Kívánok neked napsütést,hogy elfeledd a szürkeséget,s esőt, hogy jobban megbecsülda napot, ami téged éltet.Kívánok sok-sok boldogságot,mely gazdagítja szellemed,és fájdalmat, hogy értékelhesd,ha apróbb öröm jut neked.Kívánok olyan gazdagságot,mi teljesíti vágyaid,és veszteséget, hogy megbecsülhesd,amikor van már valamid.Kívánom azt, tanulj meg élni,s taníts meg erre másokat,úgy hagyj nyomot a föld porában,hogy valóra váltasz álmokat.S mikor utad végére értél,jól esik majd, hidd el nekem,már elmondhatod önmagadról,hogy: – Teljes volt az életem…

 Mindig van egy remény a szívben és egy pillantás a távolban, amit a szemünk keres, hogy elérjük őt, és elmondjuk neki, hogy szeretlek,,,, mert távol lenni tőled rájöttem, hogy veled akarok lenni, jó nap a gyönyörű ajándékom Istentől.

"Bár én is tehetném"

Egy anya szívének sehol nincsen párja,
hisz benne a gyermek a csodát találja.
Olyat, melyet bátran másokra is szórhat,
s minden élőlényre ugyanolyan jól hat.
Sosem szabad hagyni azt, hogy kiürüljön,
s gyermeke, karjából messzire kerüljön!
Ilyen szeretetet nem kaphat meg mástól,
boldogsága függhet ettől a varázstól!
Az anyai szívet meg kell hát becsülni,
melengetni kell és nem hagyni kihűlni!
Hiszen azt a szívet úgy alkotta Isten,
hogy egy életen át bentről melegítsen!

 Boldog névnapot kívánok!

Úgy áldjon meg Isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.

 

 Éltető forrás a szeretet, 
ha őszinte, és lélekből 
fakad. Sötét eged felett 
általa ragyog fel a nap. 
Színesebbé válik 
az egész világ, 
és kinyílik erejéből 
százezer virág. 

Átöleli lényed, 
melegen simogat, 
jeget olvaszt zord 
napokon,vidítja arcodat. 
Enyhíti a gondjaid, 
felhőket oszlat, 
Ha érzed mosolyát, 
tudod, te is számítasz. 

Add tovább a szereteted, 
mely az élet fűszere, 
hintsd szét a világba, 
hisz' áldott az ereje! 

Kelendő e téteményed, 
visszaszáll reád, 
az élőlények sokasága 
mind-mind erre vár. 
Szomjazónak új erőt ad, 
legyen léted eleme. 
Hódítson tért minden felé 
nyílt forrás vize. 
Lengyel Jolán

 

 

 Utunkon mindig van remény,
bár a harc, sokszor kemény.
Küzdelmes, mégis oly csodás.
S néha titkoljuk, ha valami fáj.
Bölcsőnktől, oly hosszú az út.
A bánat, sokszor hajunkba túr.
Az élet örömére szült jó anyánk,
szomorúság, olykor mégis ránk talált.
Öröm poharát is emelgetjük néha.
Olykor légvárakat karolva.
S ha az álmok szertefoszlanak,
másszuk tovább, a lépcsőfokokat.
Utunkon műveljük életünk kertjét.
Amibe olykor belekap a viharos szél.
Ifjúként még tombol a nyár.

 

 Sokszor gondolok azokra a napokra - mikor unokáimmal tölthettem napjaimat ! Mióta távolság nagy azóta üres és csendes a ház ! Egyetemre járnak ! Gondoltam a vers idézettel ők is így fognak emlékezni mamájukra.
Mama visszajövünk, tudod, hogy szeretünk
Hogyha mellettünk vagy, boldogabbak leszünk
Mama ne sírj kérlek, megfogjuk a kezed
Mindig számíthatsz ránk, hadd meséljünk neked
Mama olyan jó vagy, mindig ránk mosolyogsz
Amikor megjövünk, olyankor f

 

 

 

" Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget. Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen."

(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)