Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A nevetés az élet művészete. Ha képesek vagyunk bármely helyzetben, bármilyen körülmények között nevetni, akkor legyőztük az életet.
A nevetés ellazítja az izmokat és megnyugtatja az idegeket. Még a szív érzelmeit is lecsillapítja. Lecsendesíti a lélek viharait.
A mosoly fakadhat elragadtatásból vagy humorból.
Kiválthatja egy szép emlék vagy egy sugárnyi betekintés.
A humor megmutatja a lélek ritmusát és dallamát.
Humor nélkül az élet unalmas és nyomasztó.
Hideg tél volt. A leghidegebb évek óta!
Rengeteg állat elpusztult az erdőben. Megfagytak.
A sünök kitalálták, hogy összehúzódnak szorosan az odújukban és így egymást melegítve átvészelik a telet. Összebújtak, és már nem is fáztak, de nem telt bele sok időbe, hogy észrevegyék a sebeket magukon, amiket a hozzájuk bújó társuknak a tüskéi okoztak rajtuk.
Nem lesz ez így jó, gondolták és eltávolodtak egymástól. Eltelt egy óra és újra vacogtak a hidegben, így hát választás elé kényszerültek:
Vagy külön válnak, és ezáltal eltűnnek a Föld színéről vagy összebújnak és elviselik egymás tüskéit.
|
|
Lélegzet-elállító fotókat találtunk a virágba borult Utah állambeli sivatagokról.
A badland száraz, szeles, agyagos, lepusztult vidék, amely a világban sokfelé megtalálható. Az Egyesült Államok középnyugati részén több ilyen sivatagos terület is van, amelyeket elég jól ismerhetünk
a westernfilmekből. De vajon azt tudtuk-e eddig, hogy ez a száraz talaj bizonyos körülmények között kivirágzik? Méghozzá nem is akárhogy:
Ritka alkalmak ezek persze, általában tavasszal fordul elő, hogy virágok ütköznek ki a talaj repedéseiben, miután a szokásosnál kicsit több eső esett a környéken.
Háborog a tenger s a vízen ring egy kis csónak,
Benne ül egy lányka,ki egyedül maradt.
Nézi a tengert,s a félelem,már úrrá lett rajta.
A hajó,elsüllyedt amin utazott,s mindenki a vízben lelte a halálát.
Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Csodás napot!
Ha megkapod,
tovább adod?
Vagy őrzöd,
És félted?
Mintha élted
múlna rajta.
Vajon te milyen fajta
emberré lettél?
Vajon, ha ettél,
oda engedsz másokat a tálhoz?
Vagy szíved másokat utánoz:
ki önzőn, nem törődve mással,
elesett szíveket felnyársal.
Mond csak, mosoly dereng-e arcodon?
Szoktál-e derülni ész vesztett harcodon,
mely számodra is bizonyítja,
hogy benned van rejtve az élet "nyitja".
Készen vagy-e a változásra,
hogy rácsodálkozz egy új világra,
mely számodra eddig láthatatlan
módon virágzott,
meglátsz-e olyat, ami hiányzott,
mit még sose látott
más, - gyarló ember,
ki hinni sem mer, -
és szembe mersz nézni a félelemmel?
2014. augusztus 21. – Csütörtök
Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
e változást talán, még észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, - csakis rajtad múlik,
hogy bezárd mögötted a régieket.Ajtók között élünk, néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.
Te feltetted már magadnak a kérdést, hogy ki is vagy valójában? "Mami", "Anyuka", "Nagyika" vagy egy ízig-vérig nő, aki próbál megfelelni a különböző szerepeknek? Ahhoz, hogy egy nő újjászülethessen, olykor nagy árat kell fizetni. Müller Péter elárulja, hogy miért.
Borika hatvannyolc éves volt, amikor megtalálta az igazit. Özvegyasszony volt, két felnőtt lánnyal, három unokával. Csak én hívtam Borikának - a családjának Mama volt és Nagyika.
Biztos megfigyelted már, ha egy sorsszerep rásül egy emberre, akkor az illető neve is megváltozik.
