruk űrlényei, mai nyelven UFÓ-k.

Kolomp csörgött, a maszk oly bambán nézett,
Néha úgy gondoltam, én is kicsit félek.
Volt feladatuk; a tél temetése;
Le is engedték a koporsót a szép Duna vizére.

A koporsóban utazott a tél, a hideg,
És egy ajándék tőlem: vérző szívem.

A farsangi időszak január 6-án kezdődik, és hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. A farsang az év legvidámabb időszaka. Évszázadok óta ez az evés-ivás, a lakodalmak, a disznótorok, a jelmezes felvonulások ideje. Régen az emberek ekkor értek rá pihenni, mulatozni, szórakozni. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe, a tél befejezését jelenti.
Régen a farsang utolsó három napján táncmulatságokat szerveztek. Ez az időszak farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartott.

Boldogok a lélekben szegények,
nem bántja őket önvád, düh, harag.
E szép világban tiszta szívvel élnek,
ezért a lelkük súlytalan marad.

De mit tegyél, ha így szeretnél élni?
Mitől lesz tiszta a lelkiismeret?
Tanácsot vársz? Nem kell mellébeszélni!
Elmondom hát, jobb, ha megismered.

Ne menjen le egy nap se haragoddal,
- a léleknek csak a bűn tud ártani.
Hogy megbékélhess este önmagaddal,
meg kell tanulnod megbocsátani.

A megbocsátás nem jelent felejtést,
csak annyit teszel, hogy elengeded.

A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált. 

A hagyományos paraszti kultúrában a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; és szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották.

A katolikus egyház ma tartja Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. 

Ezen az ünnepen a katolikus hívők arra emlékeznek, amikor Szűz Mária, negyven nappal születése után, bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet a Jairussal való találkozással és alázatos kérésével kezdődik, és az ő házában lányának feltámasztásával, azaz kérésének teljesítésével fejeződik be. Ebbe a történetbe ékelődik be egy másik csoda, ami útközben történik, Jézus meggyógyít egy 12 éve betegségben szenvedő asszonyt. Márk evangélista elbeszélése kiemeli, hogy egyik esetben sem tudnak már emberek segíteni. Minden bizonnyal Jairus is fordulhatott korábban orvosokhoz gyermeke érdekében, az asszony esetében pedig külön is említésre kerül ugyanez, de egyikük sem remélhetett már emberi segítségben.

 

"Olykor kegyetlenül elfáradunk.Olyan lesz a lelkünk, mint egy üresre rámolt doboz. Nem látjuk a kiutat semmiből, kilátástalannak és céltalannak tűnik az élet.Belefáradunk a mindennapokba, úgy éljük meg, mintha nem lenne ránk szüksége a világnak, azt érezzük, hogy egyedül vagyunk, társtalanok és magányosak. Előkúszik a sarokból a depresszió sötét árnya, észrevétlenül teríti ki ránk a szárnyait, és eljutunk oda, hogy semmi sem érdekel. Hogy a mindennapi létezés is egy teher a számunkra.

Amikor megláttam ezt a képet, gyermekkorom világa jött velem szemben. Így, ilyen szépen sütött a nap a havas utcánkban amikor tejes kannával a kezembe elindultam a boltba tejet és kenyeret venni. A kenyér még meleg volt és a szatyorból kikandikáló végét lecsipkedtem, amiért naponta meg lettem dorgálva. De kitörődött a szemrehányó szavakkal, amikor ilyen finom csemegét csak így reggelente ehettem! Aztán ott volt az a nagy hó, alig láttunk ki belőle akkoriban igazi nagy telek voltak.

Mikor az éjnek vége,s hajnalfény dereng. Álmos vagy,s odakint az idő csípősen hideg. Hidd hogy a világ akkor is gyönyörű, S hogy soha soha nem vagy egyedül!

Márai Sándor - A fehér erdő Sápadt leveleid ez altató téldélután letépdesi a fákról, az ágak közt egy bánatos gitár szól s visszhangtalanul mély és halk a tó. Hallod kopogni friss léptét a vadnak a fagyott földön. S visszahúz az emlék. Egy Isten és egy nő keze befed még s nyugalmas titkok lassan behavaznak.

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre. Mit is akarok, még az élettől? - gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. - Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

A született Jézus, 
Ez igézetes gyermek, 
Áldja meg azokat, 
Kik a szívünkbe vernek 
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk 
A kifeslett vér-rózsák: 
Bánat, kín, szenvedés, 
Mert Jézus volt a Jóság 
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel, 
Szeressünk szeretettel, 
Örüljünk, ha sírunk, 
Ha ránk tör minden ember 
S ha álul bántatunk.

A született Jézus 
Született így s kívánta, 
Hogy ez legyen az üdv: 
Minden hívság kihányva 
Életünk gömbiből.

 

 

Hóvihar tombol, hópehely lábra kél,
a jég is rombol, fagyos a téli szél.
Ágakat fűrészel a hajnali fagy,
korhadt fák törzsében örök nyomot hagy.

Erdő szélén teli a vadetető,
a hó alatt lapul az életerő.
Napkeltével az erdő ébredőben,
őzgida tűnik fel a múló ködben.

A nap sugara már csak ritka vendég,
távoli vidékre költözött nemrég.
Pihen a természet, álomba merül,
a hóember fejére fazék kerül.

Táncol a vakító, fehér ragyogás,
új világot hozott ez a változás.

 

 

Most mindnyájan azokért imádkozunk akik emberileg magányosak lesznek Karácsony szent estéjén És ha valamikor fájdalmas a magány,akkor ezen az estén kétszeresen ,vagy tízszeresen az.
\ Érettük imádkozunk,hogy ha magányosak is,ne legyenek egyedül akkor,ha csak egy szál gyertya lobog előttük..
Az az egy szál gyertya jelentsen Téged.Világ,világossága,aki fénynek vigasztalásnak,békességnek és erőnek jöttél közénk..
Most mindnyájan azért imádkozunk,akiknek kétszeresen fáj a Karácsony,mert valahol szétszóródva a világban,még egy fenyőgallyat sem találnak,mert talán ott nincs is.

 

A legkedvesebb vendég

Drága Istenem, légy vendég, e szép ünnepen,
és add áldásod családomra, hadd érezzék mind,
míg oltalmadban lehetünk, míg, Te, vigyázol ránk,
nem árthat nekünk sem bűn, sem gonoszság.

Szerény a hajlékunk, de oly szívesen látunk,
hiszen szereteted által gazdagabbá válunk,
és szívünket is megtölti majd az-az emberség,
amire tán most van a legnagyobb szükség.

Fenyőfánkon a csillagszórók azért tündökölnek,
hogy fényükkel téged és is átmelengessenek,
ha majd úgy éreznéd, érző szíved fagyossá teszik,
azok, akik szereteted nem értékelik.

Adventi hírnök: friss fenyőág, lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll, de utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk dalra gyúl, nincs már messze az Úr!

A hagyományos adventi koszorúkon a harmadik gyertya rózsaszín, az ÖRÖM miatt, amit szimbolizál. Szűz Máriával is azonosíthatjuk, aki örvend, hogy befogadta a Fiút. Az örömhöz pedig szorosan hozzátartozik a hálaadás is.

Keressük-e az örömet? Tudunk-e örülni a mindennapi történéseknek?

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.
Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.
Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.
A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.

A karácsonyra készülődés

járja át a szíveket;

itt az advent- és a sok sürgölődés,

de megtesszük-e amit lehet?:

Belenézünk-e magunkba,

s kitisztítjuk-e ami árt…?

Bizony ez nagy munka,

s ez az, amit Jézus várt:

tőlünk,- hogy a szeretetre

nyitottak lehessünk…

Ezért jött közénk kisdedként nevetve:

hogy jobban elfogadjuk- s hogy szeressünk:

mi is tisztán, és szabadon…

Erre készüljünk most

itt van az advent- az alkalom!

Vessük ki magunkból a koszt:-

hagyjuk abba a bűnöket

addig, amíg lehet…-

s ne csak újabb karácsony legyen

a mostani,

hanem az,- melyen lehet hallani

az angyalok szárnysuhogását!

