Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
1970-ben kezdődött.
Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista
kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel
szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült
Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott:
az USA-ban szigorú törvények születtek
a levegő és a vizek
védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember
tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.
|
|
3 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Kárász Izabella-VIRÁGVASÁRNAP
Jeruzsálemnek útja oly csodás,
Olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
Nézi ez ünnepi, nagy sereget.
Virágok, ruhák tarka szőnyegén
Jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsannát kiált millió torok,
És mindannyian olyan boldogok!
Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
Amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak..., új virágeső...
Mi a csoda?
Csillagtalan éjszakákon csillagoknak lenni.
Amikor minden kifut belőled, benned megpihenni.
Hideg télen a legnagyobb tűzzel lobogni,
ha forró a nyár, jégként a homlokodhoz simulni.
Élettelennek lenni ott, ahol már sok élőnek lenni,
és virágba borulni akkor, amikor kezdesz megdermedni.
Ez a csoda… ez az élet… ez a szerelem,
és ha nem vagy itt…
Ebben a csodában akkor is itt vagy énvelem.
Léria Dipán
A sors galád napok közé sodort.
Nincs semmi, semmi víg szüreti hang itt,
a szőlősgazda szomszédjára sandít
s a pinceszájra követ kőre hord.
Zárt ajtók mögött sír a lezuhant hit.
Unott, bús arccal szürcsölik a bort,
mely dohos pincék mélyében kiforrt
és gyűlöletet száz repedt harang szít.
Mikor majd égi ígék zengenek
s közös szüret nagy, boldog mámorával
együtt mulatnak három nemzetek
s egymást hintik a könnyek harmatával -
Úristen, akkor én már hol leszek
s kiből fakad majd harsogó, vidám dal?
Szívünk otthona.
Jó reggelt kedveseim , eső ellenére legyen szép pihentető napotok.Szívből kívánom szeretettel.
Csak szeretni kéne egymást. Többet egymásra mosolyogni. Meg sokat
együtt lenni. Kedvesen egymásra nézni. Nagyokat beszélgetni. Gyakrabban
összejárni. Néha csak ennyi kellene, és ez a világ olyan szép lenne ."
(Lippai Marianna)
Őszi festés.
Piktor Úr! A mű még nincs kész,
Maga egy nagy festőművész!
Megfesti a leveleket,
Honnan veszi az ihletet?
Sok-sok levelét a fáknak,
A világ összes bokrának,
Átfesti a színét másra,
Piros, lila vagy sárgára.
Honnan veszi a festéket,
Barnásat vagy zöldeskéket?
Kikeverve százezer színt,
Elkápráztatva mindenkit.
Lehulló levél sárguló,
A nap színében aranyló.
Égi csoda, de földi lény.
Ősz van újra e földtekén.
Most van itt a színek tánca,
Színek pompás orgiája.
Aranyosi Ervin : Az aradi vértanúk emlékére
Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert “megbűnhődte már e nép”!
JÓINDULAT
Az özvegynek három fia volt.
Simon István : Falevelek a földön
Légy jó,
Mikor az élet oly nehéz,
Tova szállt a tegnap,
Kívánok ezzel a szép verssel szép őszi napot .
Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túliig.
Mikor látjuk arcát, szívünk átmelegszik,
s akkor ébredünk rá, hogy mennyire tetszik,
ha éltető fényét szórja a világra,
mikor levelet fest bokorra, faágra.
A szeretet fénye árad ránk felőle,
s jobb, ha a szívünkbe elteszünk belőle,
hiszen a jeges szív könnyebben felenged,
ha a napsugárral másik szív melenget.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Isten éltessen a névnapján minden édesanyát, nagymamát, felnőttet és kislányt, akit Máriának hívnak!
Isten éltessen a névnapján minden édesanyát, nagymamát, felnőttet és kislányt, akit Máriának hívnak!
A Mária bibliai név, eredete valószínűleg héber formában vált gyakorivá, ennek korabeli változata a Mirjam volt. A Biblia görög és latin fordításaival a név többször is módosult, országonként más és más alakot vett fel, bár általában kis eltérésekkel.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni. Tömeg megváltás nincs. Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is.
A napraforgó mindig napraforgó marad, akkor is, ha még nem tudod megkülönböztetni a többi virágtól. Bármennyire is szeretnéd, nem változtathatod sem rózsává, sem tulipánná... Ha meg akarja tagadni önmagát, csak megkeseredik és már életében halott lesz. Ezért tanuld meg derűs nyugalommal követni a sorsod, bármilyen legyen is.Paulo Coelho idézet.
Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember... és amikor már nem akarjuk "megmenteni" és bízunk benne, hogy meg tudja menteni saját magát, ezzel esélyt kap arra, hogy megérezze a saját erejét és a változás útjára lépjen.
Halk hóesésben karácsony előtt
Fény vagy te, játékos, szivárványos tél.
Múlik az éjszaka, felragyog a fény.
Hajnal szép csillaga reményt sugároz.
Öröm az ébredés, tiszta kék az ég,
friss, tavaszi szellő megújulást hoz.
Ma még viseli tél nyomait a táj,
de kelyhét nyitotta már a hóvirág.
Érzik a fák, közel a rügypattanás,
ágakon repdesve kismadár trilláz.
Mosolygó napsugár fényt vet a földre,
meglágyul a talaj fagy keménysége.
Megélénkül a fű halovány zöldje,
holnap színezi majd ibolya kékje.
Schvalm Rózsa
Mikor a fájdalom és a kín felordít,
Hálás vagyok, hisz minden napom gazdag,
Hálás vagyok, hisz újra csak tanultam,
szerettem, éltem, s álmodoztam én.
Hálás vagyok, van jelenem és múltam,
s jövőben hinnem, mindig van remény!
Adok tehát másoknak önmagamból,
legyen miért hálásnak lenniük,
körforgás ez, az első pillanattól,
s tükrözi tettem érző, jó szívük.
Minden mi jó, azért hálás vagyok,
és jól tudom, mindig többet kapok!
Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Áldalak Téged én Uram, én Istenem,
Ismerd meg Jézust, ismerd meg Őt!
Csordultig telt szíveinkben
4 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
A kimondott szóval a probléma fele már meg van oldva, mert azzal, hogy kimondhatóvá, megfogalmazhatóvá válik, a gond látható lesz. Kibújik a rejtekhelyéről. Aha, már értelek! Megismertelek!
Erre jó, ha van egy olyan barátod vagy társad, aki meghallgat, s akinek elmondhatod. Megérteni a másikat ott kezdődik, hogy hagyom őt beszélni. Várom, hogy hozza föl, mondja ki, amiről még ő sem tud. Most fogja megtudni, ha kimondja. Úgy várom és segítem ebben a folyamatban, mint egy bába a szülő asszonyt.
Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Mások baját is észre venni,
Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
Te nem szereted, csak a piros rózsát?
Valami édes sugalom,
Júniusnak ragyogó ege alatt,
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs,
Jönnél-e velem, dombon-hegyen át,
Szíved sziklakertjében nyár marad az élet.
Az a boldog-boldog nyár,
Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,
4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában."
4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
" Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Ne fontolgasd
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Június 29-e a hagyomány szerinti az aratás kezdete. Hagyományosan a legkorábban érő kalászosok – az őszi meg a tavaszi árpa – betakarításával kezdődik az aratás Szent Iván nap környékén, ám a rozs, majd a búza Péter Pál nap környékén válik vágáséretté. A zab aratásával zárul a sor.
“Aranykalász, aranybúza…
kössed, kössed koszorúba!
Búzavirág legyen éke,
pipacs nyíljon közepébe!” Mentovics Éva.
Péter-Pál napja az aratás ünnepe
Ki volt Péter és Pál?
Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, pedig Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik.
Szent Iván hava (Nyárelő, Napisten hava) Junónak, a Holdistennőnek a hónapja, aki a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya.
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik.
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
Sosem vagyok én boldogabb,
mint hogyha egymagam
a fűbe rejtem arcomat,
s mélázok gondtalan.
S hallván a föld lehelletét,
hogy lázasan remeg:
megértem, mit tesz e beszéd,
ráhajtva keblemet.
(Törjön föl a rút, dőre gőg
a csillagokra bár,
hozzád jövünk utóbb-előbb
és elborít a sár.)
Én földanyám, én mindenem,
te szültél egykoron!
S viharszavad bús intelem:
te rengeted porom.
A föld keblére fekszem én,
a földre, jó közel.
Nézd, jó anyám, fiad, szegény
csüggedve átölel.
!
Ó, csillagok, ma újra felkelétek,
s lángokban áll az égi palota,
de én remegve nézek csak felétek.
Ti vagytok a fény, én a föld pora,
ti lángokat sugárzotok örökre,
de én megyek, szép csillagok, tova.
Az ismeretlen mélységekbe dőlve,
meredten alszom, mint fehér halott,
míg szikratengert ontotok a földre.
Ha majd siromba csöndbe porladok...
Ó csillagok, sugárzó csillagok.
Ti voltatok rajongó vágyaim csak!
Kitártam a szivem elébetek,
mindég imádtam azt, mi fény, mi csillag.
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
Szeretni ezt az életet,
Azt látom nagyon szörnyűnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen:
Szendergőn nyújtóznak bükkök, tölgyek,
Az élet. Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire,
még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség,
bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."
4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Piros pünkösd napján
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Minden nap esttel végződik.
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán ha nem jövök, esik az eső és mennydörög
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok
Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett az árokparton ülve
Nyáréjszakán ha nem jövök, esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám
Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok
Republik
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Gyereknapi álom
Szolgád én nem lehettem Uram:
Virágos rétek vártak magasan.
Havas fák fölött csillagsátorok,
uj angyalok és izesebb borok,
lángban uszó forró alkonyok,
nem foszló-fényü sápadt csillagok.
Szolgád én nem lehettem Uram:
jól tudod: magasan száll a hold -
Minden, mi eddig hangtalan lapult
jöttömre zsoltáros dalra gyult.
Szolgád ó Uram, nem lehettem én...
Méz-izü patakok kinálták habjukat,
bérces fenyvesek hüsitő karjukat,
ringó hajnalok pirosló ajkukat.
imréné Szántó:
Áldás legyen házatokba.
Áldás legyen házatokba, áldás lelketekbe,
hogy a Jóisten szeretetét az is érezhesse,
aki rongyos ruhájában, éhezve és fázva,
bízik még és hisz az Isteni csodákba.
Mert a Jóisten az, ki nem tesz különbséget,
hisz neki ugyanolyan urak a nincstelen szegények,
mint azok kik gazdagságukban rég elfeledték,
milyen is a gyomrot maró, kínzó éhínség.
Áldás legyen szívetekbe, hogy büszkék legyetek
azon becses tanításra, mi emberré tehet,
oly jóságos emberré, kinek minden egyes lépte
jövő utat nyit egy szebb világ elébe.
Nem tudom neked adni a napot,
Az “Igazit” keresed?
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.
Leszállt az alkony s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vadpatak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst hold sugarak...
Hanem egyszer, zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán csapatja jött,
És elragadva a tündérleányt
Eltűnt a sötét fellegek mögött...
Királyi bevonulás
A virágvasárnapi szentmise liturgiája kissé eltér a szentmisék
szokásos rendjétől. A mise ünnepélyes bevonulással kezdődik,
pálmaágakkal kezünkben idézzük fel az Úr jeruzsálemi bevonulását, s
ennek keretében olvassuk fel az erről szóló egykori eseményeket, idén
Szent Lukács művéből. Az evangélium helyén pedig az Úr szenvedésének
története, a passió hangzik el énekelt, ünnepélyesebb formában, vagy
egyszerűen felolvasva.
Mostani elmélkedésünk témája a jeruzsálemi bevonulás.
Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.
Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, - most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.
A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.
A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.
Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!
A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.
Csak az ágak hegyén fénylik a rügy, mint megannyi lándzsahegy, mellyel harcra készülődnek.
A téli fű a Vérmezőn már visszakapta kemény, üde színét, mint a
nagybeteg, ki az első napsugárra mérgesen és dacosan meggyógyult.
Az
utcai telefonfülkében tavaszi kabátos emberek hosszan, nyilvánosan
telefonálnak. Mosolyogva telefonálnak az utcai zajban, sürgősen.
Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra ő hozott,
virágot, melyet ő virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek neked?
Nem vihetek én mást, csak verseket.
Kiválasztok pár útamra valót,
a többinél tisztábban dalolót.
S ahol ösvénnyel vár az égi rét,
zenét hallok majd, felséges zenét.
Az életünkben vannak olyan órák,
Mikor balsorsunk vészharangja kong,
Mikor fekete arcú gyász hajol reánk
És messze, messze süllyedő hajók,
Amelyeken reményünk kincse süllyed,
Szemek, miket ajkunk csókolni vágy
S melyek örök álomba szenderülnek.
Oly kurta az üdv, oly tág a világ!
- S valaha majd aranyos naptüzésben
Megyünk egy tájon boldogan tova,
Egünk biztatva mosolyog le kéken,
Érezzük, szép perc, nem térsz meg soha
És váratlan szívünkbe tör egy álom,
Ólmos, kormos, kegyetlen, kusza gond:
Valaki végsőt sóhajtott e tájon
És ránk gondolhatott!
"Egy kedves mosoly többet ér mint bármi más,
egy pillanat csak, egy csöndes vallomás...
Mely elfeledteti olykor a nehéz perceket,
egy ölelés ami biztos és meleg!
Egy kéz amely simogat ha fázol,
mégis egy ki nem mondott szó a szájtól...
Mindez csak egy mosoly de csodákra képes,
mint a szeretet, talán szívedig érhet...
Ha lefesthetném életem,
lenne ezernyi különböző árnya,
s a különböző árnyalat annyi színből állna,
amennyi éveim sokasodó száma,
mert minden év más, mind egyedi forma,
melynek aranyszegély múltját a képzelet csiszolja,
a képzelet, mely úgy festi át a szürke éveket,
hogy mély sötét tónusait fénnyel tölti meg.
S mikor fénytől ragyog fel a festői ecset,
nem látni már éveim színteleneknek.
jó reggelt! Szép napot kívánok !
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.
Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.
Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.
Az élet zenéjét a nők adják,
akik őszintén, minden feltétel nélkül
fogadják magukba a dolgokat,
hogy érzéseiken át
szebbé alakítsák át azokat.
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.
Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.
Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.
Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.
Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.
Vers a költőtől: Faludi Ferenc .
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És bűntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
Csak kicsit szeress!
Csak úgy, hogy érezzem,
nem hiába lélegzem,
nem hiába kel fel a nap
(látod, a tavasz is elmarad).
Lássam szemedben a régi lángot
(hogy lobogott!), s benne
magam, s azt az örök álmot,
hogy majd mi megmutatjuk,
meg a világnak, együtt leszünk
míg hajnalok az égre hágnak,
míg lüktet bennünk ez a
konok élet, míg csak fájni
tud itt bent a lélek.
Csak kicsit szeress,
hisz látod, félek: egyszer
az átkos mindennapok
majd elrabolnak tőlem,
eltűnsz, és majd magamat
sem lelem ebben a
zűrzavaros, szerelmetlen
világban.
Csak annak írok,
ki fontos nekem.
Mindegy, hogy távol él,
vagy itt lakik velem.
Nem számít, emlékezik
vagy már elfelejtett,
csupáncsak egy:
Hogy örömet szerezzek.
Nem akarok gazdag lenni,
Csak boldogan élni, szeretni,
lehet péntek, akár szombat,
vagy mi most, a Valentin nap.
Másnak lehet gazdagsága,
(vajon lesz-e boldogsága?)
Valentin, Bálint
vagy más nap?
Rosszat az ember
soha nem kívánhat.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Árvai Attila NEVESS !
Gondoltál e ma már áldott jókedvedre?
Érezted e, hogy most már nevetni kellene?
Kitártad e szíved, a fényes napsütésre?
Vágysz e ott legbelül, a nyárnak melegére?
Tudsz e úgy nevetni, mint egy kicsiny gyermek?
Kinek nincsen még szívében fájdalom temérdek?
Hát hajítsd ki szívedből az összes kétségedet!
Szeressétek Isten egész teremtett világát, az egész világot, minden homokszemet a földön!
Csak hagyd, hogy szép legyen,
hogy odaadja kincsét a világ...
hogy el tudjon futni, ami futni akar,
és rád találjon, ami téged takar.
Ami alatt megbújhatsz,
ha oltalmat szeretnél,
és amitől erőssé válsz,
mert élni születtél.
Élni, és nemcsak lenni...
szegényen is gazdagként menni.
Nem várni a pillanatot,
de reményt kelteni...
hogy aminek el kell jönni,
az nem fog összetörni.
"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata,
amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy
jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha
az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van
a reggelekben."
Monica Baldwin.
„Ó, szeretett Jézusom, tarts erősen engem, és a nap minden pillanatában éleszd újra Irántad való szeretetem lángját.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata,
amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy
jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha
az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van
a reggelekben."
Monica Baldwin.Szeretettel kívánok szép, jó reggelt Mindenkinek !
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben?
Egyedül állok. Csepp fények égnek.
Őriznek talán? Ápolnak? Védnek?
Magamban vagyok, magamnak élek,
Tőlem hozzám fut bennem a lélek.
Egyedül vagyok. Ki szeret engem?
Van miért élnem? Van kit szeretnem?
Ki vagyok én? Mondd, ki lakik bennem?
Ha te is itthagysz merre kell mennem?
Meddig ég a tűz, lángolnak fények,
Játszanak velem tündéri lények?
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Atyám, őrizd óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek. Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, amelyben nevüket hordozom. Védd meg őket minden bajtól, áldd meg törekvéseiket.
"Aranyosi Ervin: De csodás is lenne
Hogy didereg a hó, s a hóban
az eszméletlen fehér.
Mintha hullana a valótlan:
sárgaráncú gyerektenyér;
rézpénz a szemre, szeptemberlevél.
Hogy didereg a tó, s a tóban
a fehér ráncai.
Mint egy kihűlő fény elaluvóban,
nem akar látszani
másnak, mint ami.
Hogy didereg a jó, s a jóban
az, ami emberi.
Mint egy eltévedt űrhajó,
ahogy a Föld, e Trójai Faló
velünk: foglyaival
a végtelent szeli.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Mindent befújnak, fednek zord havak.
Az olvadt hó beroskad
A kormos égből lágy fehérség
Csodás idő: fagy - napsütésben,
Havazás lennék, lengőn áldó,
Most tél van itt nálunk nagy hó békebeli
a föld szintjét jó fél öllel megemeli
az éjszakák megannyi mammuthallgatás
az ember mást se tesz napokig csöndet ás
befagyott magányunk jégpáncélja alatt
dédelgetünk egy-egy piros szemű halat
kaparja kitartóan a tájat a tél
hatalmas zsilettje a szél
míg bruegheli tökéllyel zúzmarát
virágzik olt mentén a fűzfaág
és átüt mindenen mint tépésen a vér
a hófehér
A fák csúcsán, mint vén madár,
csüggedten ül a Nap,
szárnyait sem próbálja már,
se dac, se vad harag
nem éleszti hunyó tüzét:
a tolla hull, beteg...
Kapaszkodva néz szerteszét
a téli táj felett.
S mint gubbasztó madársereg
bújnak össze a fák,
alant - de olykor megremeg
havas szárnyuk, az ág.
A szél lehe oly csüggeteg,
úgy zörög, mint a vágy,
mintha idézné a meleg
nyarat, dús Afrikát...
A gyerekek még hisznek a csodában, de felnőttként már racionálisak vagyunk. Ha felnövünk, csodák már nincsenek, de mégis arra az érzésre vágyunk, amit anno a tradíció teremtett meg, amikor gyerekek voltunk. A kör bezárul és nem lesz csoda, de egyébként mindannyian azt várnánk a karácsonytól, nem a rántott pontyot meg a tokaji aszút.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Mary, vezesse az utat az utak és utak megnyitásához. Nyitó ajtók és kapuk. Otthonok és szívek megnyitása! Az anya vezet, és a védett fiai követik a lépteit. Mária, vezesse el a vezetést, megoldja mindazt, amit nem tudunk megoldani. Anya, vigyázz mindenre, ami nem áll a rendelkezésünkre. Önnek van ereje megtenni. Anya, nyugodj meg, csendes, nyugodj meg a szívünket.
Legyen ünnep a földön és a menyben,
Isten angyalai vigan énekeljen.
Elküldte az Úr a földre négy angyalát,
továbbitsa az üzenetet embereknek kis Jézus hamarosan érkezik már.
Az első angyal a hit lángját meggyújtotta,
higgyetek, mert létezik Isten országa.
Soha ne kételkedjetek benne Ő mindennap veletek van,
tárjátok ki neki szivetek észreveszitek,hogy Ő bennetek van.
Második angyal remény lángját hozta el,
sötétségből elveszett emberek Jézus segitségével világosságra lel.
Az öreg kút csendesen adja
Vizét... így telik minden napja.
Áldott élet ez! - fontolgatom.
Csak adni, adni minden napon!
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek... tükre rám ragyog:
,,Hiszen a forrás nem én vagyok,
Árad belém! Csak továbbadom
Tisztán, vidáman és szabadon."
Hadd éljek ilyen kút életet!
Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek
rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint
valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a
pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül
van még egy másik világ és ez az igazi világ.
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Reggeli napfény, adj erőt szívemnek, lelkemnek,
Adj reményt a mindennapi küzdelmekhez,
Melegítsd meg háborgó lelkem,
Mely kiált hozzád: Segíts!
Vezess a remény útjára,
Ahonnan többé le nem térhetek.
Napocska mutasd az igaz utat,
Világítsd, merre van,
Szenvedéseim, letörték bennem a reményt,
Kérlek, vezess oda vissza,
Az út reményéhez, melyről letérni nem lehet, és
Ígérem, nem adom fel soha, a küzdelmet.
Nincs olyan kert, ahol ne lehetne találni legalább egy-két rózsabokrot, a
tearózsától a futórózsáig bezárólag. Az én kertemben is van
természetesen, hiszen az egyik kedvenc virágom, bár gondolom ezzel nem
vagyok egyedül. Hoztam is egy csokorra való gyönyörűséget.
A boldogság kertje nyitva áll! RÓZSÁK!-RÓZSÁK!ÖRÖK RÓZSÁK! Jó
reggelt! Szép napot kívánok !
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Szép jó reggelt kívánok!
Boldog vidám napot, Békés nyugodt szép új hetet kívánok mindenkinek!
A szeretet és a gondoskodás nélkülözhetetlen. Csakhogy van még valami, ami életünkhöz feltétlenül szükséges.
És ez nem más, mint hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk valójában és miért élünk."
Jostein Gaarder.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Gyertyát gyújtok Néked, Édesapám,
sírod körül ég ezernyi fehér láng,
elköltöztél oda, hol semmi se fáj,
emléked csupán, ami maradt reánk.
Emléked, apám, mindig itt él bennünk,
Tudd, hogy szeretünk és sohasem feledünk,
bárhol is jársz, mi veled leszünk,
minden csillagban Téged keresünk.
Elmentél tőlünk, bár ne kellett volna,
de nincs mit tenni, ez a sors fintora.
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.
Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.
Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.
Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.
Vidám napot kívánok mindenkinek!
Szeress olyan valakit, aki akkor is tisztel, ha nem vagy a közelében.
Aki mellett nem kell remegő gyomorral arra gondolnod, hogy éppen mikor
szédül meg, ha nem tartod folytonos kontroll alatt. Szeress olyan
valakit, aki mindig gondol rád az élet apró örömei közben. Szeress olyan
valakit, aki nem fél az elköteleződéstől, és nem keresi a kiskapukat.
Olyan valakit, akinek nem egy végtelenedik számú opció vagy. Valakit,
aki jelen akar lenni.
Ha magából indul ki az ember...
Naivságom nem múlik el soha,
hiába illan az idő szétfolyó sora.
Azt gondolja buta szívem, eszem,
hogy ha én, más is őszinte velem.
De mért kell, egy életen át csalódni?
Mért hiszem el, hogy a másik jobb,
hogy ő nem csap majd be, mint a többi?
Vagy félre értem a barátság szót?
Azt gondoltam mindig, hogy az ki jó,
Ki nem ver át, kiben bízni lehet.
Falevél keringőt játszik az ősz,
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
Heltai Jenő: Ősz című verse.
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.
Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.
Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Őszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is.
Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Eljött az ősz, mint minden évben,
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.
Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.
Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét árny integet.
ÚT....akár hétköznapi utad..vagy misztikus utad...sokkal kanyargósabb mint azt TE szeretnéd..vagy vártad....ÖRÜLJ NEKI!! mert ha egyenes lenne...azt jelentené, hogy voltaképpen BELŐLED TÖBBET NEM NÉZ KI AZ ÚT...csak annyit, hogy birkán mész előre...és eldőlnél a kanyarban ...DE ÍGY NÉZD MEG..NAP MINT NAP..APRÓ KIS KANYAROKAT KAPSZ..amikkel lehet, hogy megküzdesz ugyan...DE MENNYI MENNYI "KANYARGÓS" ÚJ ÉLMÉNY ÉS TAPASZTALAT VAN MÁR MÖGÖTTED...és MA...ITT VAGY!!!!
Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.
Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Annyi áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük: sosincs késő. Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta ajándékok csomagjait. Tégy mindennapos dolgokat különlegesen. Légy egészséges, reményteli és boldog! Élj teljes életet ezen a földön, értsd meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán! S ne feledd el, mindennap mennyire különleges vagy.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Isten békessége betölti a mi bensőnket
Sárgulnak már a falevelek,
....Az lenne a szívem,
benne minden szeretetem.
Ha mindent adhatnék neked,
rózsacsokrot hoznék naponta,
az ágyadba ezernyi puha szirmot
hordanék nagy halomba.
hoznék messzi dörgést, csendes esőt,
hogy dédelgessenek álmodba,
ringva..
zöld fűből szőnyeget
terítenék lábad elé,
hogy álmodozva megpihenj,
míg véd egy ősöreg fa árnya,
ölel a színes őszi pára.
Hiszek a pillanat erejében
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
GYÜMÖLCS A GYÁRBÓL.
Dr. Samuel Chadwick szolgálatának utolsó éveit az angliai Sheffield College igazgatójaként töltötte. Könyvében Chadwick kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a Szentlelket mennyire elutasítják egyházában. "A tagok minden alkalommal megerősítik a Szentiélekbe vetett hitüket, amikor csak elmondják a hitvallást de vajon hitük valóságos-e? Az egyház Krisztus teste, amely a Lélektől született, általa lett egységes, és ereje élteti; ám tagjai elfeledkezvén minderről félmondatokon, feladatokon és parancsokon vitatkoznak.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
Ez a város, ez a ház, ez a kert
Egykor engem mind igen jól ismert!
Itt születtem, itt nevelt föl anyám,
Édes hangját mintha még hallanám,
Mintha látnám ott magában űlve,
Özvegyi gyász bújába merülve.
Kis hugommal itt futkostam, játszám,
Milyen szép volt, hogyan mosolygott rám,
S mit körűlbe szemem csak meglátott,
Szedtem neki gyümölcsöt, virágot,
S boszus apám ha megdorgált érte,
Velem együtt zokogott szegényke.
Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ha én lehetnék az idő,
de jó is lenne néked!
én téged, szépséges szívem,
szépséged teljességiben
jaj, hogy megőrzenélek!
Ha én lehetnék az idő,
fejed fölött megállnák,
hogy nyarad sohse múljon el,
hogy hozzád sohse jusson el
az ősz, a tél, az árnyék.
Ha én lehetnék az idő,
virág virágra kelne,
ahol a lábad földet ér
s az örök ifjúságodér'
mind téged irigyelne.
Panaszom van kelmed ellen, Hallja kend, nap uram! Mi dolog az, sugarával Bánni olyan fukaran? Elballag kelmed fölöttem Minden istenadta nap. Kis szobám kelmedtől mégis Egy sziporka fényt se kap. Oly sötét van benne, mint a... Majd kimondtam, hogy mibe': Legyen egy kis embersége, S nézzen kelmed néha be.
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.
A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.
Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
Hinned kell a boldogság Iehetőségében, h Hinned kell a boldogság Iehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes.
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Nem számít, hová érkeztél haza, ha van, aki átölel. Az sem fontos, mi lesz ma az asztalon, ha van, akivel elfogyaszthatod az ételt. Nem számíthat az sem, milyen ágyban hajtod majd álomra a fejed, ha van, aki veled álmodik. Ha van, akinek a szíve érted él, aki igaz hittel benned ég, hidd el, mindent megkaptál, amit az élet csak adni képes.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Napok, amikor félsz, mert érzed, sebezhető vagy, és tudod, sebezni is fog a világ. Napok, amikor legszívesebben elbújnál. Napok, amikor sodor az élet, és te annyira megállnál. Napok, amikor tétlenül nézed, ahogy az élet mindent lerombol. Napok, amikor nem látod merre tart az út. Napok, amikor egyetlen kapaszkodót keresel, és a végén imára kulcsolod a kezed. Napok, amikor tudod, állnod kell, mégis térdre borulsz. Napok, amikor érzed, még egy pofont nem bírsz ki, majd rádöbbensz, már annyira nem is fáj.
Félhetsz a változástól, és dönthetsz úgy, hogy mégsem lépsz, mégsem mersz, mert túl kockázatos, túl veszélyes és ha elbuksz elszenvedheted életed legnagyobb pofonját. De dönthetsz úgy is, hogy mersz és lépsz. Hogy hittel ugrasz az ismeretlenbe, mert hiszed, hozzon bármit az élet, most jónak kell jönnie, mert másként nem lehet. Mert neked is jár a boldogság, és ha menni kell, ha merni kell, ha indulni kell, nem nagy ár. Mert élünk, mert álmodunk, és mert ameddig lélegzünk, egyetlen célunk van, boldognak lenni ezen a sokszor szürke, sokszor fájdalmas, de csakazértis csodaszép világban.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Senki nem lehet a körülmények áldozata. Aki ezzel magyarázza az életet, önmagának is hazudik. Senki, ismétlem senki nem áldozatnak születik, és a körülmények sem tehetik azzá. Egész egyszerűen csak söpörd arrébb a kifogásokat, rúgd be azt az ajtót, amin úgy érzed be kell lépned, és határozd el, hogy ezentúl minden másként lesz. Mert lehet. Épp ezért ne add meg magad, emeld fel végre a fejed, adj hálát, hogy túlélted azt, ami fáj, és menj tovább, vagy válassz másik utat, ugorj az ismeretlenbe, vagy csak fesd színesre azt, ami szürke, de élj!
5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Mindannyian a sebmentes életre vágyunk. Olyanra, ami egyszerű, ami nem fáj, ami sosem sebez majd meg. Majd a hegeinket álarc mögé rejtjük, mert azt hisszük ennek így kell lennie. Minden reggel összeszedjük az összetört darabokat, ragasztuk, és rejtünk. És közben elfeledjük mennyit köszönhetünk a sebeinknek.
Élni kellene megtanulni. Igazán élni. Felvállalni azt, akivé lettünk, és azt, akivé válhatunk. Élni kellene. Álarc nélkül, eldobva a félelmet, megélni minden percet. Nem rettegni attól, mit hoz majd a holnap, a mának élni. Megtenni azt, amire mindennél jobban vágyunk, elmondani azt, amihez valóban bátorság kell. Nevetni ott, ahol senki nem mer, és sírni, tiszta szívből. Élni kellene, elindulni oda, ahol még senki nem járt, és elérni az álmokat. Mert most élsz, és történjen bármi, élned kellene.
Hisz áldásként jött ő az életedre, s bármilyen is, nem vágyik másra, csak szeretetre.
Az életét nem ő kérte, te voltál az, aki mindent megtettél érte.
Azért, hogy leszülethessen hozzád a földre.
Hát itt van. Leszületett. Megérkezett. Veled van.A dolgod csak annyi, hogy vele légy a
mindennapjaiban. Mert rád van szüksége és a támogatásodra. Arra, hogy
szeresd és fogadd el őt olyannak amilyen.
Azok, akik bántottak a múltban, hidd el, mind
megkapják érte a jussukat. De amikor eljön az a nap, Te ne ünnepelj,
legyen az csendes elégtétel. Gondolj rá úgy: győzött az egyetemes
igazság, s hogy a Világban végre rend van, az egyensúly helyreállt.
Ne élvezd sokáig a fájdalommal kifizetett győzelmet, mert az Élet ezért
könnyen újabb számlát küldhet… Nyugtázd, hogy ez járt Neked és büszkén
lépj tovább!
5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek.
Ó, Erdély szép hazam
Erdély felől fúj a szél,
És oly sok szép regét mesél, felkavarja lelkemet.
Emlékezek, szenvedek és azt sem tudom mit tegyek,
Mivé legyek, merre menjek én?
Refrén:
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.
Erdély földjén éltem én, de elszakadtam onnan én,
Messze vitt a sorsom már.
Azt hittem ha befogad, az új haza új szívet ad,
Szívem mégis mindig haza jár...
Ismerlek, néha kérsz,
Azt mondod, kell a pénz.
Mindig van, ki pénzt ígér,
A becsület ennél mégis többet ér!
Álmok közt ébren élsz,
Másoknak adni félsz,
Kóbor vagy mint a szél,
A becsület ennél mégis többet ér!
Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait,
Szemeidben jóság bujkál,
A szívedben mégis bűn lakik.
(Instrumentális rész)
Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait,
Szemeidben jóság bujkál,
A szívedben mégis bűn lakik.
Kutatjuk honnan érkeztünk
Vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk még
Új útnak hisszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk még
Új útnak visszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Ember, a világ két kezedtől sír
Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt
A másik tudod bőven várhat rád
Építsd a kertet hát tovább
s közben a Mindent jól vigyázd
Vigyázz a madárra ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Ember a világból csak a sajátod érdekel
A szükség határát ritkán hagytad el
Azontúl szintén van világ
Gondolhatod: ott gondolnak rád
S értünk a mindent jól vigyázd
Vigyázz a madárra ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.
1.Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
2.Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
3.Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ha sorsom néha megtapos
Megállítottam én réti víz futását
Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
A magányosságból nekem már elég,
Ragyogj!
Ragyogj,mert szeretetre születtél,
Mert az élet hordozója lettél.
Ragyogj,mert érzelmek élnek benned,
Értelmet adva életednek.
Ragyogj,hogy erőt sugárzó lényed,
Szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj,mert a közöny sivársága,
Nem vethet árnyékot a napsugárra.
Ragyogj mert szép vagy és ragyognod kell.
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel.
Merengő szemem, ki látóvá teszed,
ki elindítasz utamon, hogy járjak,
ki kiszínezed számomra a nyárnak
sápadt virágát s két karom kitárod,
hogy minden embert magamhoz öleljek:
tudod-e mit teszel velem?
Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
ha látó szemmel nézem odakint,
nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?
Szokatlan utakon járok,
mint a semmitmondó tulipánok,
illattalan lopom magam
a lelketekbe is minden szavam
az emberi meleg vágya,
amiért kínlódom, arra várva,
hogy egyszer szeretni fogtok
úgy ahogy vagyok s nem álmodoztok
soha semmi-semmi másról
csak egy illattalan tulipánról.
Minden új nyarat úgy várok,
mint reszkető kézben tulipánok
egy ház előtt, vagy fák között,
hol a szerelem üdén megkötött
az érkező kedves léptét.
5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Köszönöm, hogy minden segítséget megkapok az Utamon, hogy önmagamra találjak és szeretni tanuljak! Köszönöm a tanításokat és a tapasztalatokat! Hálás szívvel gondolok az életemre. Szeretettel gondolok az életemre. Szeretetem beragyogja a világomat. Szeretek szeretni! Köszönöm, hogy szerethetek és köszönöm a szeretetet! Áldás!
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Mindent hálásan köszönök!
5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.
Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat
ritkuló pára jelzi helyét.
Friss kacagással zendül az erdő
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel
szárnysuhogástól csattog a lég.
A kávé illatával ébresszen a reggel,
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon.
Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha
az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit
az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a
zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer
apró kacat ragad az emberhez útközben.
Úgy áldjon meg Isten neved napján,
5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Megkésett köszöntő.
Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív.
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.
Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, - nem is kevést -
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: - Az életet!
Gyermeknapon e kerek földtekén
jusson mindenhová szeretet és fény!
Teljen boldogságban megannyi pillanat,
csillanjon fel a remény a szemekben, ott hol
könny fakad! Jusson el e kívánság oda ahol
szenvedés az élet, s ahová régóta
csak a nélkülözés lépett…
Jusson el oda ahol szomorúság honol,
mert nem pótolhat semmit,
egy gyermeki mosoly!
Törődő tekintet kísérje útjukon
őket, és béke… mert a gyermek
a jövő nemzedéke…
"Ha tehetném, minden síró gyermek arcáról letörölném a könnyeket, az éhezőknek adnék kenyeret és soha el nem fogyó szeretetet.
Kapaszkodj belém, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
ahol a szív, mint a csont, reped,
és hullanak szép ezüst fejek,
ahogy véres csatákban, sorban,
hevernek a földön a porban,
mert beteg időt élünk ahol,
csalogány helyett varjú dalol,
itt az élet is másként válogat,
magának szüli a királyokat,
én az idő ráncos homlokán,
csak szállok apáim nyomdokán,
a fejemre már nem kell babér,
csendesen kering bennem a vér.
Egyszer tudom, a virág lehull,
szirmaival a szél messze fut,
de amíg terítőd hófehér,
nekem elég egy szelet kenyér,
ha szíved tiszta hegyi patak,
megbújok benne mint a halak.
Még kapaszkodom, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
mielőtt magához húz az álom,
átgázolok veled én a halálon.
Ne félj kedves a boldogságtól,
Akadnak őszinte szavak,
Engedd, hogy elvarázsoljon,
Néha-néha egy pillanat.
Egy puha kéznek érintése,
Kezedben soká megmarad,
S ha megosztod a gondjaid,
Neked majd kevesebb marad.
Arcodra mosolyokat rajzol,
Melegíthet a gondolat,
Hogy soha nem vagy egyedül,
Mert megtaláltad társadat.
Jó, amikor nem kell keresni,
A mondatokat, szavakat.
Egy pilleszárny simogatás,
Lebonthatja a falakat.
A szeretet virágai.
Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.
Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk.
Az én szívemben kis versvirágok nyílnak,
Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak,
Néha a fájdalom elhervasztja őket,
De túlélik mégis a nehéz időket.
Virágaimból most szedtem néhány szálat,
Itt vannak kezemben, és reátok várnak.
Olvassátok őket szívvel, szeretettel,
Hisz nektek üzenek minden virág-verssel.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Pünkösd történetét Ellen G Wite élethűen és szemléltetően írja le. Most mivel közeleg az ünnep elevenítsük fel az eseményeket.
PÜNKÖSD NAPJA. . |
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
JÖJJ EL, SZENTLÉLEK!
Fájó emberszívbe,
mint gyógyító balzsam,
lázongó lélekbe,
mint hódító dallam,
zokogó sírásra,
mint öröm harangja,
életnek, tavasznak
hívogató hangja:
Jöjj el, Szentlélek!
Gyenge női szívbe,
mint az erő lángja,
kereső lélekbe,
mint lobogó fáklya,
kedvesség és jóság
langyos fuvalmával,
a szelíd Megváltó
gyöngéd uralmával:
Jöjj el, Szentlélek!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Pünkösdi várakozás.
|
Én nem fogom eladni lelkem,
Kellemes hétvégét kívánok kedves Látogatóimnak!
Útravaló.
Nehéz feladatot bízok most lelkedre,
a szó erejével hass az emberekre!
