2014. augusztus 21. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:
„Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak
hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát
kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és
fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

Jézus mai példázata azt tanítja, hogy Isten mindenkit meghív a mennyei
boldogságra, de ezt nem kényszeríti rá senkire. Egyesek nem fogadják el a
meghívást, mások ugyan elfogadnák, de nem bizonyulnak méltónak rá. A
kifogások meglehetősen ostobán hangzanak. A visszautasítás okaként olyan
tevékenységek szerepelnek, amelyeket bármilyen más időpontban el lehetne
végezni. A felhozott indokok ugyanakkor az udvariatlanságról is
tanúskodnak. Az érintetteknek úgy kellett volna tekinteniük a király
meghívására, hogy megtiszteltetés érte őket. A lakomára való hívás azt
jelenti, hogy a meghívó bizonyos kapcsolatban van a meghívottakkal és
szeretetét fejezi ki azzal, hogy egy asztalhoz kíván ülni velük. A
meghívottak részéről szintén a szeretet kifejezése az elfogadás, illetve
az ellenszenv kifejezése a visszautasítás. A király szolgáinak
bántalmazása már kifejezetten a gyűlölet jele.
Hogy van ez Istennel való kapcsolatunkban? Nem az ember érdemén múlik a
meghívás, hanem Isten jóságán. Az ember iránt való szeretettől vezetve
mindannyiunknak meg szeretné adni az örök boldogságot. Szabad akaratunk
miatt akár vissza is utasíthatjuk ezt a szeretetteljes hívást, vagy ha
menyegzős ruhánkat beszennyező bűneinkhez jobban ragaszkodunk, mint a
megismert isteni szeretethez, akkor könnyen elveszíthetjük az üdvösséget.
A szentgyónás lehetőséget ad, hogy új, tiszta ruhába öltöztessem lelkemet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Áldott legyél, Jézus, aki óvsz minket a megszégyenüléstől! Magasztalunk
téged, mert meghívtál minket, szegényeidet, minket, méltatlanokat a te
lakomádra! Jöjj el, Urunk, hozzánk, és maradj velünk! Áldd meg
asztalközösségünket, te, aki arra tanítasz minket, hogyan szerezzünk
kincset a mennyben. Áldunk téged a bőséges és megtömött örökségért!
Boldogok vagyunk, mert te magad vagy osztályrészünk!