 Egy nap a buszmegállóban üldögéltem, amikor egy vak férfi ült le mellém. Azonnal beszédbe elegyedtünk, főként a buszjáratokról és arról, hogy milyen sokat kell várni. Ennek ellenére élveztük az egymással való csevegést.
Végül befutott a busz, a férfit felsegítettem. Kifizettük a menetjegyet, majd leültünk egymás mellé. Folytattuk a beszélgetést, ezúttal már az életről úgy általában. Egészen meglepett, amikor váratlanul azt mondta: "Tudja, hölgyem, jó az Isten." Egy pillanatra az futott át a fejemen, hogy képes olyat mondani valaki, aki elvesztette a látását, hogy Isten jó?

 

 

 Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?Meg kell változtatni az egész világot,úgy kell felkutatni tán a boldogságot?Eljön majd magától? Harcolni kell érte?Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,vagy a harag, s bánat az ember keresztje?Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,ha a világodat nyitott szívvel járnád,és a szeretetet engednéd rád hatni,ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,parányi örömöt értékelni tudnál,szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.Bátorítanád a ma még elesettet,s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.Hitet adnál másnak, képes legyen látni:előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!Mert az nem működik – “Hiszem, hogyha látom!”– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!Ahogy Te változol, követnek a dolgok!Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,ahol megtalálod vágyott boldogságod!

 Ilyenkor, decemberben mohó, kapzsi vásárlási láz lesz úrrá az emberiségen. Ott tolong a bevásárló központokban és ürülnek a polcok, zsebek. Mennyi nehézség, tiltás, bezárás, félelem, magány, betegség volt ebben az évben és mit sem tanult belőle az ember.
Minek kell történnie, hogy megértse, az ajándék kéznél van? Ajándék a nap, az óra, a levegő, a fény. Ajándék ki mellett ébredsz, kinek kezét fogod a játszótérre menet, a szülő ki életet adott és a lehetőség, hogy láthatod még.

December hónapban minden csupa öröm, boldogság ünnepek, nagy étkezések ideje. Advent idején elmegyek Egerbe, vagy Budapestre vásárt mustrálni, és nézelődés közben forró csokoládét iszogatni maga a menyország.
Évek óta járok, sajnos szomorúan konstratáltam az égbe szökő árakat. Eddig sem ettem 4-5 ezerért, ezerszer felmelegített töltöttkáposztát, de 7000 ft. az már a külföldieknek is sok. Megértem én, mindenki szeretne kis pénzt keresni, de mégis sokallom.

 

 Lázasan készülünk az ünnepekre , azt
remélve hogy kissé felszabadulhatunk
a monoton hétköznapok béklyói alól .
Telve vagyunk feszültségekkel , a jövő
kilátástalanságával , de egy belső hang
mindezek ellenére ünnepelni hív bennünket .
Bárhogy is . . . , így , vagy úgy : a Kisded
születése , meghittségre , szeretetre
késztet mindnyájunkat . Ezekért a szép
gesztusokért , még a boltban sem kell
sorban állni , mindenkor átadhatjuk , annak
akit szeretünk , akár egy mosollyal , vagy
egy lágy öleléssel , kifejezhetjük szívünk
őszinte szeretetét .

Szálljon Béke minden házra ,
megbocsátás , ha bármi fájna .
Derű , öröm vegyen körbe , s
áldás szálljon a nagyvilágra !
Viharfelhők , hogyha jönnek ,
kerüljük messzire őket , mert
bármekkora is a vihar , a sötét
felhő napot takar , s a bizakodó
tiszta lélek , máris békés útra térhet .

 Búcsúzom tőled November ,
az év utolsó előtti hónapjától .
Mondhatom kegyes voltál hozzánk ,
bő kezűen szórtad ránk párszor
az őszi napok édes aranyát .
Alázattal végtelen szelídséggel
adtad át helyed a közelgő Télnek .
Ágyat vetettél a lehullott falevélnek .
Együtt sírtál a lombjaiktól megfosztott
elalvó fákkal , békét kötöttél a kacér ,
hetyke széllel , próbáltál megbirkózni
a természet szilaj erejével .
Visszavárlak újra a következő évben ,
bízva a Teremtő vigyázó szemében .

 

 

2023. november 30. – Csütörtök, Szent András apostol

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost.