Kedves Klubtársaim, hoztam egy kis hazai nézegetni valót is... Margó
http://rcnews.hu/nezegess-kepeket-magyarorszag-15-legszebb-kastelyarol/
NÉZEGESS KÉPEKET MAGYARORSZÁG 15 LEGSZEBB KASTÉLYÁRÓL
Szilágyi Domokos: Új kenyér
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
Honnan van az új kenyér?
Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget.
Szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér új kenyér
Szilágyi Domokos- Nyári mondóka
Búzatenger!
27 varázslatos ösvény a világ minden tájáról
Az emberek jó része ma már városban lakik, szinte teljesen mesterséges, épített környezetben töltik az év nagy részét. Sokuk számára már alig elérhető lehetőség a vidám csatangolás nap, mint nap a szabad természetben, ami 30-40 éve még igen sok embernek meghatározó élménye volt.
Pedig az árnyas erdei utak az erdőkben kellemes sétát ígérnek, éljen bármerre is az ember.
A Virágkarnevál és Karneváli Hét Debrecen legnagyobb és leglátványosabb eseménye, mely Magyarország legismertebb rendezvényei közé tartozik. Az augusztus 20-án és azt megelőzően tartott fesztivál idején megduplázódik a város népessége: mintegy 500 ezer látogató érkezik a városba a Virágkarnevál megtekintésére.
A több mint négy évtizedes múltra visszatekintő
rendezvény államalapító Szent István és az új kenyér ünnepéhez,
augusztus 20-ához köthető.
Az Ószövetségben Isten megparancsolta népének, hogy tartsanak meg bizonyos ünnepeket. Azért rendelte így, mert azt akarta, hogy a nép emlékezzen rá, mi mindent tett értük.
Évente többször abba kellett hagyniuk tevékenységüket, hogy összejöjjenek és megünnepeljék, hogyan szabadította ki őket Isten a rabszolgaságból, hogyan győzte le az ellenségeiket, és hogyan védte meg őket.
10 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás
Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon.
Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet.
Vakító fényesség, árad régen szerteszéjjel Forró napkorongunk, él a mindenséggel Áldott adománya, a hőség kész mámora A sötét univerzum, fényes egy vándora Rejtelmesen csodás, vakító tünemény Rügyfakasztó áldás, színesen szép remény A hőség nagy királya, minden gyermek rajza Népek és kultúrák, nevelkedtek rajta Égszínkék égboltunk tündöklő rendőre Szíved vadvirága, minden éltetője Lelkedben parázslik, egy világot irányít… Kap egy új életet, kire rávilágít… Minden életeket és rügyeket megfakaszt Ha egyszer nem vigyázol, égetőn elhamvaszt Imádkozunk hozzá, tiszteljük és áldjuk Ha nem világít reánk, helyünk nem találjuk Fényesen sárguló, pompás hajzuhatag Hogyha megérinted, a szerelem megmarad Felmelegít reggel, de délben már felhevít Ha kedveseddel látod, hozza a szenvedélyt Hozza a szenvedélyt, és hozza a szerelmet Hogyha hiszel benne, egy boldogabb életet Tedd ki jeges szíved, a napnak áldására Meglásd, felolvasztja, elszáll némasága… A nap adja életed, és minden rezzenésed Szárítja könnyeid, de el is hozza őket Mindig, mikor nyáron, napsugárban fürdesz Boldog lesz a napod, de nagy bánatod nem lesz Nagy csodákat tettél, aranyló szép napunk! Elhoztad a reményt, s hogy mi mindent adhatunk! Nélküled nem érne semmit sem az élet… Mindig tűzz majd le ránk… az Istenre kérlek! Édes egy szép napunk, mindig csak csodállak! Ha egyszer elérnélek, én meg is csókolnálak! Hidd el, hogy eléred az álmod,… a csodákat! Siess boldog lenni!… mert ez az, mi nem várhat… Árvai Attila© 2012-06-12
2014. augusztus 17. – Évközi 20. vasárnap
Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony!
Ha értékes kincset szeretnél találni, akkor keresd a Bibliában, Isten szavában"
Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.
(Lukács e. 12:34)
A lelkiismeret szava
A bűn legsúlyosabb büntetése a lelkiismeret szava. Talán rettenetesebb, mint a gyakorlati élet büntetése. Mert ott a pokol benned van, a szívedben. Nincs rettenetesebb, mint a lelkiismeret gyötrelme. Hadd mondjam most mégis azt, hogy bár már ma elkezdődne, bár ne tudnál aludni ezen az éjszakán, bár eszedbe jutna minden.
Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
2014. augusztus 15. – Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet.
10 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
7 milliárd ember él a földön. Ennek a többsége ma már valamilyen szinten megtalálható az interneten. Közösségi oldalak, fórumok stb...S valamennyien átélték már azt a bizonyos "szerelem első látásra" dolgot.
Valamennyien tudják milyen érzés, mikor a szembe jövő helyes idegentől majd kiugrik a szívük. De vajon hányan tudják milyen a "szerelem első írásra"?!
Annak ellenére, hogy az emberek többsége, ma már megtalálható az interneten, sokan még is félnek ismerkedni rajta, hiszen nem tudhatjuk, hogy aki ír nekünk ki is valójában, így a félelem, tulajdonképp jogos...
Hogyan akarja Isten megváltoztatni az életemet?
Isten szemében minden ember rabságban van, aki nem keresi az igazságot. De Jézus elhozta a szabadítást, amit elfogadhatunk.
Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8:31-32)
Az igazság úgy tud megszabadítani, ha elismerjük nálunk feljebbvalónak, belátjuk bűnösségünket, s hogy szükségünk van Isten megbocsátására Jézus által.
A liget területen lévő Pázsit közepén kinyílott egy pár Pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejletettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szokott. Hópehelyhez Hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Néha féltett látomásom, sötét, hosszú éjszakákon Elszálljak egy másvilágba, szétnézzek, egy szép világon Boldogságot, vagy bánatot, találok e másvilágban? Nem tudhatom, találok e, messze tájak távolában… Világunkban rég csalódtam, túl sok itt a fájdalom Haldoklik a szívem, lelkem, nincs egy nyugodt hajnalom Elmegyek én messze földre, hol lesz igaz szeretet Elszállok én mindörökre, s majd mindenki eltemet… Ahogy fekszek, szépen szállok el a földről messzire Tekintenék emberekre, búcsúznék, de nincs kire Messze messze elszállok én, az ég másik szegébe Kijön majd el üdvözölni szegény lelkem elébe? Nem is bánom, hogy elszállok, nem lesz így több fájdalmam Nincsen gondom, nincsen bajom, nincs semmim, hogy megbánjam Mosolygok, mert ajándékom lesz majd egy új, szép világ Se a lelkem se a szívem segítségért nem kiállt… Ahogy szállok, jó földanyánk, egyre másra kisebb lesz Alattam a széles határ, halványodó ködbe vesz… Emelkedek, nagy magasra, megnézem a felhőket, Félek, mert így nincs mit szóljak, magam vagyok, nem veled… Egy angyal jött most én elébem, megfogta a kezemet Vezess angyal, benned bízok, s behunytam a szememet Körbevettek jó angyalok, mind az összes szeretett Így az összes bús bánatom, jókedvökben elveszett… Mutass angyal szép világot, hadd járjam be mindeket Hadd lássak ott sok sok csodát, mik ámulatba ejtenek Elvittek a jó angyalok, bejártuk az egeket, Láttam én ott szép helyeket, sok más napot, tereket Láttam én nagy qvazárokat, csillagokat, égboltokat Láttam szűnő nagy napokat, feketéllő nagy lyukakat Láttam szálló sok bolygókat, életet és kihalókat Imádkoztam Teremtőmhöz, tartsa meg az otthonunkat… Jó angyalim, megmutatták még az egész életet Nagy égboltunk sok sok másik életeket rejteget Bárhogy mentünk, bárkit láttunk, nem láttam én eleget Sok sok fényes szép jó világ, mégis van, mit nem lehet Úgy kerestem, úgy szomjaztam, lássak egy kis jó kedvet Vágyta lelkem, merre lehet itt az igaz szeretet? Vágytam nagyon, hogy egy mosoly valahonnan megtalál Az angyal arcán volt a mosoly, sehol máshol