Minden ami körül vesz

Régebbi hírek

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Minden ami körül vesz hírei - 2020. október

Reményik Sándor A nagy piktor

5 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

A nagy piktor

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat.

A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja:
Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

Napi evangélium 2020. október 15. – Csütörtök

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Egyedül az alázatos szívűek képesek befogadni Isten tanítását és bölcsességét. Az alázatos ember pohara soha nincs annyira tele, hogy Isten ne tudná beletölteni az igazság vizét, mert rendszeresen kortyol belőle. A farizeus pohara tele van, azt képzeli, hogy az igazság teljességét birtokolja, és a megismert igazságokban legfeljebb gyönyörködik, mintsem megtartja.
Jézus továbbra is kemény szavakkal beszél a farizeusokhoz. Azt állítja, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a korábbi időkben megölt prófétákért.

Tovább

Stignor István: Ősz ..

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz.

Tovább

Móra László: Erdőben .

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Tarlott erdőnek bús avarját járom
Őszi napsugárba',
Sárga levélkék - mindmegannyi álom -
Hullanak alája...

Tavaszban fogant édes sok levélke...
Sárga, vörös csókok...
Rátok akadnak, gyenge menedékbe,
Az utazó pókok.

Szűzfehér selyem kifeszített szála...
- Mintha csak ez volna
Erdő-tündérek ezüst hajaszála,
A fákra omolva...

Ilyenkor nekem de szép is az erdő!
Istent látom benne...
Almok közt járva nincs lelkemen felhő.
- Bár sohase lenne!

Tovább

Szép Ernő: Meglátod /részlet/

5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

"Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek.

Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk.

A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni. ",,

Kellemes napot kívánok.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Kellemes napot kívánok.

Emlékeztek még erre az időre?

5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Nyaranta a nagyszüleimnél voltunk, néha egyszerre 6,8 unoka. Azt nem lehet semmivel pótolni, mármint azt az ízt.

Hazajött a csorda, nagymamám elkezdett fejni, mi meg egy szelet kenyérrel a kezünkben besorakoztunk az istállónál, várva a friss tejet. Néha leszűrni se volt módja, mi meg ittuk a habos, langyos tejet. Az egész falut át járta a friss tej illat. Senki nem volt allergiás, az intoleranciáról sem hallottunk még. Szép idők. Azok voltak a legszebb éveim.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Régen más volt az élet és boldogok volt minden szülő és gyermek. Ma nagyon megváltozott minden. Neked vannak régi emlék? Írd meg !!! 2020/10/6 bejegyezve.

Tovább

Aranyosi Ervin: Esik az eső.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Bús, szomorú felhők siratják a nyarat,vagy mindazt a szépet, mi utána maradt.Az ősz az ecsetét esővízbe mártja,új színeket kever, s festi rá a tájra.A százszínű zöldet, más színűre festi,sárgával, barnával szépen beereszti.Így csinál karnevált, színpompásat szépet,így válik színessé a csodás természet.Bús, borongós felhők takarják Napunkat,sűrű könnyet ejtve siratják nyarunkat.Néha a Nap mégis kibukkan mögöttük:– Ejnye, szép felhőim, nem temetni jöttünk!Legyen vigadalom, a termés beérett,terítsünk lakomát, most a bőség végett!Találjon magának őz, vaddisznó, gerle,legyenek étellel jól felingerelve.Még mielőtt telet mutatna a naptár,teljen meg az odú, teljen meg a kaptár,van mindenből bőven, van hát miből adjunk,legyen hát jó kedvünk, gyertek hát, vigadjunk!Ám a sötét felhők nem vigadnak, sírnak,locsolják a földet, locsolnak, míg bírnak,és a világ, látod, könnyeiktől ázik,s minden magányos szív, könnyeiktől fázik.

Tovább

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben