Mindennapok .

A nap.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Vakító fényesség, árad régen szerteszéjjel Forró napkorongunk, él a mindenséggel Áldott adománya, a hőség kész mámora A sötét univerzum, fényes egy vándora Rejtelmesen csodás, vakító tünemény Rügyfakasztó áldás, színesen szép remény A hőség nagy királya, minden gyermek rajza Népek és kultúrák, nevelkedtek rajta Égszínkék égboltunk tündöklő rendőre Szíved vadvirága, minden éltetője Lelkedben parázslik, egy világot irányít… Kap egy új életet, kire rávilágít… Minden életeket és rügyeket megfakaszt Ha egyszer nem vigyázol, égetőn elhamvaszt Imádkozunk hozzá, tiszteljük és áldjuk Ha nem világít reánk, helyünk nem találjuk Fényesen sárguló, pompás hajzuhatag Hogyha megérinted, a szerelem megmarad Felmelegít reggel, de délben már felhevít Ha kedveseddel látod, hozza a szenvedélyt Hozza a szenvedélyt, és hozza a szerelmet Hogyha hiszel benne, egy boldogabb életet Tedd ki jeges szíved, a napnak áldására Meglásd, felolvasztja, elszáll némasága… A nap adja életed, és minden rezzenésed Szárítja könnyeid, de el is hozza őket Mindig, mikor nyáron, napsugárban fürdesz Boldog lesz a napod, de nagy bánatod nem lesz Nagy csodákat tettél, aranyló szép napunk! Elhoztad a reményt, s hogy mi mindent adhatunk! Nélküled nem érne semmit sem az élet… Mindig tűzz majd le ránk… az Istenre kérlek! Édes egy szép napunk, mindig csak csodállak! Ha egyszer elérnélek, én meg is csókolnálak! Hidd el, hogy eléred az álmod,… a csodákat! Siess boldog lenni!… mert ez az, mi nem várhat… Árvai Attila© 2012-06-12