Várom a havat, hófehéret,a száncsengőt, a nevetésed,piros sapkának fehér bojtját...Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,feldíszített karácsonyfákat,narancs-fahéj illatú estet...Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,a búcsút intő gondok sorát,a szívekbe költöző imát...Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,lelkekbe lopott szeretetét...Várom, hogy ne csak egy nap legyen,várom: Ne kelljen várni sosem!

Templomi csöndben,Éjjeli ködbenAszkéta-ágat zörrent a szél,Valahol messze,Csillag szemekreSzürke ködfátylat borít a Tél.Túl a tetőkön,Dárdás fenyőkön:Zöld diadémon, pára lebeg,Sűrű vadonbanHalkan, titokban,Fenyő-óriások könnye pereg...Néma a szikla,Kristály patakja,Jeges páncélban tompán zubog,Mogorva ormonNincs rhododendron,Csak sötét árnyak: Tantalusok.Mélyen a völgybon,Fűzfa berekben,Néha, titokban zörren a szél,S fent a magasbanPára alakbanHalkan suhanó szellem: a Tél.

Úr útjai, ma nem értem őket, de holnap megértem, sőt, nem azért vagyok itt, hogy megértsem, hanem azért vagyok itt, hogy bízzak, és bízom. Ő Isten, és mint ilyen, ő irányít mindent, és minél inkább megtelek Isten bizonyosságával, annál kevesebb teret adok a kételyeknek. Megtervezi a jövőmet és megírja a történetemet. Nem erősnek lenni, hanem önbizalommal, nem szerencsével, hanem hittel.

 Több, mint a természet évszaka, ez a lélek évszaka... Egy évszak, amely finoman megmutatja nekünk, hogy igen, elveszíthetjük a leveleinket... De idővel újra virágozunk, egyre nagyobb intenzitással és gyönyörűséggel.

Ősz veszi át a tájat... Új levegő, új színpaletta. Meríts   ihletet.

 Ahogy telik a nappal és eljön az éjszaka, úgy jönnek el az új és nagyszerű lehetőségek, amelyeket Isten ad nekünk, amint megszületik az új hajnal. Ahogyan senki sem tompíthatja el a csillagok fényét, senkinek sincs hatalma arra, hogy elpusztítsa életünk céljait. Hidd el, amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor érnek el a jó dolgok.

 Jó éjszakát kívánni... azt akarom, hogy jól aludj... álmodj szépeket... látogass meg egy angyaltól, aki megvéd téged, és békét kölcsönöz a szívednek... A jó éjszakát az... nem múlik tisztán az órák a problémák miatt, de hagyd Isten kezében, nyugodj meg... és pihenj a szárnyai alatt. A jó éjszakát az... amikor a sötétség csendje nem kelt félelmet, mert ugyanaz az Isten, aki egész nap megtartott téged, ugyanaz az, aki megvéd és megáld. Szóval...jó éjszakát és csodálatos hajnalt kívánok!

Kedves fiam, azért írok neked, hogy alkut ajánljak. Sokat gondolkodtam rajta,
és mindkettőnknek jó lenne, de nem kényszerítlek, hogy elfogadd.
Hadd magyarázzam el miről van szó :
Ne szomorkodj, ha egy nap elhagyom ezt a testet. Biztos vagyok benne, hogy
akkor nagyon fog fájni. Látlak a fekete öltönyödben és rózsákkal a kezedben.
Sírni fogsz és bánod, amiért alig találkoztunk az utóbbi években.
Nos, akkor. Itt jön az ajánlatom.!
Mi lenne, ha ahelyett, hogy virágot hoznál nekem, ha meghalok, elhoznád most
nekem ?

Felnőttél, fiam, már a magad útját járod,
magad építgeted karriered, álmod,
magad gondoskodsz a mindennapokról,
melyeknek minden egyes perce, kihívásról szól.
Próbálsz talpon maradni, megállni helyed,
hogy, anyád, apád, testvéreid büszkék legyenek,
büszkék, mert vagy nekik, hogy élsz és létezel,
s hogy e létezéssel mennyi örömöt szerzel.
Csak menj az úton, fiam, sose nézzél hátra,
szíved vezéreljen, és hallgass tanácsára,
mert ha szívedre hallgatsz, sosem bánod meg,
mit, miért, hogyan, miképp cselekedsz.

  Táskáim mindig be vannak csomagolva. Azt hiszem, mindig elmegyek. Mindig új utat kell követnem, és fel kell készülnöm. Az élet folyamatosan ismeretlen irányokba visz, vagy visszatér a már megtett utakra. Csalódottságom, az, hogy úgy térek vissza, hogy nem akarok. Néha a sors elárul. És visszatérek azokra a helyekre, ahová bárcsak soha nem térnék vissza. Ezért úgy döntöttem, hogy többet nem csomagolok ki. És fogadd el azokat az utakat, amelyeket az élet hoz nekem.

 Mi az?
"Nem, először meg kell ígérned. "
"Oké, nem leszek mérges, ígérem. "
"Ma az egész osztály előtt sírtam. "
És miért?
"Mert a tanár azt mondta, hogy nem jól csináltam a házimat, és könnyeket csalt a szemembe".
"És szerinted őrülten kellene lennem miatta? "".
"A barátaim azt mondják, hogy a sírás hülyeség, hogy csak a gyenge gyerekek sírnak. "
"Tudtad, hogy rosszul csináltad meg a házidat? "".
"Nem, azt hittem, igazuk van. Ezeket tegnap csináltam anyával".
"Most jól figyelj rám.

 Szóval, kedvesem, ha megöregszel, soha ne taníts senkinek, semmit. Még ha biztos is vagy benne, hogy igazad van, akkor sem. Emlékszel, hogy ez egyszer mennyire zavart téged is? Megfogadtad az idősebbek tanácsát?... Ugye, nem?
Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérik. Ne erőltesd rá magad senkire. Ne próbáld megvédeni szeretteidet a világ minden szerencsétlenségétől. Csak szeresd őket.
Ne panaszkodj az egészségedre, a szomszédaidra, a kormányodra vagy a nyugdíjadra!

Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel. És hisszük,
 hogy mindig velünk fognak utazni.
Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról,
 magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat…
 
Ahogy telik az idő…
mások is felszállnak a vonatra,
és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink,
 unokáink, életünk szerelme is…
 
Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is),
 kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után.
Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy
nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket.

 

 

 

2023. október 11. – Szerda

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”

Lk 11,1-4

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a tanítványok az imádkozó Jézust látva azt kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni.

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.

Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet ! Reményik Sándor

 Töltsétek kellemesen a nap még hátralévő részét, aztán kellemes estét és nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindenkinek. Kedvetekre való legyen a következő hét, simogasson a kora őszi napsugár bennünket.

Nézd, a hárs mily tarka már,
és nézd, a tó amott
az őszi napfény búcsújánál
lám csak, hogy ragyog!
Aranyló pendely ring emitt,
a lengő ághegyen,
úgy zsong a park, a víz mögött,
akár egy bálterem,

hisz fürge táncba fognak ott,
s a ritmus jön velem,
s egy dalt dúdolva lépdelek
az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,
majd mélán andalog,
s a nyárfák lenge ága közt
aranyló Nap ragyog.

Forogj velem, te őszi hárs,
lendüljön ágkarod,
mert itt, a szőnyeg lágy ölén
már te is láthatod,

hogy mily csodás a búcsúzás,
ha táncra kél veled
az ősz a tarka fák alatt...

Hullott a makk, és megszólalt az erdő őszi távírója.
Csak úgy magától szólalt meg egyszerre, hogy akinek füle van, értse meg, s aki gondolkodik, hát gondolkodjon rajta.

Hullott a makk, kopogott az avaron, röviden, hosszan, verte a jeleket a leveleken, mint a vasúti irodában a távírógép, ahol nincs ott a forgalmista, de a jelek ott maradnak a papírszalagon; mint a riadt szív a betegágyon, ahol a kopogás gondolatok közé fészkeli magát, és majd az álmok visszahozzák, mint gyógyító vagy kétségbeesett jeleket.

 Isteni szeretet
Mindenségcsodák lüktető tündértánca,
létezés mélységeit nyitja varázsa,
körbefon csodálatos dallamával,
rabul ejtve mennyei áldásával.

A szeretet sugárzik, mint virágból az illat,
táplál ugyanúgy téged, ahogyan másokat,
szíved ebből merítkezve lüktet pulzálva,
szeretet hullámait gerjesztve a világra.

