Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.

Régi magyar hagyományok szerint a Szilveszter és újév első napjának szokásai összefonódtak. A szilveszteri szokások közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak. Összeállításunkban megismerkedhet a hagyományokkal.

 

Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.
- Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét.

2015. december 30. – Szerda

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.

És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“

Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!

Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.
Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!
Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!
Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,
– okkal lett gazdájuk egykoron az ember.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Boldog új évet.

 

Eljött hát a szilveszter,

Éjfélt üt az óra.
Legtitkosabb vágyaid
váljanak valóra.
Harangoznak, szól a himnusz
pezsgő a kezedben.
Kívánom, hogy életed
teljen szeretetben.
Egészséged, egyre jobb,
szíved fitten dobban,
mozogj, nevess, s érezd magad
napról-napra jobban!
Váltsd valóra terveidet,
legyen, ahogy kérted.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Engedjük el ezt az évet,
hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,
legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,
amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,
boldog új évet kívánok.

Aranyosi Ervin © 2009-12-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

 

 

 Csendes este
jár a hold
ezüstre festve
földet, ágat
s ezer hűtlen
kis kobold
bújik, vágtat
mindenünnen.

Sötétült ég,
égő csillag
szép havas táj
messze hívnak.
- Nem lehet most:
álmos lettem,
lefeküdnék!

Minden álmos
oly hideg
oly ravasz,
csend a város
nem havaz
s árva gondom:
nem tartozom
senkinek?

Nem maradt-e
semmi nálam,
ami másé:
hóvilágban
hóvirággal
vigasztaló
mosolygással
nem tartozom
senkinek?

Csendes éjjel
látogat
most szerteszéjjel
a határon,
s osztogat szép
álmokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hej, ha varázspálcát foghatnék kezembe,
a világon minden ember boldog lenne.
Nem is ismernének szomjúságot, éhet,
s vidámmá válhatna az emberi élet.
Minden ember arcán csak mosoly ragyogna,
s kinek kedve támad vidáman dalolna.
Nem ismerné senki a szomorúságot.
Egy nagy zsákba kötném a nyomorúságot
és eldugnám a mély tenger fenekére.
Bőség és a jó kedv jöjjön a helyére!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne ítélkezzetek...! Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól! Az emberek hihetetlenül bátran ítélkeznek, élők és holtak felett! Sokszor rácsodálkozom arra, hogy olyan emberek, akik szinte semmit nem tettek le az asztalra, milyen vehemenciával törnek pálcát mások felett!
Félelmetes az a bátorság, ahogyan biztos próbák nélkül megszólnak, elítélnek, sárral dobálóznak az emberek!

 Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza: az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik viszont összemorzsolja szívünket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   2015. december 29. – Kedd

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
   felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
   két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ó év fogta tarisznyáját
üres volt már nem várták
el szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk,ahogy illik
szóljon az ének
Ne sirassuk,ami elmúlt
visszahozni nem lehet
Talán nem is bánjuk
Köszöntsük az új életet
Küszöbön az Új Év
hajnala halványan dereng
Ének szóval köszöntsük
Szívünket reménységgel töltsük
Mert a jó kedv megszépíti az életet

Kívánom legyen kedvünk mulatni
Új Év tarisznyája sok jót tudjon adni
Minden ember háza táját kerülje a bánat
Remény legyen,az emberek egymásra találnak
Kérem Istent ne hagyja el a nemzetet
Az Új Év jót hozzon,ne csak ígéretet
Legyen az embereknek étel az asztalon
Ne éhezzen a gyermek se iskolában,se otthon
Legyen a szegénynek is meleg étel,fűtött otthona
Gazdag segítő kezet nyújtson,ne csak harácsoljon
S,ha az Új Évben elkerüljük Istenem az ínséget
Áldjuk neved,nem hagytad el
ezt a sokat szenvedett nemzetet
Mert egyedül Te segíthetsz
Segítsd világgá futott fiainkat,
hogy hazafelé megtalálják az utat
Az Új Évben is benned bíznak
Békét is kérek tőled Istenem,
imára kulcsolom kezem
Segítsd meg,véd meg
Új Évben is a magyar nemzetem
ÁMEN.....

 

Ninaci Aliz

Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.
Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közsség nevében köszöntjük a János névnapost.

 

Egészségben gazdag, számtalan sok boldog névnapot kivánok !

 

 

Fogadd most is olyan nagy szeretettel ezt az ajándék képet!

 

 

Videót nem tudok szerkeszteni ,

 

 

Isten éltessen nagyon sokáig, erőben, egészségben, boldogságban Szeretteid körében!:)

 

Szeretettel.Mária.

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk."
Galata 4,4-5



Már Salamontól tudjuk, hogy egyszer mindennek eljön a rendelt ideje  (Prédikátor 3,1). Így vagyunk most a karácsonnyal is. Itt az ideje az ünneplésnek, a gazdagon terített asztal melletti családi beszélgetésnek, az "ajándék-üldözéstől" és a kapott meglepetés feletti öröm lecsendesülésének, a békés boldogságnak, pihenésnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angyalok Az angyalok várnak rád, még ha nem is hiszed Csak pihenj meg egy percre, visszaadják hited Angyalok vigyázzák, minden egyes lépted Annyira szeretnek, ők meghalnának érted Az angyalok sírnak is, zokognak lelkedért De van, hogy táncrapedül, az Isten testvéreként Az angyalok mosolya, szíved felderíti Bánatos szívedet, a mennyekbe repíti… Angyalok jöjjetek, mindenki rátok vár! Az élet iskolája, zordabb az álmoknál… Angyali seregem, hadd álmodjunk véled! Hadd teljen reményben, ez a nehéz élet Az angyalok éreznek, szívüknek tájékán Átemelnek téged, lelkednek sóhaján Minden érző lénynek, van egy szép angyala Angyali örökség, a lelked jó irgalma Keresed angyalod, folyton szüntelenül Szíved várakozva, könnyezik legbelül Úgy érzed, sok napon, minden élő elhagy De folyton elfelejted, az angyal,… Te magad vagy… Árvai Attila© 2012-12-05

 

 

További áldott ünnepet kívánok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

''És minden fiad az Úr tanítványai lesz, és nagy lesz fiaid békessége.'' (Ésaiás 54:13)

A Menny is egy iskola. Tanulmányozásának területe a világegyetem; tanítója a Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás tervének befejezése után újra folytatják majd a tanulást az Édenben... A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedésének, az Isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek a történetei.

 "Adom annak a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek." (Jel 2:28-29)

A Thiatira-típusú keresztények a vallási zűrzavar éjszakájában botladoznak, de a Szentlélek még ott is rájuk ragyogtatja a Hajnalcsillag fényét. Akár az angyal, aki a veszélyes ösvényen tereli végig biztos kézzel a kisgyermeket, úgy vezeti haza a Szentlélek Isten gyermekeit.

Helen otthagyta a Walla Walla Egyetemet, és egy barátjával elindultak Coloradóba egy öreg autóval, aminek a fékje is rossz volt.

Öltöztesd szívedet karácsonyi díszbe,
csak a jó szándékot engedd be a szívbe,
mert amíg kedvesség, szeretet vezérel,
hidd el, szomorúság, bánat úgysem ér el. Ezt a szeretetet tedd be egy csomagba,
s boldog lesz, ki ilyen ajándékot kap ma!
Arcodra tégy mosolyt, fénylőt és kedveset,
örömet okozni, meglásd, így is lehet! Gyújts reményt szívekbe, néhány kedves szóval,
s meglátod nyomában kevesebb a sóhaj!
Nyújts segítő kezet, éhesnek kenyeret,
karácsony ünnepe legyen a szeretet. Bár múlik az ünnep, a szeretet maradjon,
együtt érző szíved, azután is adjon!

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karácsonyra nem kérek mást, csak újabb 365 napot.

 

Mialatt, mit elrontottam, apránként kijavíthatok.
Esélyt kérek, ezret, százat, hogy egyre jobb legyek,
S ha bántottalak idők során, gyógyírt hozhassak Neked.

Legyen időm gyógyítani fájó lelki sebeket, s
Legyen időm újra fogni elengedett kezeket.
Legyen időm nevetésre, meghitt pillanatokra,
Legyen időm mindarra, mi mosolyt csal az arcokra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. december 22. – Kedd

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor megöregszel, szűkül kívánságod,
a karácsonyt nem az ajándékért várod.
Sőt inkább szívedből te szeretnél adni,
az ünnep varázsát vágyod megragadni.
De mi a te vágyad, amit szíved képzel?
Az öröm szívedben, amit akkor érzel,
mikor szeretteid reád mosolyognak,
mikor veled vannak, körötted forognak.
Életet lehelnek megfáradt szívedbe,
melegséget hoznak a téli hidegbe. Mikor megöregszel, teszed csak a dolgod,
ha mások örülnek, attól leszel boldog.

 

Előáll az égi szán,
Arany talpa, gyémánt rúdja,
Jézus indul földi útra.

 

Földi útra, messze útra,
Csengős bárány húzza, húzza.
Ezüst csengőt meg-megrázza,
Apró léptét szaporázza.

Hegyre föl és völgybe le,
Száz kis angyal száll vele.
Angyal kocsis ült a bakra,
Ostorkáját pattogtatja…

Elől száll a fulajtárja,
Vígan zeng a trombitája.
Ahol járnak csillag lehull,
Minden ember földre borul.

Amerre lép csengős bárány,
Hidat ível szép szivárvány.
Minden házat sorba járnak,
Mindent tudnak, mindent
látnak,
Mindenkire rátalálnak.

Nem nézik az ajtó nyitját,
Jézus fáját beállítják.
És a végén minden ágnak
Meggyújtják a kis gyertyákat.

Tesznek alá sok játékot,
Jézus küldte ajándékot,
Puska, csákó, baba, labda,
Örül is ám aki kapja!

Gyertya lángja libben-lobban,
Száz gyerek láb táncra dobban,
Jézus küldte, angyal hozta,
Jaj de szép a karácsonyfa.

Harang hangja száll a mennyből,
Bari nyakán csengő csendül,
Szánkó rúdját az angyalkák
Visszafelé fordították.

Egyre halkabb egyre messzebb
Mennyországba megérkeztek,
Üres szánkót helyre tolják,
Csengős bárányt csutakolják.

Fáradt szárnyuk összehajtják,
Kicsi Jézust elringatják,
Álma édes, álma mély,
Szent karácsony éjjelén.

 

Áldott karácsonyi ünnepet kívánok mindenkínek.

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek!

Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.”

Zsidókhoz írt levél 10:35-36.

Nagyapámnak mindig voltak lovai, azokkal művelte meg a földet.

Egy alkalommal Laci nevű lova megbokrosodott (két lábra állt, toporzékolt). Nagyapám erre olyan mérges lett, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt és nagy dirrel-dúrral hazament. Elveszítette türelmét, béketűrését.

• Isten józanul szeret minket, semmiképpen sem közömbösen.
• Isten annyi szeretet ad nekem, amennyit csak elhordozhatok. De mivel még többet akar ajándékozni, ezért nevel engem.

• Amikor egyszer vidéken jártam, egy tanyán, a csűrön nem mindennapi szélkakast pillantottam meg. A nyílhegyen ezek a szavak álltak:

Isten szeretet

Kíváncsian léptem be a kapun és megkérdeztem a gazdát

• Mit jelentsen ez a felirt? Azt hiszi, hogy Isten szeretete oly változékony mint a szél járása?

 

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az őrangyalod.

 Ima:

Teremtő Istenünk! Csodáljuk teremtett világod szépségét A világmindenséget Igéd teremtette. Amikor életünk összeomlik, Hozzád könyörgünk, újítsd meg rajtunk csodálatos munkádat. Szakadásaink botránya ellenére egy hangon mondjuk: Igéd sosem hagyja abba új dolgok teremtését összetört életünkben és szívünkben. Adj nekünk biztatást, hogy mindig készek legyünk a veled munkálkodó új alkotásra. Imádkozunk, hogy óvjuk a természetet, dicsérjük teremtő művedet, és így találjuk meg benne azt az otthont, melyet nagy gondoskodással készítettél számunkra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adventi köszöntő.

Harmatozzatok ti Égi magasok.
Mindenki lelkét, tisztára mossátok!
Legyen minden ember, szíve hófehér,
Így majd a szeretet mindenkit elér.

Földön az emberek békében élhetnek,
A tiszta lelkek hozzád igyekeznek.
Én édes Istenem, legyél mindig velünk,
Így a Szent lelked, mindig érezhetjük.

Add Uram békédet és tiszta szívedet,
Hogy az emberek közt szeretet legyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azon a télen gyönyörű hóeséssel közeledett a karácsony. Az egész falut betakarta a szikrázóan fehér lepel. A vaskályhát pirosra fűtöttük az iskolában, s az egyetlen tanteremben békés nyugalomban csomagoltuk mi, gyerekek az ezüst diót. A tanító úr mosolyogva sétált közöttünk, gyönyörködött az általunk készített fenyőfadíszekben, melyeket néhány nap múlva hazaviszünk, hogy otthon meglepjük vele szüleinket karácsonykor.

Andók Veronika: Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.

Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.

A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Odakint a hó apró csillagszemei, mint egy selyemfüggöny hullottak a jeges útra. Alig volt valaki az utcán, mindenki a szoba kellemes melegéből figyelte az ide-oda ingázó hatalmas pelyheket. De talán nem is meglepő hogy senki nincs az utcán. Karácsony este van.
Mindenki a fenyőillattal körüllengett szobákban beszélget, üldögél, kinek mihez van kedve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.

 2015. december 20. – Advent 4. vasárnapja.

 

 

 

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lila köpenyben járja körbe az egész Földet, megnézi, minden rendben van-e.
Lantot tart a kezében, és azon zenél, énekel. Ahhoz, hogy eljusson hozzánk az angyal éneke,
alaposan oda kell figyelnünk a jelekre, s szívünknek és lelkünknek is tisztának kell lennie.
A béke dalát énekli, sok kis angyal kíséretében. A dal annyira gyönyörű, hogy valamennyi mag,
amely a földben szunnyad, felébred és életre kel, így indul új élet tavasszal a Földön.

 

 

 Áldott,Békés,Meghitt Karácsonyi ünnepeket Kívánok nagyon sok szeretettel Neked és kedves családodnak!!

 

Szent Karácsony

Nagy ünnep jön,
Karácsony közeleg,
Tárd ki a szívedet,
Költözzék bele
Vidámság,szeretet.

Ha eljön a Szenteste,
Az Úr a földre száll,
Borulj térdre,
S mondj el egy imát!

Örülj az Úrnak,
Hisz érted született,
Az ég ettől nemesebbet
Nem Küldhetett!

Nyisd ki a lelkedet,
Lakjék benne nyugalom,hála,
Ott legyen a kis Jézus
Puha,meleg ágya.

Istenem, adj nekem türelmet, hogy elfogadjam amit nem tudok megváltoztatni. Bátorságot, hogy megváltoztassam amit tudok, és bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. december 18. – Péntek

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.

 

 

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy haza érkezhessen.

 

Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Odaadásodat, örömökre való készségedet erősíti meg ez az angyal.

Fogadd el - mégpedig kritika nélkül - az ajándékokat amiket az élettől kapsz, azt, ami be van csomagolva, és ami csak úgy érkezik hozzád.

Tudd, hogy minden ajándékot megérdemeltél, mindnek mélyebb, bölcsebb üzenete van. Így van ez még akkor is, ha elsőre nem tetszik amit kaptál.

Köszönd meg az angyalnak, hogy megtanít őszintén elfogadni, és szívből adni.

 

 

 Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,
újra felemelnek, felvidítnak téged!

Azonban a Biblia beszél az áldás völgyéről. Talán ellentmondásnak tűnhet: „Nem lehet, hogy völgyben vagyok, és mégis áldott legyek. A völgyben csüggedt vagyok. Ezzel a betegséggel küszködöm. URam, jó reggel halld meg hangomat. Jó reggel eléd készülök, és várlak.

Karácsonyi történet

 

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban.

Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.

A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.

 

Hideg hóból, jégből készült.
Ő igazi hóember.
Ám a szíve felmelegít,
s ehhez bizony szó sem kell!
A mosolya, répa orra,
vidámságot sugároz.
A derűje oda is vonz
pár madárkát magához.
Nem bánja, ha répa orrán,
s fején két kis madár ül.
Attól boldog, hogy ma sem lesz,
árván itt kint egyedül.
Két szénszeme vígan ragyog,
jó kedve van, ha látod.
A világban bárki talál,
hogyha akar, barátot. Aranyosi Ervin © 2015-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

A szeretet nagy kincs,
észre kéne venni!
Az éhes szíveket
meg kéne etetni!
Aki adni képes,
az is gazdagodna,
mert szíve a jóból
soha ki nem fogyna. Tudod a szeretet
nem egy raktárkészlet,
s nem tudod eldugni,
önzőn az egészet,
mert a szeretet,
ha van, az szívből árad,
s aki adni képes,
bele sosem fárad. Ha adsz a jó érzés
benned fokozódik,
bánat, s szomorúság
benne feloldódik,
és ha szeretettel
jól lakik a lélek,
akkor elmondhatod:
– Gazdagabban élek! Aranyosi Ervin © 2015-12-15.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves és jólelkű, együtt érző ember!
Segítséged kérjük, sok-sok szeretettel!
Nézz körül a spájzban, hátha találsz olyat,
amit egy éhező nagy örömmel fogad.
Ami ennivaló, s olyan, mi nem kell már,
ám de összegyűjtve egy jó ügyet szolgál.
Nem kell elküldened, helybe megyünk érte,
eljuttatjuk ahhoz, ki reménykedve kérte.
Fizetni nem tudunk – egyedül a hála,
s a tudat – valakinek nem lett éhhalála,
– ez mind a fizetség, s ezzel tán beéred,
ha a szeretettől magad jobban érzed,
s hidd el a jó Isten, visszaadja néked,
lelked jó érzése gazdagítja léted.

Aranyosi Ervin

Szeretetcsomagom

 

 

 

Hányat kell aludnom,

még Karácsonyt várva?

Várom az ünnepet

két karom kitárva.

 

Tudom, csoda készül,

s én már nagyon várom,

együtt lehet végre

az egész családom.

 

Lesz egy ajándékom,

és azt szívből adom,

mosollyal bélelem

szeretetcsomagom.

 

Lesz benne ölelés,

szívből jövő, kedves,

ettől lesz nagyinak

vidám szeme nedves.

 

Kacagást is küldök,

s mindenki megkapja,

csilingelve pendül,

szívem víg harangja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. december 14. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek. A társaságnak úri tagjai Szekérre ültek, és azon menének. Szekéren mentek, de ökörszekéren, Két pár ökör tevé a fogatot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott.
Világos éj volt. A hold fenn vala; Halványan járt a megszakadt felhőkben, Miként a bús hölgy, aki férjinek Sírhalmát keresi a temetőben.

 

 

December időszaka lelkünk ünneplőbe öltöztetéséről is szól, így készülve a szeretet ünnepére. Az eddigi évek tapasztalatából azt látom, hogy sokan beleesnek abba a hibába, hogy túlhajszolják magukat, loholnak a tökéletesnek hitt ajándékok után. Aztán elfáradva, kimerülve és kiüresedve esnek be a fa alá, ahol egymást pont a lényeggel nem tudják megajándékozni: a béke, hála és tiszta szeretet érzésével.   Hogy az idei karácson más legyen, mint a többi, szólítsd meg az Arkangyalokat!

Nagyon egyszerűen, fillérekből kivitelezhető télies hangulatú, havas hatású mécsestartót készíthetünk villámgyorsan.

Szükséges eszközök Befőttes üveg vagy üveg mécsestartó Apró szemű só Dekupázsragasztó Ecset Lapos tálka         Elkészítés.   Az üveg felületét kenjük át dekupázsragasztóval. Pontosan dolgozzunk, mert ha egy kisebb rész is kimarad, só nem képez szép összefüggő bevonatot.

Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.

Hideg márványtakaró Vakítóan fehér hó… Elvakítja két szemem Nyomot hagy a lelkemen Égből hullik szépen alá Énekli az Isten dalát Két kezemet meghűti Az arcomat pezsdíti Láthatatlan fehér fátyol Megcsodálod benn a házból Mosolyogsz, ha felnézel Szíved eltel reménnyel… Ott rejtezik a szívedben Fehérfátyol lepelben Ha elcsendesedsz, meghallod Mit néked a hó suttog… Kinyitja az ég ajtaját Megépíti hó hintaját Már messziről sugárzik A szemed is csak káprázik Tiszta fehér áldott hó Lelkünket is feloldó Hideg fagyos érinteni De szívünket melengeti Isten arca rejtve benne Örök titok fehér lelke Boldog vagyok, hogyha látom Csodálom hát mindenáron Isten adta fehér lepel A mennyekbe felvezetel Csodállak én, míg csak élek Áldozok szép énekének Ki megalkotta e csodákat Az Isten havas világának… Árvai Attila© 2012-04-19

2015. december 12. – Szombat

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

 Ima Mihály arkangyalhoz!

 

Mihály arkangyal, ki olyan vagy, mint Isten

Jöjj el most énhozzám, tisztítsd meg a szívem

Isteni Fényesség, mit elhozol magaddal

Szent tűzzel megtisztul minden igaztalan

Kardodnak sugara utat mutat nékem

Ha teveled vagyok nincsen mitől félnem

Mutass rá fényeddel isteni Valómra

Tudatom megnyíljon minden igaz szóra

Segítsd fejlődésem, tisztítsd meg utamat

Hitem megtart engem kitárt szárnyad alatt

Meglátom most veled szellemi egységem

A Fény családjához tartozva így kérem:

Magamhoz veszem most fénylő hatalmamat

Fénykardot kezembe angyalok adjanak

Mihály ereje van most az én szívemben

Hittel, bátorsággal Ővéle cselekszem

Így beteljesítem a szent Akaratot

Megtisztítom lelkem minden teher alól!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!

 

 

Szállj le, éjszaka, szállj,
szenvedés éjszakája,
hűtlenség éjszakája,
gyötrelem éjszakája,
irgalom éjszakája.
Takard be lépteiddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden kínokra vond rá szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.

2

Akik a házban ülnek,
a lámpa fénykörében,
terített asztal mellett
ülnek és lakmároznak,
eszik a lakoma testét,
isszák a lakoma vérét,
s a lámpa fénykörében
nem látszik a sötétség –
akik a házban ülnek
azok nem veszik észre,
mikor nyílik az ajtó,
éppen csak egy arasznyit,
csak hogy a Bűn kiférjen.

 

 

 Úgy szeretném, hogyha szívem
Kicsi jászol lenne,
Karácsonykor az Úr Jézus
Megszületne benne.

Befogadnám, betakarnám,
Illattal beszórnám,
Hideg széltõl, deres csóktól
Szeretettel óvnám...

Elringatnám: szent álmait
rózsákkal behinteném,
S ránk borulna csillagostul
Csöndes, égi szent éj...

Jer, Uram, hát, várlak, jövel!
Szívemet kitárom...
Születésed áldott percét
Örömtelten várom...

A kis Jézus megszületett, örvendjünk!

Tudod, a fenyőt én úgy díszíteném fel,
legyen rajta faggyú, kismadárnak étel.
Almát akasztanék néhány erős ágra,
szénát terítenék, éhes őzre várva.
Mogyorót és diót tennék mókusoknak,
néhány sárgarépát, arra járó nyúlnak.
Én az égiektől hótakarót kérnék,
senki más fájával, bizony, nem cserélnék.
Mert az én fenyőfám továbbra is élne,
hótól, téli Naptól szikrázna a fénye.
Aki arra járna, biztos megcsodálná,
talán élni hagyná, ki sohasem vágná!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A köd rászállt a hegyek csúcsára
Cseppekben csillogott a harmat a virágra
Felhők fölött elbújt a nap
Kerestelek ott fönn,de nem találtalak
A mennyből,mint ha angyali szózat szólt volna le
Fényt hozott a menny üzenete
A hírt az angyal szeretettel hozta
Üdvözlettel jött hozzánk a nap sugara

Lelkem fázott,,nem találtam a fényt
Egy kis mennyei sugár világított
Szívem ettől felmelegítvén
De komor felhők taposták a napot
Látom már nem jön tőled remény
Nem halljuk üzeneted,nem jön a fény
Nem lesz meleg szívünk rejtekén
Fázott a szívem,a felhőkre néztem
Didergő homályban üzeneted kerestem
Az eső csendben eleredt,
Siratta a felhő az elmúlt szeretetet
De földre szállt le egy angyal
Megvigasztalta halkan elhagyott szívemet
Lesz még fény,s jön tőled üzenet
Emléked átkarolja a szívünket
Öröm ragyog fel arcunkon
S az angyali fény felszárítja könnyeinket
Küldöd felénk angyali üdvözletedet

S én megköszönöm az angyalnak hálás szívvel
Reszkető szívemet felmelegítette reménnyel
Hogy az embereknek eljuttassa a fényes napot
S elzavarja felettünk lévő hideg bánatot
Elfújja a széllel a zord felleget
Elűzi a gondot,megvédi a szeretetet
S a hideg télen is kisüt majd a napsugár
Felmelegíti a tavaszi földeket,rügyeket
Lesz még meleg nyár érleli kenyeret
Lesz még remény ,hazánk felől el űzi a felleget
Hogy a szegénynek is jusson öröm a bánat helyett
Legyen meleg takaró,fedél feje felett
Megvigasztalja az éhes ,síró gyermeket
Elküldöd az angyalt ,söpörje el
Hazánk felöl a gonosz szellemet
S mióta elmentél ,vigasztal a remény
Munkálkodsz ott fenn Isten szeretetén
Hogy ránk is ragyogjon a nap az Isten egén
Szegény hazánkban jöjjön el az új remény.

 Téli este unalmában ablakomba mélyedek,
az éjszaka sűrű fátyla takarja a kék eget.
A ház zajának árnyékában elmélkedve bódulok,
a hóesésre, melyben csupán néhány ember andalog.

A karácsonyi hangulat, a friss fenyőfa illata
szívemet és lelkemet ünneplésre bíztatja.
Testem ennek ellenére néma nyugalmat mutat,
csodálom a téli fagyba, sötétbe olvadó utat.

Nem fog meg a hangulat, az ünnepek szele,
úgy érzem, nem tudok többé mit kezdeni vele.
A pillanat varázsában nézek a fenyőfára,
csodálkoznék, ha végre egyszer egyenesen állna.

Minden évben ugyanaz a kelletlen lemez,
egy ünnep itthon, mit a köznyelv Karácsonynak nevez.
Ám ez mégsem az az ünnep, mi a szeretetből fakad,
az is csoda, ha olykor-olykor néhány jó szó akad.

De mégis vajon mi lehet egy szép karácsony titka?
Egy családban, hol az egyetértés, s a fenyőfa is ritka.
A külvilágtól elzárkózva a szobám padlóját nyomom,
műfenyőmmel árválkodva panaszaim versbe fonom.

Egy lakásban, hol a családiság szikrája sem lobban,
s akár egy rossz szóból is durva vita robban.
Miért van az, hogy elfelejtjük, miről szól az ünnep?
Itt, hol a nagy örömök is aprónak tűnnek.

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
   egy  szűzhöz,  aki  jegyese  volt  egy  férfinak,  a  Dávid  házából  való
   Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
   „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te  minden
   asszonynál!” Ennek  hallatára Mária  zavarba jött  és gondolkodóba  esett,
   hogy miféle köszöntés ez.  Az angyal azonban  folytatta: „Ne félj,  Mária!

Mária fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől – ezt ünnepeljük ma, december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

Bartolomé Esteban Murillo: Szeplőtelen fogantatás (1678)

A keleti egyházban Anna foganása az ünnep neve, amelyet az első írásos emlékek szerint a 8. században még december 9-én ültek. A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel az ünnep Nápolyban és Szicíliában, de a 10. század elején már Angliában is megtartották (valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására).

December 1-én fellobbantak az első gyertyalángok és megkezdődött az adventi időszak, amely egészen karácsony előtti vasárnapig tart.Az adventi ünnepkör nem Rómából származik, hanem keletről, a keresztény központjából. Onnan terjedt el a Római Birodalom nyugati területein, ahol nagyon sok, nem római lakos élt a 4. század folyamán. A karácsony előtti készülődés szokásának az eredete Kappadókiából, a mai Törökország belsejéből származik, ahonnan a kappadókiai származású Auxentius révén elkerült nyugatra is.

 2015. december 6. – Advent 2. vasárnapja.

 

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.

 

2015. december 4. – Péntek

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid fia! Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok? Hisszük, Uram! – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: Legyen a hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja! Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

 

 

 

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van.

Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miklós napja közelgőben,
szarvasok is készülőben.
Varázshatalommal felvértezve,
szállnak fel a levegőbe.
Lappföldön lakik a Mikulás,
alig várja az indulást.

Puttonyban az ajándékok kívánságra bekerültek,
figyelmét senki kérése el nem kerülte.
Nehéz feladat az övé,
tiszta szívvel megy a gyerekek közé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

G. Szabó László: Télapó-várás

Eső szitál, hull a hó-
hol késel még, Télapó?
Lásd, együtt a sok gyerek,
várja, lesi léptedet.

A melegben ülni jó-
átfázhattál, Télapó!
Érezd otthon itt magad,
jöjj be, rakd le zsákodat!

Csevegj velünk, jót pihenj!
Mi könnyítünk terheden:
hagyd itt, amit rejt a zsák,
komótosan menj tovább!

 

 

Megcselekedte az Úr, amiket gondolt; beváltotta szavát, amelyet szólt eleitől fogva; rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.

Kiáltott az ő szívük az Úrhoz: Oh, Sión leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.

Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet az Úr színe előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedjeidnek életéért, akik elaléltak az éhség miatt minden utcának szegletén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegződre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...

Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért előttem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:

Nem az első helyre ülnék, Uram.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hull a hó, hull a hó,
Jön-e már Télapó?

Csillogó, csillogó
Hópehely, ragyogó.

Suttogó, suttogó
Fenyőfa, álmodó.

Csacsogó, csacsogó
Kismadár vacogó.

Szél - zúgó, szél - zúgó,
Füledbe hírt súgó.

Fölszálló, fölszálló
Köd mögött egy szánkó.

Robogó, robogó
Szarvasláb, dobogó.

Suhanó, suhanó,
Benne ül Télapó.

Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést, és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés , nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.
Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.
Hiszen egy az Isten és egy a közvetítő Isten és ember között : Jézus Krisztus. ( 1 Tim 2, 1-5)

 

Könyörgés:
Mindenható Istenünk !

 Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

 

S ne csak így decemberben.

 

 

Szeretetteljes,szép napokat kívánok a meteorológiai tél első napján mindnyájunknak.