úgy bizám Jó angyalom mutass nékem, hol az igaz szeretet? Hol a hűség, hol a magány, hol a társ, ki eltemet? Hol a jókedv, hol a mámor, hol vannak a szerelmek? Hol vannak a tisztaszívű, boldog, lelkes emberek? Jó angyalom, nem látám én bizony itten ezeket Jó angyalom, mit kezdjek én, ezek nélkül elveszek! Hogy váltom meg érzés nélkül boldogságos lelkemet? Kinek adom, hogyha nincsen, szép szerelmes szívemet? Az angyalom könnyes arccal hallgatá meg ezeket Jól tudta, hogy érzés nélkül, nem kérem e földeket Jó angyalom ne könnyezz hát, tudod miért epedek Szívem, lelkem, csak úgy boldog, hogyha mindég szeretek Szeretek én szép hajnalon, egész évben, bennetek Könnyezek, ha két karodban, szerelemmel ölelek Hogy élhetnék olyan helyen, ahol nincsen szeretet? Jó Istenünk szeret bennünk, nékünk adta ezeket Szép jó világ, szép új világ, fut a fényes forgatag Jó barátom bíz nincs benne, mi minket folyton elragad Nem kell nékem jó angyalom ez a furcsa gép világ Add hát vissza a földemet, felhő, tenger, szép virág! Drága lélek, jó vándorom, nem kell ilyen utazás Hidd el nékem, itthon vagyunk, itt lészen nagy mulatás Itt leszel majd legelőször, újra megint szerelmes Irgalmadban, jó szívedben, Istenien kegyelmes Jó szívednek elmondanám, hogy ha kezed foghatnám Hogy gyere igaz jó barátom, szeressük a földanyánk! Itt vagy otthon, velünk együtt, tárd ki mostan szívedet! Boldog legyél, sírj és nevess, találd meg szerelmedet!… Gyere vándor, ülj le közénk, pihend meg a lelkedet Melegítsd meg kis tüzünknél összefagyott kezedet! Boldog vagyok, mert itt leszek egész éjjel veletek!
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod.
Hol imádkoznál hosszan , térdenállva.
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót-
Keresztül -kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be-
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz -e?
2014. augusztus 13. – Szerda
"Ha értékes kincset szeretnél találni, akkor keresd a Bibliában, Isten szavában"
Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.
(Lukács e. 12:34)
Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk.Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban. A falu népe a fejét csóválta ezen.„Öregapám” – mondogatták neki:
- Miért nem adod el a lovadat?
Vajon merre látlak, ó varázsos boldogság? Oly hosszú ideig vártam, hogy megtalálj! Most, hogy elbujdostál, bizony eléd megyek! Semmire nem vágyom, csak, hogy boldog legyek Egykoron az voltam, ó mennyire boldog! Az angyaloknál jártam, addig, amíg tartott Ejh!… hogy ölelkeztünk, s még többet nevettünk A szerelem házába, belépőket vettünk… Elmúl egy nap minden, ahogy ez is elmúlt Nem kísért többé meg, a délibábos régmúlt Utam nem arra visz, merre akkor jártam Most Istenem mutatja, merre vigyen lábam Vajon merre menjek, hogy utam megtaláljam? Hogy Rád találjak végre, édes boldogságban? Merre vigyen szívem, ahol majd vársz reám? Olyan boldog lennék, ha két szemed láthatnám Gyere el most kérlek, már annyira várlak! Szívem hercegnője, ékköve a nyárnak! Mindent odaadnék, csak élhetnénk a mának! Kinyíló szerelmünk, zengő tavaszának! Hol vagy már szerelmem?
Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltünt neki a polcon fekvő öreg Biblia.
-- Szokta olvasgatni a bibliát?--kérdezte a parasztot.
-- Hogyne szoktam volna --felelte--, minden nap egy fejezetet Felség!
Mikor a
paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai
közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a
parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy
kincset fog találni benne.
Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is.
Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - Mondta, és bíztatóan mosolygott.
2014. augusztus 11. – Hétfő
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?” – „De igen” – felelte.