Tanítsd hát meg őket önzetlen szeretni,
mutasd meg miképp kell jó embernek lenni!
Mondd el, a félelem olyan, mint az árnyék,
a mögött is látszik, ki a fényben áll még,
de ha sötétjére, végre, fény vetülne,
az ember a bűntől is megmenekülne.
Nem kell azt legyőzni, nem kell harcba szállni,
nem kell katonává, bősz harcossá válni,
csak megérteni kell!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
Hadd fejezzem be egy vallomással: hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: -- Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van. ÁMEN.
Ágyunkban lassan ránk talál a reggel.
Feléled, s hosszan csörömpöl a vekker.
Ébredj, egy új nap bontogatja szárnyát,
hagyd ott az álom hullámzó óceánját!
Engedd, hogy jóság költözzön szívedbe,
ne élj többé magánytól számkivetve!
Utad jó kedv, s a szeretet kísérje,
engedd, hogy szíved szeretet fénye érje!
(Aranyosi Ervin)
valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával.
Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség.
Csak én s az, akit szeretek.
https://plus.google.com/+imr%C3%A9n%C3%A9Sz%C3%A1nt%C3%B3
Ó Jézusom, vésd drága szent nevedet szegény szívembe és nyelvemre, hogy a bűn csábításait szent neved segítségül hívás által legyőzzem, s ha a bizalmatlanság lelke megszállja szívemet, a te érdemeidbe helyezzem reményemet; ha hozzád való szerelmem hűlni kezd, szent neved gerjessze föl és emlékeztessen arra, mennyire szerettél engem.
Csicsergő erdő illatát érzem már bennem,
lágy madárfüttyel telítődik át bús lelkem,
csillogó fényre virradhat bennem a zord lét,
üde vagyok most, oly friss, mint a harmatos rét.
Méhek zsonganak fel szép csendben körülöttem,
tarka-lepkék szállnak fel a réten mögöttem,
Tavasz! Ébredve elérem a kijelölt célt,
temetni jöttem így, temetni végre a télt.
A tisztáson egy hűs patakocska csörgedez,
a fákon a gyér ágak rügyezni kezdenek,
milljó színes virág nyílik a patak partján,
s betekintést nyerek a kikelet ablakán!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Már virágba borult az erdőnk lombja,
Méhecskék raja zümmögve lopkodja,
Akác illata lengi be a tájat,
A bodzásunk most még magára várat.
Fák alatt a szikrázó nap sugarán
Lepkék táncolnak rigódal hallatán.
Zöld gyíkocskák a fa alatt futkosnak,
Lesben állnak, szúnyogokat kapkodnak.
A füves tisztás nyugodtabb részében,
Hol őzikék legelésznek merészen,
Madarak csicseregnek, s hangos a táj.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
"Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon,
én is rád nevetek, mosolyomat hozom!
Lépteid az úton szeretet kísérje,
szíved vidám tavasz, ezer élmény érje!
Engedd be a tavaszt viruló szívedbe,
s legyen a világod őszintén szeretve!"
(Aranyosi Ervin)
Szeretettel kívánok mosolygós, szép tavaszi napot.
Néha megáll egy pillanatra az idő.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Éneklek az Úrnak, amíg élek,
Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;
Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;
Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;
Merész leszek, mert annak kell lennem;
Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak;
Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;
Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet;
Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek."
Howard Arnold Walter
Erőt adtál elviselni a nehézséget.Bátorítást, szép szavakat, reménységet.Nekem fontos vagy.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Húsvéti áldás
Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Ezzel a gyönyörű Áldással kívánok reményteli , áldott reggelt
Kedves Mindnyájatoknak !
"Legyen ma béke belül.
Használd azokat, amiket adnak neked,
és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz.
Légy elégedett önmagaddal, és add meg a lelkednek az
éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát.
Legyen előtted mindig út !
Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét… azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő…
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Immár eljött húsvét napja.
Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
https://www.youtube.com/watch?v=ZxRP95c1m9Y
Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyog az ég.
Ott, hol illattal, fénnyel van tele a lég;
Ott, hol zeng a madárdal fény árad szerteszét,
Ott kérdezte meg Jézus:
"Mondd, szeretsz-e még?"
"Uram, tudod jól, szeretlek én!
A Tiéd lettem, Te az enyém.
Tiéd a szívem, az életem!
Én Uram Jézus, hű Mesterem!"
Jézus megkérdi újra: "Péter, szeretsz-e még?
virágok a parton táncot lejtenek szemem csukva tartom de nem felejtelek virágok a parton mögéjük rejtőzőm minden éjszaka veled kergetőzöm virágok a parton szirmok hullanak rámragadt illattal elbódítanak virágok a parton közéjük fekszem minden éjszaka gyökerem növesztem virágok a parton hajnali fényben földbe szivárgok csendes békében
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Ezekben a napokban sokan megállunk
gondolatban az Úr Jézus keresztje előtt. Az evangéliumok szerint
Megváltónkkal együtt két gonosztevőt is megfeszítettek. Három halállal
vergődő embert láthatunk itt, az örökkévalóság kapujában.
Az egyik gonosztevő a bűneinek sötétségéből érkezik ide, nem érzi
múltjának sötét terhét. A világtörténelem legnagyobb csodája történik
meg mellette, egészen közel van az Isten Fiához, egészen közel van hozzá
a bűnbocsánat, és mégis a kárhozatba rohan.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
1. A Bibliád, ha felnyitod,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy, megváltozzunk, és elinduljunk az
álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, és sok csalódás ér, de ennek
egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. Amikor pedig
túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni,
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Egy fényesebb nap, amely csak róla szól.
Világkapu, rajta át jutsz e földre,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
2018. február 28. – Szerda.
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát
és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az
Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd
kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre
feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János
apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen
valamit.
Most még tél van, hideg, morcos tél,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Böjte Csaba: „Osszuk meg kenyerünket az éhezőkkel.
Arra a kérdésre, hogy építene-e kerítést a magyar–szerb határon, a Magyar Szabadságért Alapítvány idei kitüntetettje azt mondta: most
Tudatosan
kell fogadni az érkező életeket – mint ahogy a gyermeket is. Kell a
kerítés, mert fel kell készülni a befogadással járó feladatokra.
Görcsösen elzárkózni viszont nem szabad, de nem is lehet.
Boldog emlékű Csiszer Elek atya, és a többi ferences emléke elevenen él az emberek szívében. Mikházán a polgármesterrel az élen az egész falu ott volt a szentmisén, és mint a régi szent gyökér fiatal hajtásait fogadtak, kérték, hogy költözzünk vissza minél hamarább. Egy bácsi kezemet szorongatva mondta, hogy a vak Simeon példájára azt kérte, hogy az Isten engedje meg, hogy megláthassa a ferences szerzetesek Mikházára való visszaköltözését.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Igazából mindenki, aki szeretne több, jobb, tökéletesebb lenni azt kérdi, hogy neki még mit kellene megtanulni, elsajátítani, birtokolni. A gazdagodás valaminek a befogadása által akarjuk elérni. Így gondolta ez az evangéliumi gazdag ifjú is. Mit kell ég tegyek, befogadjak, birtokoljak? Ezt kérdi Jézust. És Jézus válasza nagyon meglepő: A tökéletességhez nem több minden kell, hanem kevesebb minden.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Mindenki lelkében létezik egy ima,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Uram add, hogy megbékéljek,
Akármit is hoz elém a sorsom,
ha Isten velem van, valahogy megoldom.
Hozhat szép pillanatokat, s fájó könnyeket,
hitem s reményeim előre visznek.
Szeretem az életet, bármily mostoha is néha,
s ha lélekben-testben elfáradok,
Istennel beszéltem meg gondom-bajom.
Tudom nem véletlen semmi , amit át kell éljek,
minden ajándék fentről, hisz épp ez a lényeg..
Amikor az immunrendszerről beszélünk elengedhetetlen két vitaminról is beszélni: A- és C-vitamin.
Az A-vitamin a fertőzések ellen véd, hiánya ronthatja az immunrendszer ellenálló képességét, ennek következtében nagyobb eséllyel betegedhetünk meg különböző fertőzésekben. A C-vitamin erős antioxidáns, védi a immunsejteket és fokozza az immunrendszer működését.
A mostani receptünk a napi szükséges A- és C-vitamin bevitel 100 %-át tartalmazza. Az egészséges életet folytató emberek akár 1-2 cikk fokhagymát is hozzáadhatnak ehhez a turmixhoz.
Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.
Rejtély. De ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.
Ez a biztos jel! Hogy nem érzem magam egyedül! Sokan szerethetnek, barátok, barátnők, rokonok, bárki, ha nem oldják a magányomat, ha nem élem át azt a ritka érzést, hogy végre nem vagyok egyedül, nem kell félnem, nem kell várnom, nem kell fáznom, mert itt van velem, még akkor is, ha nem szól hozzám, ha csak mögöttem áll, vagy akár a másik szobában – ha ezt nem érzem, akkor az nem szeretet.
Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni,
ki emeli fel ránk fejét
bátran, velünk nevetve és mi
kinek szorítsuk meg kezét;
kinek hajlik hozzánk a válla,
ha feszíteni kell az izmokat,
míg - mint gyermeki indulat, -
átjár melegen a munka láza;
ki harcol a mi fegyverünkkel,
ki az , ki szerszámot emel,
ki jön, ha hívják nyílt tenyérrel,
s ki közeleg dugott ökleivel;
az emberiség kit ölel magához,
védelmezőn kit karol át,
s ki az, kit eltaszítva átkoz,
mint menekülő gyilkosát.
Hópaplan takarja szerte a vidéket,
Jéghideg a Föld most, gyenge fény pislákol,
Ott, a szívek mélyén, ott van az elrejtve,
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Megjártam bár a történelmet,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
"Nézd
csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem
hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap
minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más
halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok
csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok
neszezését (...)
Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam?
"A csend is más...
Pedig ugyanúgy csend.
A szó, a hang hiánya.
Mégsem ugyanaz.
Mert nem mindegy, kivel vagy csendben.
És miért. A csend lehet teljesen süket.
De lehet hihetetlenül zajos.
Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás.
Bármi lehet.
Mert csak attól függ, kivel vagy csendben."
(Csitáry-Hock Tamás)
Képes vagy szeretni? Meg lesz a jutalma!
Nem leszel feletted állókra utalva!
Hiszen, aki szeret, az vissza is kapja,
mások jóságától ragyog fel a napja!
Engedd hát szívedet őszintén szeretni,
a derűs életnek a receptje ennyi,
hisz amit kiküldesz, az tér vissza hozzád,
jó lenne, ha szíved, jó helyzetbe hoznád!
Figyeld a világod, szeretettel nézve,
az apró csodákat naponta vedd észre,
mert ha környezeted nyílt szívvel figyeled,
élő energiát, jó érzést küld neked.
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem
Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek
Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is
Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom
Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...
A tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona
Zsefy Zsanett.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a
községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt
megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú,
becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem
őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is
voltam disznó, csak ember...
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.
Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Nem fáj már a múltam,
Szeretni kell,
Itt élünk a mában,
Légy boldog ok nélkül, ne keress rá okot!
Mert, ha az ok múlik, az öröm elpárolog!
Figyeld a gyermeket, élvezi a létet.
Nincs benne utálat, nincs benne ítélet.
Képes minden szépet örömmel fogadni.
Nem őrizget kincset és szívből tud adni.
Mert a szeretetnek, nincs oka, nincs ára.
Nyílt szívvel csodálkozz rá a nagyvilágra!
A szeretet nem követel.
Amikor szeretünk, akkor nincs szükségünk
arra, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy jónak tartjuk. A szeretet
megértés, elfogadás, megbocsátás, kommunikáció. Épp ezért bármennyire is
szeretnénk a másikat hibáztatni, a másikra mutogatni, csak rajtunk
múlik, hogyan érezzük magunkat a kapcsolatunkban.”
Ma mosoly, holnap könnyek, ma nehéz, holnap könnyebb.
Valamit mondanék neked,fiacskám,
Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!
Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?
S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Vigyázzatok rájuk kik egyedül maradtak,
akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;
és üveges szemükkel néznek a létbe,
keresve valamit a csendes estében..
Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,
akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;
és mondanak egy imát néha magukban,
majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva..
Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.
Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.
Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.
Julcsa izgatottan pakolgatott kis fonott kosarába. Most végre ő volt a soros hogy elvigye a barackot a nagymamájához, aki a szomszéd faluban lakott. Minden egyes alkalom, amikor odamehetett, felért egy ünneppel! imádta az öreg házikót, a frissen sült sütemény illatát, na meg hogy a mamánál mindig volt egy kis cukorka, amit mindig az arra járó unokának a zsebébe csúsztatott.
Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.
Óh, gyógyító tisztaság,
Hóborította utak, hegyek,
Segítsetek, s ti néma fák,
Hogy, aki voltam, legyek.
Megint elborított a lét,
És elzárt attól, aki vagyok;
Indulat-torlasz, szó-szemét -
Óvjatok szelek, fagyok.
Dércsipkék, kis madarak,
És kristályhangú ősz rengeteg,
Állatnyomba hullt csöppke mag,
Mély barlang, ködös, öreg.
Csak itt vagyok itthon én,
Erdőn s vaddal, mely félve suhan;
Az ember közt, vak harc terén,
Tört vagyok, otthontalan.
Este jó, este jó
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Kerék Imre: Farsang ezzel kívánok vidám hangulatot minden kedves ismerőseimnek.
Kerék Imre: Farsang
Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pönögjenek citerák!
Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!
Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!
Az összhangra, harmóniára, tiszta szépségre, jóságra. És nem találják. Keresik mindenütt, mindenben, de nem találják. Legfeljebb csak ritkán, pillanatokra. Én megtaláltam. Megláttam, megéreztem. A harmóniát, egyensúlyt, bájt, tiszta szépséget. Ami pont olyan, amilyennek vágytam. Álmodtam. És most itt van. A valóságban. A Te szépséges arcodon.
Neki is van lelke!!
Csitáry-Hock Tamás
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Tudod kevés ember mondhatja el magáról, hogy van egy álma. Olyan igazi, hatalmas, mások szerint talán elérhetetlen, mégis valóságos álma. Ha kaptál, ne hallgass a kétségeidre, menj utána. Nem baj, ha elbuksz ezerszer, az sem baj, ha sosem éred el. Menj! Mert a tiéd. És ha majd eltelik az élet, elmondhatod, volt egy álmod, küzdöttél, és hozzon bármit az élet, volt bátorságod elindulni felé. Bátor voltál eldobni azt, ami nem a tiéd, és elindultál azért, amit neked rendelt az élet. És majd rájössz, talán a végén, talán előtte, az álom az út volt.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Dugasz István: Télen.
Télen hosszúak az árnyak
Belepi a dér a fákat.
Ragyog a nap, mégis fázok
Pedig nagykabátban járok.
A kezemen jó nagy kesztyű,
A kezemhez mindig ő hű.
Nap cikázik a tó jegén,
Az élvezet mind az enyém.
Élvezem a nap sugarát
Neki adom szívem dalát.
Napsugár az élet anyja
Nekem ő a szépet adja.
Télen minden olyan fehér,
Mint a legszebb búzakenyér.
Hótakaró meleg bunda
Nincsen növény, ami unja.
Hó alatt a búza, árpa
Talán már a tavaszt várja.
Titokban a lelkem mélyén
Ott lakik a nyári élmény.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.
Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.
Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.
S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Bennem él az Isten! Bennem, él!
Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!
Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Szívedre hallgass,
sose az észre,
inkább vedd észre,
az rossz irányba húz.
Szívedre hallgass,
a jóságos fényre,
azt is vedd észre,
hogy tőle mit tanulsz?
Hidakat építs,
ne fellegvárat,
csukd be a szádat,
és nyisd ki két szemed!
Hidakat építs,
a mások szívéhez,
s figyeld mit érez,
s majd jó felé vezet.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.
Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.
A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.
Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!
Aranyosi Ervin: Őszintén szeretni!
Ha az életedben boldog akarsz lenni,
nem kell azért sírni, félni és szenvedni,
csak a szépre vágyni, álmodni és hinni,
nem szabad a lelked tévutakra vinni!
Aki azt tanítja, szenvedned kell érte,
azt az embert bizony ezer bánat érte,
nem tud kilábalni saját csapdájából,
az öröm, s boldogság ezért marad távol.
Ha az életedben boldog akarsz lenni,
egyet kell csak tudnod, őszintén szeretni!
Aranyosi Ervin:
Öntsd szíved melegét a fagyos világra!
Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.
Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet.
Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat,
hogy melengesse annak szívét, kinek fájdalma
megcsorbult hitét már halálra marta.
Legyél te is az, ki megáll néhány percre,
hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,
melengető szóval, melynek puha ragyogása
életet visz majd a csendes elmúlásba.
Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt,
annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,
mert azok emelnek fel egészen az égig,
akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia keresztény ünnep, amelyet január 6-án ünnepelnek. Az epifania görög eredetű szó jelentése: jelenés. Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a keresztény egyházak: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (vízkereszt), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.
Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!
Egyik vallás sem visz Istenhez közelebb,
csupán a hatalmát érezteti veled!
Templomot építtet, eltartatja magát
és Isten nevében hallatja a szavát.
Ám Isten nem használ postást leveléhez,
arra kell figyelned, a lelked mit érez.
Mikor csendben maradsz, találkozhatsz vele,
az ő csodáival van az élet tele.
Tele van csodával, csak nem veszed észre,
mert másra koncentrálsz: a rád leső vészre.
Mindennap szól hozzád, de nem figyelsz arra,
csupán a fejedben zsongó szörnyű zajra,
mert Istened helyett az eszed irányít,
pedig a lelkedben fényszóró világít,
s mutatná az utat, merre kéne menned.
Minden Új év, csak egy újabb lépés
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Eljött a nap mely lezár egy évet.
A jövőd rejtsen sok boldogságot és szépet!
Álmod, vágyad valóra váljon,
és Rád boldog új esztendő várjon!Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre! Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk.
Minden magyar embernek
/képhez írt vers/
December végét tapossuk gyorsan,
Zsebében hideg komám, havat nem tartogat.
Pedig kellene a természetben alvó
Növényeknek védő puha hótakaró.
Elmúlt az egyik legszebb ünnep sajnos
Sok fenyőfát a fejsze nem kímélte most.
Arany vasárnap ,karácsony szeretet adott,
Maradjon is közöttünk a kisdedi oltalom!
Mérföldes csizmájában siet elmenni,
Igyekszik az embereknek kedvében is járni.
Új Esztendő a barátja, halkan fog kopogtatni,
De amikor ideér hangos lesz minden itt-
Ünnepel az egész világ felhőtlenül mind,
Én maradok a szobám sarkában ágyamon.
Az Óév már menni készül,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Hamarosan vége ennek az évnek!
Remélem szebb lesz jövőre az élet!
Eltelt 365 nap és sok-sok óra,
ma senki nem térhet nyugovóra.
Hiszen búcsúztatni kell ezt az évet,
az emberek torkából felcsendül az ének.
Durrannak a pezsgők, és itt van éjfél,
pár perc és az új esztendőbe léptél.
Szerpentin szalag díszíti a házat,
a finom ételek megtöltik a tálat.
Adjon az Isten sok fát a kályhába
Házi békességet a meleg szobába.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
ÁLDOTT REGGELT!
"Örömöd legyen ragyogó, mint a reggel,
bánatod pedig csupán csak árnyék,
mely elhalványul a szeretet napsugarában.
Legyen elég boldogság életedben ahhoz, hogy kedves légy; elég küzdelem ahhoz, hogy erős maradj;
elég bánat ahhoz, hogy ember maradj,
s elég remény ahhoz, hogy boldog légy"
(Ír áldás)
Kívánom kísérjen ez az áldás az ünnepek utáni napokban is.
Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy becsüld meg ezeket az embereket! Imádkozz értük, legyél hozzájuk őszinte. Krisztus szeretetével őszinte. Vedd észre mindazt a jót, amiben általuk részesített téged a Mindenható, és légy hálás.
Meghitt, szeretetteljes , szép reggelt !
"Néhány percre csendben vagyunk
és nyugodtan leülünk
másként dobban ekkor a szív
felébred a Lélek is
egy perc nyugalom kell csupán
felébred az Ünnep is
gondolatban kezet nyújtunk
így egymáshoz elérünk
rájövünk hogy csak "Egymásban"
lehet Igaz Ünnepünk "
/Komáromi János/
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.
"Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az
lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi
létben.
A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket
körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta
rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon
tengelye körül forognak.
Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább
egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből,mint a
szeretet"
Wass Albert
A földön csillogó fények, örömtől könnyes képek.
"Ha besurran Hozzád a Karácsony este,
mintha a szeretet pihenőt keresne:
elcsitul a nyüzsgő élet zsibongó zenéje.
Áljt parancsol a karácsonyi gyertyák fénye.
A kis gyertya fénykörében áhitat száll.
Ha tudnál és mernél, bizony imádkoznál.
Mégis reméled, hgoy valaki meghallja talán
fohászod a gyertyafényes Karácsony éjszakán.
Ebben az embertelen világban maradjatok meg Embernek ! Emlékezz mindenre , aminek örültél , ami jó volt. Emlékezz arra , amit érted tettek, a nehéz órákra , amelyek szerencsésen elmúltak... és azokra akik segítenek abban , hogy elmúljanak ! Emlékezz arra , hogy segíteni kell azokon , akik rászorulnak ! Emlékezz arra , hogy önzetlen légy , fáradhatatlan , becsületes , igazmondó és önfeláldozó ! Felejtsd el , ha félsz ! Felejtsd el , ha gonosz indulataid vannak !
Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás
Pásztorok, pásztorok, örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív,
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok, magasztaljuk.
Üdvözlégy, kis Jézus, reménységünk,
aki ma váltságot hoztál nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitád szent Atyád Mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
És a vígasztaló Szentléleknek,
Szentháromságban az egy Istennek!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Márk evangéliumának kezdete egyszerű, mégis mély értelmű: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete”. A perikópa az ószövetségi próféciákkal vezeti tovább a gondolatot: az Izajásnak tulajdonított, ám valójában malakiási jóslattal az utat előkészítő küldöttről (Mal 3,1), akinek előképe ott él az Egyiptomból való kivonulás tapasztalatában (Kiv 23,20). Ezekhez kapcsolódik a valóban izajási szó az utak kiegyenesítéséről, hogy így a nép biztonságban térhessen vissza Babilonból Jeruzsálembe, a veszedelmes pusztán át (Iz 40,3).
A született Jézus,
Nem a gyertyák fényét,
hanem messiási díszben
Jézus visszatértét.
Nekem mit jelent az advent?
Nem meleg kalácsot,
hanem égi szeretettel
érkező világot.
Nekem mit jelent az advent?
Szívben várakozást.
Lelkem vágyik látni Jézust,
boldog találkozást.
Nekem mit jelent az advent?
Minden teljesedik!
Mit próféták megígértek,
Krisztus megjelenik!
Amit az idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,
Borús szemű, gond barázdált,
fáradt arcú emberek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.
Mellettem sodródnak el
mind az utcaforgatagban.
Várja őket íróasztal,
akta, gép, katedra, műhely,
munka terhe, kenyér gondja.
A nagy város ontja, ontja
őket végtelen tömegben.
Gondbarázdált fáradt arccal
tovatűnnek, elsietnek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.
Nézze meg az ember!
Ám, ha ez is tetszik,
Tárd csak ki a szíved,
Legyél fénylő lámpa,
Aranyosi Ervin © 2016-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Karácsonyi napforduló fényt hoz életünkre.
Az Óév már menni készül,
Az év elmúlt, hagyjuk hátra,
Néztem, néztem kedves arcát,
Gondolkodott a Mikulás,
Összehívta a manókat,
Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!
Utadon szeretet kísérje a lépted,
Karácsony éjszakáján.
Nincs édesebb ünnep a világon, mint a havas, csillogó karácsony.
Én földön hagyott árva újra hazamennék,
ha nem fájná a szívem sok réges-régi emlék.
Emlékek, mik széppé tették ifjúságomat,
hisz abban virult tavaszt a boldogságtudat.
Hazamennék, ha még édesanyám várna,
úgy, mint mikor karjait ölelésre tárta,
és magához szorított könnyes szemekkel,
tudván azt, hogy örömét gyorsan veszti el.
Mert az idő volt az, melynek uralma alatt
megdobbanó szíveink is el-elhalkultak,
hisz az idő törte össze azt a sok boldog napot,
melyben anyám újra viszont láthatott.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.
Éj-mélybõl fölzengõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Rebegő pillámra most ül a nyugalom,
Gyönyörű napra ébredtél, még ha kint nem is süt a nap,
a boldogság szivárványa kísérje utadat!
Boldog Névnapot kívánok Neked,
a szeretet vezérelje minden lépésedet.
Egy nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd, legyen hited.
Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tüzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Mindazt tehát amit akartok, hogy az emberek megtegyék veletek, ti is hasonlóképen tegyétek meg velük. Mert ezt jelenti a törvény és a próféták" (Máté 7: 12.)
Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.
Köszönöm…
Mondd sokszor, hogy köszönöm,
akár okod van rá, akár nincs,
ismételd gyakran, mert e szó: kincs.
Talán balga beszéd,
hogy a gyümölcs termi a fát,
de egy jókedvű „köszönöm”
életre hívhatja a köszönet okát.
Amiért hálás vagy előre,
– mert hiteddel reméled –
az feléd hajlik a mennyből,
s lassan majd eléred.
Ez a kicsi szó: „köszönöm”,
az Isten virága.
Pazarlón hintsd magvát
a gyomlepte világba!
Nagyon szép és reményt-keltő- vers.
Márton napkor minden háznál libát szokás enni,
mert aki nem eszik ludat, annak azt jelenti:
hogy jövőre éhezni fog, szűk esztendő vár rá.
jobb lenne, ha a lúd evést inkább kipróbálná.
A libából a püspöknek is küldtek ebédre,
ezért a falat darabért, hullt a liba vére.
Ezt a részét úgy nevezik, a püspökfalatja,
ebből látszik, hogy az ember nem szívesen adja.
Aztán, aki spicces lett a frissen fejtett bortól,
az új évben nem fáj feje, akármennyit kortyol.
Te kedves, hű barát,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
A sütőtök kedvező hatásait már az indiánok is kiaknázták, szeplőket próbáltak vele eltüntetni, illetve kezelték a kígyómarásokat. A II. világháború utáni ínségesebb időkben néptápláléknak számított. Gyógyhatása magas vitamintartalmában és rosttartalmában rejlik.
Nagy mennyiségben találhatók benne A-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B9-, C-, és E vitaminok. A C-vitamin hatékony antioxidáns, erősíti az immunrendszert, az érfalakat, rákmegelőző hatású.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
Pásztor Piroska
Messzi égben, felhők felett,
született egy szellő gyerek.
Nem volt bátor, inkább félős,
nem volt büszke rá a szél ős!
Egyhelyben ült, folyton lapult,
futni, tombolni nem tanult,
nem is nagyon vágyott másra:
- a világát szépnek lássa!
Ezt az apja nem tűrhette,
jégesőben megfürdette,
hátha így szilajjá válik,
s vágtat, tombol mindhalálig.
A szelecske némán tűrte,
hogy az apja jégbe gyűrte,
végül a Nap szárította,
szellőszemét felnyitotta.
Visszasírom azokat a boldog éveket,
mikor még rangja volt a kisült kenyérnek,
annak a kenyérnek, mit nagymamám keze
áldással tett a család elébe.
Visszasírom azokat a boldog nyarakat,
mikor nagyapám aratta a búzatáblákat,
azt a búzatáblát, melynek sárga kalásza
igazi kincs volt a szegényes házba.
Visszasírom azokat a régi teleket,
mikor melegedhettem a kemence mellett,
és meséket hallgatván hőssé válhattam,
hőssé, kiben szív és emberjóság van.
Egyik nap tél van, máskor ősz,
megint tavasz és újra nyár:
én nem nézem a levelet,
vagy a pucér gallyat a fán.
Jönnek-mennek az illatok;
számlálatlan szellő szalad;
váltva járnak a fellegek
a maradandó kék alatt.
Amilyen emlék visszajön,
elhozza, mikor született:
egyik tavaszt hoz, másik őszt,
másik nyarat, másik telet.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
"Nem mondom, hogy nem kap el egy keserű pillanat, ha tévesen ítélkeznek rólam, nem fogom hazudni, hogy nem érdekel, de ha az a pillanat elszáll, már nem foglalkozom vele, mozdulok tovább, mert máshogy nem lehet.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
"Fejlődésünk során gyakran száraz "fennsíkra" jutunk. Nem ide vágytunk, nem ezt akartuk. De ne tévedj: ez nem az út vége.
Csak egy állomás. Sikertelen helyzetben az első teendő: megvizsgálni az
útirányt. A második teendő: nem továbbmenni, ha az irány hibás. Harmadik
teendő: védekezni minden gyengítő, bénító gondolat ellen. Ne engedd,
hogy "elrabolják" erődet!
A nyár oly gyorsan elrohant, hogy észre sem vettem,
megérkezett őszanyó, ott művészkedik a kertben.
Leveleket festeget pirosra, sárgára, tarkára, barkára,
esővel öntözget, frászt hoz a szomszéd macskára.
Szél úrfival karöltve egy őrült táncba kezdenek,
megtépáznak minden fát, sírva hullnak a levelek.
Az arcomba port fújnak, majdnem fel is löknek,
a ködös reggelek, hosszú esték csak ezután jönnek.
1956.
október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek
emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A
történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az
ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt - bármily kicsi is a
siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel."
John F. Kennedy (1960)
,,Mindannyian emlékezetünkben őrizzük a magyar népnek a szabadságáért,
de egyben a mi szabadságunkért is hozott áldozatát.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
A kötelesség szeretet nélkül
kedvetlenséget támaszt.
A felelősség szeretet nélkül
kíméletlenséggé fajul.
Az igazságosság szeretet nélkül
nem más, mint keménység.
A nevelés szeretet nélkül
ellenkezést vált ki.
A bölcsesség szeretet nélkül
ravaszságot szül.
A kedvesség szeretet nélkül
képmutatás.
A rend szeretet nélkül aprólékosság.
A tapasztalat szeretet
nélkül
önteltség.
A hatalom szeretet nélkül
kevélységet szül.
A birtoklás szeretet nélkül
fukarsággá válik.
„Fogadd el, Uram, szabadságomat,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért.
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
Te elfeljted, hogy délben mit ettél,
kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,
mert gazdag vagy s feledékeny.
Úgy elhagyod élményeid, mint kiolvasott
ujságjaid a gyorsvonatok hálófülkeiben
s robogsz tovább,
köszönve ennek, mosolyogva emerre,
igen szórakozottan.
De a szegények még most is tudják,
mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,
hogy végigmentél a budai uccán
s megsimogattad szőke kisfiuk fejét
ki azóta
ott porlad a tabáni temetőben.
Megélni a békét vakság,
Látni a békét boldogság,
Nézz szét a világban, ha boldog akarsz lenni,
Békét látni, a hitedben bízni.
Feltölt a gondolat,
Mikor sírni szeretnél,
Látva minden kincset, mit a földön kerestél,
Megkaphatsz bármit mindent, ami igaz.
Tétova lélek keresi az utat.
Batyudból húzd elő,
Amiért érdemes élni, keresgéld át sorsod,
Ami nem kell dobd ki, légy önmagad.
Az őszt szerintem, csak szeretni lehet! Mesés, gyönyörű. Azok a színek.. káprázatosak. Gyermekkorom egyik legkedvesebb emléke, mikor faleveleket gyűjtöttünk össze a nagyerdőn. A sárga, a piros, zöld és mindezek számtalan árnyalatai, ma is ámulatba ejtenek. Kár, hogy legtöbben ezt észre se veszik, úgy rohannak még hétvégeken is, ..
6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Arcodra fény kerül,
Ha kapod lelked felderül,
Emléke sokáig megmarad,
Az élet sokkal boldogabb.
Az otthonodban meghitt melegséget áraszt,
S könnyebben megtalálod az igaz választ,
Koldusbotra nem jutsz, ha sokat adsz belőle,
De kinek adod, gazdagabb lesz sokkal tőle.
Nem tudod megvenni vagy elcserélni,
Nem tudják ellopni vagy kölcsön kérni,
Orvosság, mit másoknak mindenki adni tud,
A mosoly, mely önként az arcra fut.
De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.”
Zsoltárok könyve 73. fejezet, 23-24. verse
Az értékrendünk kicserélődött és egyre inkább vágyunk materiális javakra, mint emberi kapcsolatokra. Azt megéljünk online, olyannyira, hogy különböző applikációk, vagy egyéb grafikai dolgok segítségével már-már szinte érzelmeket is tudunk közvetíteni. Ha például nem teszek egy mosolygós arcot a mondandóm végére, könnyen azt hiheti a másik fél, hogy én most éppen morcos vagyok.
Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem... Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó.
Imádság zendül a magyar rónaságon,
A fáról egy levél leszállt,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
"Nemcsak a bánatot, az örömöt sem tudja elviselni az ember egyedül. Ha valami bánt, azért mondom el, megértsenek, vagy segítsenek, legyen könnyebb egy fájó gondolat. Ha örömöm van, szeretném elmondani azt is, mert nem igazi öröm, ha csak az enyém, ha titokban tartom, ha más nem örülhet neki. A legnagyobb bánat ott kezdődik, ha örömünknek senki sem örül."
"Virágországból való szeretteim között van a napraforgó is. Mindig
kedves volt szememnek, lelkemnek, mióta csak ismerem. Gyermekkoromban
sokszor megálltam előtte és fölnéztem rája:
- Milyen szép vagy te nagy sárga virág! fordítsd én felém is az arcodat, mert én is szeretlek téged!
Szerelmes legénykoromban meg emlékszem rá, hogy rászőttem egy versemet
is.
Az állatok világnapját 1931 óta ünnepelik minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.
A rendalapító Assisi Szent Ferenc a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük, s már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.
A világnapon ma már nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet.
Mi lenne, ha mind, mind angyalokká válnánk?
Segítenénk igaz célokat elérni,
Mi lenne, ha végre önmagunkat látnánk?
Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran,
Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell,
Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene,
Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert úgy szép az élet, ha mindig szeretünk!!!
Egy barát lehet közel, vagy akár távol,
De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol.
Egy barát lehet kedves, őszinte,
Minden problémát megoszthatsz vele.
Az életben maradásunkat szolgálják az érzelmek,
Segítenek, gátolnak, erősítenek vagy gyengítenek.
Érzéseink válaszreakciókat indítanak bennünk el,
E válaszok határozzák meg végül cselekedeteinket.
A büszkeség súgja, én tudok mindent a legjobban,
A harag hírtelen fellobban, ám megsértődik hamar.
A vágy sosem elégedett, élvezet megszerzését lesi,
A félelem mindenben veszélyt lát, ha nincs, akkor is.
Párkapcsolatokban féltékenység leplébe burkolózik,
A bánat csak a veszteséget számolgatja mindenben.
ŐSZI ERDŐ
-szarvas-nász idején-
Az erdőn át
őz-suták törték a homályt,
s agancsaikat felemelve
felbőgtek a szarvasbikák...
Eljött az ősz-
suttogták borzongva a fák,
s lombjuk csörrenő aranyát
riadtan a szelekbe szórták,
azt remélve,
hogy lehulló pénzükért cserébe,
az ég irgalmat ád,-
jaj, de az ég komor maradt,
s egyre nyersebben pattogott a táj,
csupán a síró fák alatt
szerelmi lázban reszkető
kis őz-suták
szívében tombolt még a nyár,
s a felbőgő szarvasbikák
össze-össze csapódó vad
agancsai között
szikrázott még a Nap.
Mikor haldokló levelek várják
Beragyogja a napfény, olajzöld dombját a nyárnak
Szellő legyezgeti, a diófaszínét a világnak
Hegyére kis madárka repül, onnan figyel, és üzeni neked
Ragyogja be fény, boldogság, szeretet egész életed
Vigyázz a mára és a holnapokra
A tegnap már az álmaidban kapott helyet
A holnap még , a látomásokban pihen
Tégy örömmé, mindent ameddig csal lehet
Ragyogja be fény, boldogság, szeretet egész életed
Legyen időd tenni, cselekedni a jót a szépet
Akik között élsz, akik között jársz
Legyen, időd, szeretni, szíved melegét megosztani
Legyen időd nevetni, lelked muzsikáját szebbé tenni
Ragyogja be fény, boldogság, szeretet egész életed
Legyen időd olvasni, és dolgozni
Gondolataid tükréből inni, és kezed munkáját továbbadni
Legyen időd, családodra, szeretteidre
Erőt adva nékik, lelked, őszinte szíved szeretetét
Ragyogja be fény, boldogság, szeretet egész életed
Legyen időd játszani, hisz ez is az élet egyik titka
Fiatalságod, titkát, csak így tudod megőrizni
S legyen erőd, mikor szenvedni kell, mert ez is az élethez tartozik
Legyen erőd csendesen, mindent csendesen tűrni
Kívánom neked, hogy tudj, majd egy-egy fohászt
Szívedből az az ég felé küldeni mindig
A jó Isten áldását kérem számodra
Légy erős, mindig, soha ne hajolj meg a sors előtt
Szívemből, lelkemből, kívánom neked
Ragyogja be fény, boldogság, szeretet egész életed !
"Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
Édesanyád csak levelet vár. Kevéssel beéri, kevéssel.
És annyi titkos könnyet hullat, ha napok múlnak s írni késel.
Tipegő kisgyerek korodban te mennyi kéréssel zaklattad.
Sietős dolgát hányszor hagyta napjában félbe temiattad!
Kenyeret szelt, puha-fehéret... kis karcolást csókkal hegesztett ...
virrasztott lázas éjszakákon ...
Most nem sietek,
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.
Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...
Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás
Isten hatalma, akkor ma is járj a zsoltár szavai szerint! Gyakorold a hálát még azelőtt, mielőtt Ő cselekedne! Légy Isten engedelmes gyermeke!
Mi keresztények, akik hiszünk Jézus Krisztus második eljövetelének valóságos voltában, komolyan vesszük az arra való felkészülést. Ez a zsoltár és az a vers segít bennünket ebben, megmutatja ki lesz az, aki megtapasztalja személyesen Isten szabaditól hatalmának erejét.
Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!
Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!
Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.
Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.
Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.
A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.
Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Hiszem,
Egyszer elmúlik lelkünk színes álma,
Szántó Imréné Mária 6 napja új képet töltött fel:
Szántó Imréné Mária 6 napja új képet töltött fel:
Szántó Imréné Mária 6 napja új képet töltött fel:
Szántó Imréné Mária 6 napja új blogbejegyzést írt: Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Szántó Imréné Mária írta 6 napja a(z) VERS fórumtémában:
Pünkösd Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva ...
Szántó Imréné Mária 6 napja új blogbejegyzést írt: Benedek Elek: Pünkösdi harangok
Szántó Imréné Mária 1 hete új blogbejegyzést írt: Meggyesi Éva: TUDNÁL E SZERETNI?
Szántó Imréné Mária 1 hete új blogbejegyzést írt: Rövid ima.
Szántó Imréné Mária írta 1 hete a(z) Imakérés minden rászoruló részére. 2014.09.18 fórumtémában:
Imádság a katasztrófa elhárításáért Uram, én ...
Szántó Imréné Mária írta 1 hete a(z) Imakérés minden rászoruló részére. 2014.09.18 fórumtémában:
Imádság a hírért, hogy egy szerettünk biztonságban van.. ...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás