Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.

Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, az erdők milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét:
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Márk Miklós: Orgonák illata

Tavasz lett ismét,
Búcsúzik a tél,
Virágot bont a völgy,
Nem fázik, nem fél.

Orgonák illata,
Körülölel lágyan,
Pezsdül a vér, s
Nem csitul a vágyam,

Hogy kezed fogjam,
Válladra hajtsam fejem,
Szíved nyugtasson,
Minden rendben legyen.

Még távol vagy,
És neved sem tudom,
Lila orgonák varázsa,
Bódít el, s hagyom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. február 25. – Szerda

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Neked, aki ezt olvasod, legyen nagyon szép heted!
A lelkedet simogassa mindennap a szeretet!
A Te szíved is ragyogjon, boldogítson másokat!
Vidítsd fel a csüggedőket, kiknek lelke fáj sokat!
A világra megértéssel gondolj, mindig kedvesen!
Kívánd velem, a világban végre béke, s rend legyen!
Szereteted szép jeléül, öltsd magadra mosolyod,
s képzeld el, hogy rád a világ, éppúgy visszamosolyog!

Aranyosi Ervin © 2015-02-16.

“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság,
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy - egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.

Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább,
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvaságra ítélt lélek
Bolyong a messzi légben,
Keresi kis gazdáját,
Hogy eggyé váljanak végre.


Hitetlennek hívták régen,
A messzi Kelet szülötte.
A Mester mellett élt
S tanult meg hinni Istenben.


Sok népnek megmutatta az Utat,
Melyen a Fénybe beléphet.
India földjén, a szkítáknak
Tanította az Isteni Igéket.


De az ő szívében egy szálka
Nem engedte hogy higgyen,
Hogy feltétel nélküli legyen
Számára a Szerető Isten.

Angyal

Nagy Tamás ,,Csab 85,,

Mikor a lélek befejezi földi létét,
Itt hagyja álarcát, a megfásult testét.

Nem néz vissza, csak száll haza,
Örömteli és izgatott az arca.

Elege volt már a fájdalmas életből,
A betegség, az öregedés terhéből.

Elhasználódott már a teste,
Belefásult minden rezzenésbe.

Ajándékba kapta, óvta, szerette,
De a halál rideg keze visszaszerezte.

Nem bánja ő, lebben már tovább,
Hiszen nagyon várják már odaát.

Aztán angyalként lép elő, újra születni készül,
Rég volt már, az összes emlék megszépült.

Éva Meggyesi
·
Amikor fáradtan

Amikor fáradtan fekszel az ágyon,
s az időt szinte már nem észleled,
megfáradt tested pihentesd bátran,
s várj reám, amíg megérkezem.
Az sem baj, hogyha elalszol közben,
csak egy kis takarót hagyj énnekem
magad mellett, ha aludni vágyom,
melletted sokkal jobb lesz nekem.
Nem szólok semmit. Hagylak pihenni,
csak érezzem, ahogy hozzám simulsz,
számomra nagyobb boldogság nincsen,
mint mikor lágyan karomba bújsz.
Tudom.

FEBRUÁR 22. ÜSZÖGÖS SZENT PÉTER NAPJA

 

Különös nevét – a kutatás feltételezése szerint – egy elhallásból nyerte: a „cathedra Sancti Petri” középkori magyar fordítása: „Szent Pétör ü székössége” változott „üszögös”-sé, és így alakult ki az ehhez kapcsolódó hiedelemkör.

Ezt a napot szerencsétlennek tartják, ezért semmilyen munkához nem fognak, tyúkot nem ültetnek, az asszonyok nem nyúlnak a lisztbe, félve attól, hogy üszögös lesz a búza, megfeketedik a tojás (Bálint S.

Reményik Sándor - Öröktűz       

           

 

 

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

És gondozd híven.

 

Egy lángot adok, - én is kaptam azt

Messziről, mint egy mennyei vigaszt,

Egy lángot, amely forraszt s összefűz,

Én jártam Vesta ledőlt templomában,

Az örök-égő lángot ott találtam,

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tévedni emberi dolog. Szeretni, még inkább. De miért van az, hogy mégis ez a legritkább Feltesszük a kérdést: mi az hogy szeretet... mi legyen a válasz... törődni valakivel? - meglehet. Mondhatjuk még róla, érezni másnak örömét, bánatát, esetleg igyekszünk átélni ki nem mondott fájdalmát. Akadály e a távolság? Nem, semmiképp nem az. Barátok közt mindegy, mekkora az útszakasz.

Ne bújj mosoly mögé!Aranyosi Ervin

Ne bújj mosoly mögé, mondd ki, amit érzel!
Hiába a látszat, ha ezer sebből vérzel!
Legalább magadnak valld be, ami fáj még,
lelkeden nem segít egy ócska színjáték!
Könnyezd meg bánatod, sírd csak ki magadból,
meríts kellő erőt a tapasztalatból!
Bocsáss meg szívedből, annak, aki bántott,
vesd le a haragot, mint egy rossz kabátot!

Ha kisírtad magad, ha elmúlt a bánat,
tedd, amit a bölcsek ilyenkor csinálnak:
Próbáld a sérelmet, mint elmúltat nézni,
s akarj egy vidámabb percet felidézni!

Bars Sári: Tavaszköszöntő

 

Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!

Valentin nap a szeretet és szerelem ünnepe

Hogy ki volt Valentin?

Biztos egy nagyon kedves, figyelmes férfi, aki szerelmét valami nagy dologgal ajándékozta meg ezen a napon, és ezért esik ez az ünnep február 14-re. Természetesen nem ilyen egyszerű a képlet, de mi most fellebbentjük a fátylat a nagy titokról. Ha van kedved, tarts velünk! Megtudhatod honnan ered ez az ünnep, s néhány szerelmi praktikát is megosztunk veletek.

Szóval Rómába kezdődött minden

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy múlnak az évek, egyre csak rájössz, hogy voltak az életedben olyanok, akik jöttek, aztán mentek, akik beléptek, maradtak egy kicsit, majd leléptek, és olyanok, akik a mai napig ugyanazok mint a legeslegelején. Akik a mai napig jelen vannak, nem hagynak el, szeretnek, megértenek, és nem utolsósorban elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ott vannak amikor fáradtságtól nyúzott ábrázatoddal nyitod az ajtót, vagy amikor tiszta lelkülettel, nyitott szívvel és ölelő karjaiddal fogadod őket boldogságtól repesve.

Vecsey K. Mária: Látni

Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden évnek eme napja,
Minden szívnek minden hangja,
Nem nyílik ajak panaszra,
Vita szájat el nem hagyja.
Ma van e szép ünnepünk napja,
Mikor szívek szállnak a magasba.
Örülhet e szívnek, ki adja és fogadja,
Szeretettel, kézen fogva mennek a tavaszba.
Szívek mindenütt szállnak a szabadba,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan lett minden, mint az érett piros alma.

 

Jó reggelt, Nap, ég,

hegyek,aludtunk egy éven át..

Így köszönnek a kibújó

hóvirágok, ibolyák.

 

Jó reggelt, szél, fellegek,

jó reggelt, te szép világ!

Bólogat a kék ibolya,

nevetgél a hóvirág.

 

Jó reggelt, fa, kis bogár,

mikor hajt rügyet az ág?

Mikor lesz az ágon levél,

levelek közt száz virág?

Jó reggelt, virágszedők,

Örül, aki minket lát...

Jő a tavasz, hirdetik a

Hóvirágok, ibolyák.

Elválunk
"Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze

S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!..."

*

"Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!..."

(Ady Endre - Elválunk)


forrás: suzymama.bloglap.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fázó széncinkék között
egy csöpp kék sapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.

Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
A kék sapkás vitte a hírt, és
gyűltek rajban a madarak.

Csipegették egymás elől,
olykor össze is kapva rajt,
mert önző lesz, vad és cudar,
akit a tél ínsége hajt.
Akadt szemfülesebb, mulyább, de
a legkisebbik - az enyém!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Várva várt havazás.
Felénk is szépen esik a hó.
Hangos az utca, gyermekek örömére,Nincs nagyobb boldogság.
Már én is vártam.
Fehér lett a táj.
Hull a hó de szép is.
Sok szeretettel küldöm.
Mária.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu!

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik, rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudtak még sem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Miért nem? Mert a világ anyja a Természet, s a termeszétben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.

 

Az oka annak hogy az emberek annyira nehezen lesznek boldogok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

 

 

 

 Február 5-e Szent Ágota napja a katolikus egyházban. Szent Agatha (,,A Jó") - a legenda szerint - Szicíliában született előkelő görög családban, s Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált (250-ben). A római helytartó beleszeretett, de mivel Agatha ellenállt, bordélyba csukatta. A keresztény szűz rendíthetetlen maradt, ezért bíróság elé állíttatta. A kínvallatás során hóhérai összeroncsolták, majd levágták a melleit. A rákövetkező éjjelen azonban megjelent Szent Péter a börtöncellájában és begyógyította a sebeit.

2015. február 5. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok.

 

FEBRUÁR 3. BALÁZS NAPJA

 

A szent legendája alapján mindenfajta torokbetegség gyógyítójának tartották. E napon volt szokásban az ún. Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a katolikus pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond. Almát is szenteltek ilyenkor, abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer.

 

A Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben szokás volt a Balázs-járás. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép úri nép, didergő itt a fény,
Szükség van itt vidám harangozóra...
Lecsúszott vén napunk az ég ivén:
Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,
Édes, pogány, vidám farsangi óra...
Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,
A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének,
A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,
Nagy Pán sípjában ez vala az élet
S azóta él a vers és száll az ének...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bátorítom magam

Bátorítom magam, minden rendben van,
hisz szíved is tudja még, az útja merre van,
és hangod sem változott, az is biztató,
oly lágyan cseng, mint a szép muzsikaszó.

De valahol mélyen itt benn a lélekben,
zuhatagként tör elő a kétség s félelem.
Az a félsz, hogy mind, ami ma szilárd talpon áll,
holnap nem lesz már, csak egy eldőlt kártyavár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adok neked egy mosolyt.

Adok Neked egy mosolyt,
És rásimítom az arcodra.
Meglásd, olyan leszel,
Mint egy rózsa
Éppen kibomló bimbója.
Beoltalak mosollyal,
Mint szemet a bokorra,
Szeretetkertészként
Nemesítem kinyíló ajkadra,
Hogy Te magad légy
A mosoly rózsája,
Mert minden igazi mosoly,
A boldogság önfeledt órája.

Amikor megszülettem
erősen fújt a szél,
Nem volt a fákon már,
sehol  falevél.

Zokogott a felhő, 
eltakarta a Napot,
Az égen csak néhány 
fázó csillag pislogott.

Amikor megszülettem, 
nem várt senki sem,
Hideg füst gomolygott 
a kéményeken.

Madárdal nem szólt, 
s nem nyílott virág,
Fekete csend szorongatta 
a kis szülőszobát.

Amikor megszülettem, 
nem voltak szavak, 
Puha meleg könnyek, 
csak tátogató falak.

...ismeretlen ...

A csillag ablakok

2014-06-28 22:17:41, szombat
	Valamikor úgy hallottam apró léptű kiskoromban nagyanyámtól, ki csodákból bölcs papoknál többet ismert, hogy a csillag fönn az égen kis lyukacska, cifra ablak, melyen által angyaloknak szent karai ránk nevetnek, s a Nap az Úr látó-háza, a Hold pedig Máriáé, mi Urunknak szent Anyjáé, aki el nem hagyna minket - Nagyanyám még arra intett: hogyha meghal, égre lessek, nagysugaru csillagocskát Tejút-szélben megkeressek, mert reméli, néki is jut egy kis ablak mennyek alján, merthogy mindig szeret engem, távolból is vigyáz majd rám, s megígéri már előre, úgy kinyitja, olyan tágra, hogy az egek fényessége lángot vet az éjszakába - - ha jó leszek, egy sugarat elkér szemem bogarába Szent-Gály Kata