A történet szerint két nappal előtte, pénteken feszítették keresztre őt a római katonák. Azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére; kezét, lábát odaszegezték a kereszthez, és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I. – Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Júdea királya. Szegény meg is halt néhány órán belül. A családja zsidó szokás szerint eltemettette: egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák hegyén, és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt, és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott!

Húsvét van!

Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Az egész természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK!

Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden újjászületik. Te is - csak vedd észre, kérlek! Hogy nemcsak halál van, hanem születés is.

A természet legszebb csodája
Hullámzó dombok, lehulló lombok,
Madarak éneke, s friss illatok
Izzadó erdők, bárányos felhők
Szellőkből születő vad viharok

Fűzfák és tölgyek, rejtelmes völgyek
Csábító csúcsoknak hívó szava
Napfényes órák, esővíz tócsák
S bennük a szivárvány színmosolya

Csillagok csendje, égboltnak rendje
Nyáresték szerelmes tücsök zaja,
Természet míve, tavasznak színe,
Nyugalma ősznek, s télnek hava

Kérlel a lelkem, lázad a testem
Szívemben versemnek lénye ragyog:
Angyali lányok, hölgyboszorkányok...

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek.