Jó lenne szállni,
Repülni szabadon,
A fellegekbe merülni,
Mint szemeden az álom.
Elveszni valahol,
Aztán menni tovább,
A hegyekbe fel,
Talán azon is tovább.
Kirepülni a világból,
A kozmoszba veszni,
Harapni az almából,
Csillagok közt eltévedni.
Szabadon szállsz,
Merre repülsz?
Ha mindent megtehetsz,
Vajon mit változtatsz meg?
Merengsz, tanakodsz,
Száll a gondolat,
É, dzé, dzsé, ká,
Számon egy pillanat.
Mintha ott lennél előtte,
Remegsz, dideregsz.
Szívedbe lyukat éget,
Úgy néz egy tekintet.
Hunyd be a szemed,
Csak egy pillanat,
És a semmi megemészti agyad,
S a mindenség bekebelez.
Csak merengj egy keveset,
S megérted, mit nem lehet.
Látod a mindent, a semmit,
De elmondod? Nem! Nem is tudod.
Elveszni valahol,
Aztán menni tovább,
A hegyekbe fel,
Talán azon is tovább.
Kirepülni a világból,
A kozmoszba veszni,
Harapni az almából,
Csillagok közt eltévedni.
Szabadon szállsz,
Merre repülsz?
Ha mindent megtehetsz,
Vajon mit változtatsz meg?
Merengsz, tanakodsz,
Száll a gondolat,
É, dzé, dzsé, ká,
Számon egy pillanat.
Mintha ott lennél előtte,
Remegsz, dideregsz.
Szívedbe lyukat éget,
Úgy néz egy tekintet.
Hunyd be a szemed,
Csak egy pillanat,
És a semmi megemészti agyad,
S a mindenség bekebelez.
Csak merengj egy keveset,
S megérted, mit nem lehet.
Látod a mindent, a semmit,
De elmondod? Nem! Nem is tudod.
Kirepülni a világból,
A kozmoszba veszni,
Harapni az almából,
Csillagok közt eltévedni.
Szabadon szállsz,
Merre repülsz?
Ha mindent megtehetsz,
Vajon mit változtatsz meg?
Merengsz, tanakodsz,
Száll a gondolat,
É, dzé, dzsé, ká,
Számon egy pillanat.
Mintha ott lennél előtte,
Remegsz, dideregsz.
Szívedbe lyukat éget,
Úgy néz egy tekintet.
Hunyd be a szemed,
Csak egy pillanat,
És a semmi megemészti agyad,
S a mindenség bekebelez.
Csak merengj egy keveset,
S megérted, mit nem lehet.
Látod a mindent, a semmit,
De elmondod? Nem! Nem is tudod.
Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek
Kapcsolódó hírek:
A Föld
Szabó Endre: Járnak megint enyhébb napok...
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás