"Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik."
Ha szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint őt. Ha álmodnál, csakis őt álmodnád. Az igazi szeretetben ugyanis az élet valósága és a lélek valósága egybeesik. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz. Nincs jobb és vonzóbb és ismerősebb, mint ő.
De így vagy a gyerekeddel is. Nem cserélnéd el senki más gyerekével. Még akkor sem, ha az a másik gyerek szebb és okosabb, mint a tiéd. De még a kutyádat sem adnád oda egy másik kutyáért, mert ez a TE KUTYÁD, a legkedvesebb kutya a világ összes kutyája között. Minden kutya idegen - a tiéd ismerős. Akkor is ismerős, ha nem látod, csak a lihegését hallod. Akkor is, ha nincs ott, csak rá gondolsz.
Mert nem a szemeddel látod, hanem a szíveddel. Ezt jelenti a "szívvel való látás". Ha a szíveddel nézel, az eszményit látod. A te számodra eszményit. Másoknak nem az, mert ők nem a szívükkel nézik. Mások számára a kutyád nem szép, a gyereked néha kifejezetten csúnya, és nem is annyira kedves - s ha a szerelmedre néznek, nem értik, mit szeretsz benne. Se nem szép, se nem kedves, se nem annyira kívánatos - azt mondják rád, hogy káprázatokban élsz, elvarázsoltad magad.
Igaz ez? Nem! Az igazság az, hogy nem azzal a szemeddel nézel, mint ők. Kinyílt a másik szemed. A szíved szeme. Bárkire ránézel ezzel a szemmel, azonnal másképp látod. Egy kóbor cicát elüt az autó, megsajnálod, magadhoz veszed, s előbb-utóbb, vagy azonnal kinyílik a szíved szeme, s többé nem tudsz megszabadulni tőle. Már nem egy kóbor állat, hanem a NAGY Ő.
Jézus - azt mondják - a szívével látott. S aki követni akarja őt, annak ki kell nyitnia a szív szemét.
Kommentáld!