S ahogy a virág mozdulatlanul a méheket csalogatja,
úgy a szerető szív is a jót magához vonzva
életet lehel minden pillanatba,
a mindenséget beragyogva, összefonva,
szíved központjából fényed sugározva
áthullámzik az egység frekvenciájára,
betöltve üres helyeket, áramlik a boldogság óceánja,
sem tér, sem idő útját nem állja,
elnyelve, mi árt, felszínén marad a béke, a fény csillogása,
pulzálva lüktet az élet ősi ritmusára,
az isteni szeretet soha meg nem szűnő áramlása.

Van idős Édesanyád, Édesapád, Nagymamád, Nagypapád?Törődj velük ma, vagy a héten, ebben a hónapban többet, mint eddig!Gondolj rájuk, és ne csak ezen a napon

add át a helyed a járműveken és ne csak a mobiloddal legyél elfoglalva, segíts felcipelni a bevásárló kosarát az emeletre, köszönj mindig előre mosolyogva, kérdezz tőle és várd is meg válaszát, éreztesd vele, hogy érdekel véleménye!

Legfontosabb: Tanuljunk Tőlük!Mit is?Kitartást,Szorgalmat,Életkedvetstb, stb, stb.

 Amikor még nincs gyerek, sokszor irigykedve nézzük azokat, akiknél már gügyög a kicsi. Magányos perceinkben eljátszunk a gondolattal, milyen lenne ha nekünk is, ha nálunk is lenne egy édes, egy pici, egy apró, aki olyan lenne, mint te meg ő, belőletek egy. Az igazi.
Romantikus álmokat szövünk, és rózsaszínben látjuk a világot, amikor megfogan. Boldogan üdvözöljük az émelygést, és az első tanácsadáson kidüllesztjük a hasunkat, elvégre mégiscsak ott a várva várt gyermek.

 Őrzöl valamit. Egy kincset. Értékes kincset. De nem kincses ládában, nem széfben,
nem a bankban, nem páncélteremben. Nem a tárcádban és nem a zsebedben. Mégis,
mindig nálad van. És erőt ad. Erőt ad, amikor azt hiszed, hogy már más nincs, már
csak ennyi maradt neked. Erőt ad, mert Tőle kaptad. És hiszel benne, mert ez a kincs
mutatja meg Őt. A szívét, a lelkét. Nem szavak, nem gondolatok, nem tettek. Hanem
valami más. A legőszintébb ajándéka. A mosolya.

 Mikor a szív fázik, gyújts egy apró lángot,
segíts megtalálni így a boldogságot!
Legyél fény a ködben, hagyd hatni a szépet,
amely megmutatja, mitől szebb az élet!
Neked is jól esik, ha mást melegítesz,
mikor örömöket meglátni segítesz,
mikor a sötétben gyúl szeretet vágya,
és az éhes lélek végre megtalálja.
Ahol híján vannak szeretetnek, fénynek,
mutasd meg az útját éledő reménynek!
Engedd a magányost közelebb a tűzhöz,
ne lehessen többé, akit a sors üldöz!

Ha valamit szeretettel teszünk,
észre sem vesszük, milyen
teljesítményre vagyunk képesek.
A szeretet mérhetetlenül
sok energiát ad.

(Müller Péter)

"Keresd az életben mindig a szépet!
Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!
S ha cudar is sokszor az élet,
Mindig találni benne kedveset, szépet!"
Goethe

Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Lk 7,31–35

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez:

Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:

Furulyáztunk, de nem táncoltatok.
Siránkoztunk, de nem zokogtatok.

Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!”

Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.

Szeptember, az aranynapok" ideje. Ahogy éjre éj és napra nap jön, egyre többfelé jelennek meg a természetben az arany legkülönbözőbb árnyalatai, arany mézben úszik a föld". Hamvas Bélát a 20. század ikonikus filozófus-esztétáját is elbűvölte a hónap színe, ragyogása, aranypora.

...minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyár végi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld.

Megérkezett október
az ősz hava.
Mindszent havának
nevezték vala.

Gyümölcsöt érlel,
fa lombot színez.
Levegője, finom
illatoktól terhes.

Vidáman kergetőzik,
jól elvan egymással,
a sülő gesztenye,
az édes must illatával.

Most van ideje
a szüreti bálnak.
Méltó ünneplése
a sok-sok munkának.

Csak a virágok búsulnak,
dér csipkedi őket.
Tudják, hogy sorsuk,
a szomorú enyészet.

Erdők, mezők lakói
a télre készülnek.
Titkos éléstáraik
szépen megteltek.

Hervad a virág
Őszbe fordul a Világ
Hullanak a levelek
Már nem beszélnek
Nem susognak
Dermedtekké váltak
Hűvösek a reggelek
A Nap nem kel korán
Nem ad meleget
Elrejtik a fellegek
Lehajoltak a virágok
Kihűltek a vizek
Madarak messze mentek
Csend lett, békesség
Érik még sok gyümölcs
Még kék az ég !
De hűvösek az éjjelek
Hidegek a szelek
Vörös az ég alja
Készül az elmúlásra
Aztán megújulásra az élet
Egyhangú napok helyett,
Majd jönnek a fényes szelek
Meghozzák a kikeletet.

 

 Mama visszajövünk, tudod, hogy szeretünk
Hogyha mellettünk vagy, boldogabbak leszünk
Mama ne sírj kérlek, megfogjuk a kezed
Mindig számíthatsz ránk, hadd meséljünk neked

Mama olyan jó vagy, mindig ránk mosolyogsz
Amikor megjövünk, olyankor felragyogsz
Mama gyere velünk, hadd vidítsunk most fel
Néhány történettel, gyermeki emlékkel...

Mama emlékszel még? Mikor kicsik voltunk
Tejbegrízt majszoltunk, oly sokat daloltunk
Énekeltél nekünk, olyan szép a hangod
Mama dúdolj nekünk, ragyogjon az arcod

Mama neked hoztam, az éjjel készítettem
Csillagport lehelt rá, az én kicsi tündérem
Olyan szépen csillog, Mama, csak a tiéd!

 Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény!

Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!Minek a lázas rohanás?Ülj le egy padra, nézz fel az égre,érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,engedd a szépet hatni rád.Akik megállnak, szépre lelnek,azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,a lelked is életre kel.Nem erőlködsz nekifeszülve,a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,s eljuttat céljaid felé.Segít a szíved dobbanása,s vágyad az utat meglel.

Nem is kell megkeresni módját,csak csendben, várni, hogy legyen.Nem kel harccal legyőzni Tróját",s átmászni minden gond-hegyen.

Fogadd el Uram, szabadságomat, fogadd egészen. Vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Visszaadok Uram egyszerre mindent. Legyen felettünk korlátlan úr rendelkezésed. Csak egyet hagyj meg ajándékul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más nem kell. Amen.

Szívem első gondolatja
Hozzád száll fel Istenem,
Te őriztél meg az éjjel,
Maradj ma is énvelem!

Téged áldlak és imádlak,
Mint szerető gyermeked,
Szívem csakis azt akarja,
Ami kedves teneked.

Édes Jézus, add kegyelmed,
Őrizz engem szüntelen,
Hogy egész nap neked éljek
Tiszta szívvel, bűntelen.

Szűz Mária, Jézus anyja,
Te mindnyájunk anyja vagy,
Oltalmazz meg minden bajtól,
Kísértésben el ne hagyj! Amen.

 Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szûz Máriát,
és õ méhébe fogadá Szentlélektõl szent Fiát.
Üdvözlégy, Mária...
Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Üdvözlégy, Mária...
És az Ige testté lõn, és miköztünk lakozék.
Üdvözlégy, Mária...
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja,
hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe
szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak,
Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük,
az õ kínszenvedése és keesztje által a feltámadás dicsõségébe vitessünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MAI NAPRA MINDENKINEK: Keresed az értelmét, miről szól a sorsod! - Ne keress mindenben jó üzletet, boltot! Ne hidd, hogy az boldog, kit érdek vezérel, aki háborút vív késpenge eszével! Ki itt él a Földön, mind szolgálni jöttünk, a többinél különb, hidd el, egy sincs köztünk. Mind csodásak vagyunk, más-más képességgel, s az a legkiválóbb, mit másokért végzel.