Vakító fényesség, árad régen szerteszéjjel Forró napkorongunk, él a mindenséggel Áldott adománya, a hőség kész mámora A sötét univerzum, fényes egy vándora Rejtelmesen csodás, vakító tünemény Rügyfakasztó áldás, színesen szép remény A hőség nagy királya, minden gyermek rajza Népek és kultúrák, nevelkedtek rajta Égszínkék égboltunk tündöklő rendőre Szíved vadvirága, minden éltetője Lelkedben parázslik, egy világot irányít… Kap egy új életet, kire rávilágít… Minden életeket és rügyeket megfakaszt Ha egyszer nem vigyázol, égetőn elhamvaszt Imádkozunk hozzá, tiszteljük és áldjuk Ha nem világít reánk, helyünk nem találjuk Fényesen sárguló, pompás hajzuhatag Hogyha megérinted, a szerelem megmarad Felmelegít reggel, de délben már felhevít Ha kedveseddel látod, hozza a szenvedélyt Hozza a szenvedélyt, és hozza a szerelmet Hogyha hiszel benne, egy boldogabb életet Tedd ki jeges szíved, a napnak áldására Meglásd, felolvasztja, elszáll némasága… A nap adja életed, és minden rezzenésed Szárítja könnyeid, de el is hozza őket Mindig, mikor nyáron, napsugárban fürdesz Boldog lesz a napod, de nagy bánatod nem lesz Nagy csodákat tettél, aranyló szép napunk! Elhoztad a reményt, s hogy mi mindent adhatunk! Nélküled nem érne semmit sem az élet… Mindig tűzz majd le ránk… az Istenre kérlek! Édes egy szép napunk, mindig csak csodállak! Ha egyszer elérnélek, én meg is csókolnálak! Hidd el, hogy eléred az álmod,… a csodákat! Siess boldog lenni!… mert ez az, mi nem várhat… Árvai Attila© 2012-06-12
VLADIMIR GUSEV FESTMÉNYEI
Cseri János: Nyári pillanatok
Hogy ne feledjük milyen volt a nyár,
ezer kép és dallam-emlék visszajár.
Vízcsobogás... napsütéses órák,
névnap, születésnap... sütemények torták.
Gyümölcsök a kertben, frissen ha beérett:
eper, meggy, cseresznye, málna íze éltet.
Lágyan simogató nyáresti szellő...
grillsütésnél tovaszálló füst és illatfelhő.
Csillagfényes, tiszta éji égen,
hullócsillag... ha átrobog serényen,
kívánságot mondunk: mi szívünk reménye,
hozzon szerencsét rá...
Gondoltál e ma már áldott jókedvedre? Érezted e, hogy most már nevetni kellene? Kitártad e szíved, a fényes napsütésre? Vágysz e ott legbelül, a nyárnak melegére? Tudsz e úgy nevetni, mint egy kicsiny gyermek? Kinek nincsen még szívében fájdalom temérdek? Hát hajítsd ki szívedből az összes kétségedet! Mutasd most meg nekünk, hogy szép a nevetésed! Nevess hát Barátom, hisz itt lehetsz most velünk! Ne gondolj a bajjal, szeresd az életünk! Nevess rá szememre, nevess a reggelre! Nevess a napra, nyárra, a közelgő melegre! Nevess most ölelőn szép gyermekedre! Nevess a szembejövő komor emberekre! Nevess az éjjelre, nevess a hajnalra Nevess a bánatra, és minden fájdalmadra! Nevesd szembe a kínokat, a sötét gonoszokat! Nevess azokra is, kik néked még ártanak Mert vidámságod, nevetésed mindenen megragad Átveszi e járványt az is, ki most még elszalad! Nevess rá a fákra, és minden zöld fűszálra! Nevess a mezőre, a kék égre, nevess jó apádra! Nevess rá a holdra, földre és a csillagokra! A tóra, a tavaszra, a kanyargó folyóra… Majd add oda mosolyod a szegény embereknek Nézd meg a szemüket, mikor reménykednek Lásd meg benne önmagad bánatát… Hogy felölthesd magadra, Urunk alázatát… Mosolyogj, ha fázol a nyomasztó magánytól Mosolyogj, ha most félsz, a közelgő talánytól Mosolyogj akkor is, ha jókedved majd elhagy… Mert mikor vidám vagy, akkor nagyon szép vagy… Mosolyogj arádra, nevess a párodra! Férjedre, anyádra, húgodra, bátyádra! Nevess végre földim, mert míg vidámságod látom Addig fut a bánat, mosolyod egy álom!… …S addig boldog leszel… egy őszintébb világon… Árvai Attila© 2012-04-29
Míg szívemben pislákol Szerelmünknek fénye Lelkemben úgy tombol Csókod mézes íze… Felhevít most tested Minden porcikája Elevenen égek Szíved zegzugába Égek benned, élek! E csodás égi dalban, Minden rezzenésed Bennem él, gyúl, halkan Tüzes szenvedéllyel Nézem a szemedet Szétvet a szerelem Szorítom kezedet Vulkánom gyúlt benned Te édes égi mátka Nincs ember e földön Ki ennek ellenállna Jöjj, és égj meg velem! Hamvadjunk e lázban Csókolj eszméletlen Kint és bent a házban! Belehalok érted, Édes szűzi angyal! Mennyekre elérlek!… Hogy nem bírok magammal Gyere, gyere hozzám!
Míg ellátok reggelen a széles nagy határba Csodálom a rétet, csodálom a fákat Csodálom, hogy ilyen Istenit alkotott Mennyei Teremtőnk, mikor megálmodott Míg vígan szállok reggel, a legelők felett A holdárnyék nem látszik, már megfeledkezett Szép napunk kibújik, csak lassan szövi rája A tágas legelőkre zúdul, aranyló ruhája A szemem kápráztatik, e csodás napsütésben A lelkem is melegszik, e szépséges reggelen A felhők is megúsznak, bolond táncot járnak Útvesztő világa ez sok apró kismadárnak A vadak is futkoznak, mókusok cikáznak Az élet is megindul, e csodás áradásnak A szomorúk derülnek, ha ennyi titkot látnak Lelkük megörül majd, ennyi szép csodának Gyere velem Te is, Te búsuló jólélek Vannak itt ezrével, csodás tétemények Ne búsulj hát mindig, mert a szíved várja Hogy ékeskedjék rajta, a boldogság ruhája E gyönyörű reggelen, légy hát Te is boldog Ne tétovázz sokat, nevess, én dalolok! Nézd a napsugár is, csak minket melenget E csodaszép reggelen, szárnyaljon a szíved! Szeretlek is, hidd el, nem hívnálak másképp Minket boldogít most, mind e csodás látkép Néked adom vándor, mind, ha azt szeretnéd Csak szeresd Istenünket, úgy is, ha nem lennék Veled leszek mindig, ha így együtt szállunk Sok szépséges csodát, majd együtt megvárunk Mondd meg nékem vándor, ennyi szépet ki lát?… Számíthatsz rám bárhol… míg világ, a világ… Árvai Attila© 2012-04-18
"Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik."
Ha szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint őt. Ha álmodnál, csakis őt álmodnád. Az igazi szeretetben ugyanis az élet valósága és a lélek valósága egybeesik. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz.
RÓZSA.
- Hódolj, mint királynénak szokás. Aztán majd megengedem, hogy ajkaiddal illesd ruhám szegélyét.
SZEKFÜ.
- Nem tudom, ki hozta először vonatkozásba családunkat a politikával. Ha tarka ruhában járunk, töröknek neveznek, ha vörösben, szocialistának, ha fehérben, antiszemitának. Kérlek, tiltakozz ez ellen a nevemben. Nekem nincs semmi hitem, semmi meggyőződésem. Megvetem az alacsonyrendü szellemek e silány szórakozását. Élek és semmi több. Még gomblyukakban, politikai gyüléseken is az életet imádom, mely pártatlan, mint a természet.
10 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
Hajnali részegség
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Egy kézre vágyom!
Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok
s akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.
Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.
Most a kezed kell - nincs kéz a világon
mit úgy szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.
Az egyszerű és az igaz barát..
Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem
érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.
Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.
finom lírába hajlik az éj
hegyek sétálnak át
a horizonton
bújócskázó csillagok között
a Holdban tükröződik a táj
közeledik felém az ég
szalad a szél
rím nélkül
verset írnak a fák
bólogatnak az álmok
bokrok zizzenésében
neszez a föld
lágy mollban bújik meg
minden érintés
és ahogy lassan
szirmokat bont a hajnal
úgy feledkezem bele
egy új nap ébredésébe
jó volna hinni csak úgy akármiben,
megint hallani a fák üzenetét,
a folyók víztükrén újra és újra
látni, ahogy összeér a föld s az ég.
színeire bontani a világot,
megfesteni mindent - mindent ami szép,
völgy ölében a virágok sóhaját,
vagy azt ahogy összeér a föld s az ég.
dallamát őrizni az évszakoknak,
mint kisgyermek szívében a mesét,
hegyek oltalmában újjászületni
csendben, ahogy összeér a föld s az ég.
A patak
Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán.
„Apa nézd, azok ott hátul a fák!”
Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését.
Ismét kiáltás…
„Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!”
A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:
„Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?” –kérdezték az apját.
Az idős ember mosolyogva válaszolt:
„A kórházból jövünk.
10 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás
Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.
Szeretem,ha esik az eső a virágos réten.
Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik.
Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begyűjtik.
Megfogod a kezem,sétálok veled a réten,
Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked,
Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten,
Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen.
Augusztus, nyárutó...
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, -
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
A csillagok hamarabb kezdik el...
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?
Te vagy az életem legféltettebb nyara,
az-az egyetlenegy hosszú forró nyár,
mit nem adnék oda semmiért soha,
mert tőled meseszínű a pipacsos határ.
S tőled bűvös-bájos minden varázserdő,
a folyók s a kékvizű hullámtengerek,
a pihekönnyű madarak ékesszóló hangja,
mitől a szív sokszor könnyekbe remeg.
Te vagy az a nyár, mibe belefér egy élet,
s az a mindennapi apró, édes boldogság,
mely erőt ad ahhoz, hogy eltudjam viselni,
ha lelkem fájja a mély szomorúság.
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen “lelki útravalót” ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
Előbb nem? Nem. Igazán nem. Sokat tudhatsz róla, olvashatsz róla, hallhatsz róla. Valamit föl is fogsz belőle, de igazán nem érted. Ez a magyar nyelv csodája. Ugye, milyen szép és bölcs a nyelvünk?
Mindene megvolt, mégis megcsalta magát.
Nem ismert se Istent, se embert, se hazát.
Hátát fordította a szülői háznak,
s nekivágott az ismeretlen határnak.
Faluját elhagyva nem érzett bánatot,
jó anyja fohásza lelkére nem hatott.
Nem érdekelte, inkább felszegte fejét,
s lerázta magáról megszülője kezét.
A határdombról még egyszer visszanézett,
a térdelő alaknak némán leintett.
A meseszerű Hallerbos, avagy a halle-i erdő BelgiumElhagyatott állatorvosi laboratórium Belgiumban. ban található. Káprázatos látvány fogadja az ide érkezőket tavasszal és kora nyáron, amikor gyönyörű virágszőnyeg borítja be az erdőt. Ilyenkor bújnak elő a harangvirágok, melyek kék és lila színben pompáznak. A virágtenger nem csak látványával, de csodálatos illatával is turisták és fotósok ezreit vonzza az erdőbe.
Fotó: Kilian Schönberger
Fotó: Kilian Schönberger
Fotó: Matthias Locker
Fotó: josnas
Fotó: gvriend
Fotó: Mathijs Frenken
Fotó: Robert Delpeut
Fotó: Ramon Stijnen
Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionáli"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. s hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg.
Egy őszi hideg szeles késődélután
Ballagot a férfi hazafelé a nyirkos utcán
Magányos volt és hideg a szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette
Kigyultak már az utcai fények,
Serősebben fújtak a fagyos szelek,
Fejét lehajtva,kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta
Koppot vaskapujához érve
Zsebében kulcsát keresgélte
Megtalálta,elövettem ám leejtette,
Morgoldova lehajolt hogy a kulcsát felvegye
S akkor, a kerítés tövében elöbújó kisvirágot észre vette
-Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan
A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan
-Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem
A férfi a vállát ránditva mondta- én ilyet nem kértem.
Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje,
hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az
egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami
egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:
-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő
vezérigazgatót.
Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.
Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam!
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam hol a határ!
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!Érdeklődj a felől, hogyan oldom meg a feladataimat!
Taníts engem a jóra és mondd el, mi a rossz!
“Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.
Általad, de nem belőled jönnek,
Veled vannak, de nem tiéid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert az a holnap házában lakik, hová
te még álmodban sem juthatsz el.
Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre
formálni ne törekedjél.
Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
gyszer történt egy hajótörés, amit
csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette.
Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki.
Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami
megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy
kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is
mit ennie, szörnyű dologra ért vissza.
Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled.
A hit az a híd, ahol vagyok, és amely az Istenhez visz.
Az Úr Jézus üzenete: "Minden lehetséges annak, aki hisz" (Mt 9,23).
Jöjj én lelkem, tedd le a hitetlenséget, bízd az Istenre terhedet, és a vágyaidat!
Ha ezt megtetted, mindent megtettél.
Könnyebben el tudjuk hordozni az életünk terheit, bánatainkat.
Tartsd meg a hitet! Ne add fel! Haladj előre, és ne dobd el a hitedet!
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája,
amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon;
de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is,
akik várva várják az Ő megjelenését" (2Tim 4,7-8).
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Panaszodat bánatodat homokba írjad!
Ha fáj valami, hát bárkinek azt el ne sírjad.
Homokba írjad, a porba írjad.
A szíved búja akármilyen nagy embereknek azt
El ne mondjad, a terhedet csak csendben hordjad.
A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad.
A meg nem értést, bánatodat óh fel ne rójad.
A Mester is csak így csinálta ezt.
Bár várta őt a bús kereszt.
Az asszony bűnét homokba írta,
Ő elfeledte, s a szél elfújta.
Az Isten megkért, hogy mondjam meg Neked, hogy az eljövendő év jó
lesz számodra.
Nincs jelentősége annak, hogy valakik megkísérelnek megbántani - nem
sikerül nekik.
Elő van írva, hogy sikerrel fogsz járni minden területen és eléred
céljaidat. 2011-ben minden fájdalmad el lesz törölve és az életedben
sok siker és győzelem várható.
Ma az Isten megerősítette, hogy vége van a szomorúságodnak és
fájdalmadnak, mert Ő emlékezik Rád.
Kinek
szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.
Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!”
Egy régi, írógépen írt, egyedi kötésű kis könyvet találtam egyszer az egyik antikváriumban. Írója: Bodnár Lászlóné, címe: "Szépség, jóság, igazság".Ebből a könyvecskéből idézek:
Az úgynevezett égi mosoly varázsa a benső világ összhangjában és tiszta szellemi kapcsolatokban születik mindig újjá azoknak az arcán, akik már benne élnek az egyetemes élet harmóniájában. Megmerevednie nem szabad, mindig újjá kell születnie, hogy mély és igaz, égi maradjon, mert mélység és igazság az a forrás, melyből a szépség varázstündére – bukkanjon elénk bármely területen – az erejét meríti.
Szántó Imréné Mária írta 2 napja a(z) Szeretett fórumtémában:
Szeretettel és tisztelettel köszöntjük az édesanyákat!
Szántó Imréné Mária 2 napja új blogbejegyzést írt: Anyáknapjára
Szántó Imréné Mária 2 napja új blogbejegyzést írt: Hűtlen idő - Édesanyámnak
Szántó Imréné Mária írta 1 hete a(z) VERS fórumtémában:
Kun Magdolna: A szív panasza A kudarc mindig leszakít egy ...
Szántó Imréné Mária 1 hete új blogbejegyzést írt: Kun Magdolna: Én mindig szépeket hozok
Szántó Imréné Mária 1 hete új blogbejegyzést írt: Kun Magdolna: Míg szívedben élet muzsikál
Szántó Imréné Mária 1 hete új blogbejegyzést írt: Eötvös József: Holdvilág.
Szántó Imréné Mária 1 hete új blogbejegyzést írt: Ambrus Balázs: Oly szépek...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás