Megcselekedte
az Úr, amiket gondolt; beváltotta szavát, amelyet szólt eleitől fogva; rombolt
és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te
szorongatóidnak.
Kiáltott
az ő szívük az Úrhoz: Oh, Sión leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a
patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.
Kelj
fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet
az Úr színe előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedjeidnek életéért, akik elaléltak
az éhség miatt minden utcának szegletén.
Lásd
meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-e az asszonyok
az ő méhüknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeket; avagy megölettessék-e az
Úrnak szent helyén pap és próféta?
Az
utcákon, a földön fekszik gyermek és vén; szüzeim és ifjaim fegyver miatt
hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél.
Egybehívtad,
mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr
haragjának napján, aki elmenekült és megszabadult volna. Akiket dédelgettem és
felneveltem, ellenségem emésztette meg őket!
Jeremiás
siralma 2 fejezet,
17től-22
igéig!
Kommentáld!