Légy boldog ok nélkül, ne keress rá okot!
Mert, ha az ok múlik, az öröm elpárolog!
Figyeld a gyermeket, élvezi a létet.
Nincs benne utálat, nincs benne ítélet.
Képes minden szépet örömmel fogadni.
Nem őrizget kincset és szívből tud adni.
Mert a szeretetnek, nincs oka, nincs ára.
Nyílt szívvel csodálkozz rá a nagyvilágra!

A szeretet nem követel.

Amikor szeretünk, akkor nincs szükségünk arra, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy jónak tartjuk. A szeretet megértés, elfogadás, megbocsátás, kommunikáció. Épp ezért bármennyire is szeretnénk a másikat hibáztatni, a másikra mutogatni, csak rajtunk múlik, hogyan érezzük magunkat a kapcsolatunkban.”

Ma mosoly, holnap könnyek, ma nehéz, holnap könnyebb.

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?

Vigyázzatok rájuk kik egyedül maradtak,
akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;
és üveges szemükkel néznek a létbe,
keresve valamit a csendes estében..
Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,
akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;
és mondanak egy imát néha magukban,
majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva..

 Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.
Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.
Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.

Julcsa izgatottan pakolgatott kis fonott kosarába. Most végre ő volt a soros hogy elvigye a barackot a nagymamájához, aki a szomszéd faluban lakott. Minden egyes alkalom, amikor odamehetett, felért egy ünneppel! imádta az öreg házikót, a frissen sült sütemény illatát, na meg hogy a mamánál mindig volt egy kis cukorka, amit mindig az arra járó unokának a zsebébe csúsztatott.

 Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.

"Engedd a szívedben is felkelni a fényt... hogy a mai napod szebb lehessen mint a tegnapi."
Léria Dipán.

Óh, gyógyító tisztaság,
Hóborította utak, hegyek,
Segítsetek, s ti néma fák,
Hogy, aki voltam, legyek.

Megint elborított a lét,
És elzárt attól, aki vagyok;
Indulat-torlasz, szó-szemét -
Óvjatok szelek, fagyok.

Dércsipkék, kis madarak,
És kristályhangú ősz rengeteg,
Állatnyomba hullt csöppke mag,
Mély barlang, ködös, öreg.

Csak itt vagyok itthon én,
Erdőn s vaddal, mely félve suhan;
Az ember közt, vak harc terén,
Tört vagyok, otthontalan.

Fagy kinn, fagy,
hó van nagy
most ideje, most fagyjon,
akár beleszakadjon,
csak a kályha mormoljon,
vén cirmos doromboljon:
elnyugszunk esténként
édesanyánk meséjén.

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pönögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!

Hillai László

Sohse mondd ki azt, mi másnak fáj!
És utána már ne kiabálj:
bocsánat, én ezt nem akartam,
uralkodni számon nem tudtam.

A bölcs ember gyakran hallgatag,
nem hirtelenkedve hajba kap:
minek is szóltam, csak ártottam,
szóval sok embert megbántottam.

Vad kutyát és a haragvó embert
szelíd szavakkal fékezni lehet.
Csak bámul rád, és csak nézi.
Hogy lehet? Sehogy se érti!

Kinek szívében béke van,
megérzi mindig, ha baj van,
haragszik, mégse mondja ki,
nehogy megbántson valakit.

Az összhangra, harmóniára, tiszta szépségre, jóságra. És nem találják. Keresik mindenütt, mindenben, de nem találják. Legfeljebb csak ritkán, pillanatokra. Én megtaláltam. Megláttam, megéreztem. A harmóniát, egyensúlyt, bájt, tiszta szépséget. Ami pont olyan, amilyennek vágytam. Álmodtam. És most itt van. A valóságban. A Te szépséges arcodon.

Neki is van lelke!!

Nem tegnap, nem holnap. Ma. Most. Gondolhatnám, hogy rossz az időzítés, de nem az. Mert csak az eszünk szerint lehet rossz. A mi körbehatárolt ismereteink, az éppen meglévő pillanat, az adott helyzet szerint az. De az élet nem csak ezt látja. Hanem a jövőt is. És a mostban a jövőt adja.

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".
Müller Péter.

 Tudod kevés ember mondhatja el magáról, hogy van egy álma. Olyan igazi, hatalmas, mások szerint talán elérhetetlen, mégis valóságos álma. Ha kaptál, ne hallgass a kétségeidre, menj utána. Nem baj, ha elbuksz ezerszer, az sem baj, ha sosem éred el. Menj! Mert a tiéd. És ha majd eltelik az élet, elmondhatod, volt egy álmod, küzdöttél, és hozzon bármit az élet, volt bátorságod elindulni felé. Bátor voltál eldobni azt, ami nem a tiéd, és elindultál azért, amit neked rendelt az élet. És majd rájössz, talán a végén, talán előtte, az álom az út volt.

Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető!

KELLEMES HÉTTVÉGE LEGYEN MINDEKI SZÁMÁRA.

Télen hosszúak az árnyak
Belepi a dér a fákat.
Ragyog a nap, mégis fázok
Pedig nagykabátban járok.

A kezemen jó nagy kesztyű,
A kezemhez mindig ő hű.
Nap cikázik a tó jegén,
Az élvezet mind az enyém.

Élvezem a nap sugarát
Neki adom szívem dalát.
Napsugár az élet anyja
Nekem ő a szépet adja.

Télen minden olyan fehér,
Mint a legszebb búzakenyér.
Hótakaró meleg bunda
Nincsen növény, ami unja.

Hó alatt a búza, árpa
Talán már a tavaszt várja.
Titokban a lelkem mélyén
Ott lakik a nyári élmény.

A nagyon üres emberek sokat tartanak magukról, a jelesek bizalmatlanok, a megrögzött bűnös pimasz, a jó aggályos. Így jön egyensúlyba minden; ki-ki egész akar lenni, vagy legalább annak látszani önmaga előtt.

Johann Wolfgang von Goethe

 Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

Bennem él az Isten! Bennem, él! Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!

Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!

Szívedre hallgass,
sose az észre,
inkább vedd észre,
az rossz irányba húz.
Szívedre hallgass,
a jóságos fényre,
azt is vedd észre,
hogy tőle mit tanulsz?

Hidakat építs,
ne fellegvárat,
csukd be a szádat,
és nyisd ki két szemed!
Hidakat építs,
a mások szívéhez,
s figyeld mit érez,
s majd jó felé vezet.

Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.

Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.

A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.

Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!

Aranyosi Ervin: Őszintén szeretni!

Ha az életedben boldog akarsz lenni,
nem kell azért sírni, félni és szenvedni,
csak a szépre vágyni, álmodni és hinni,
nem szabad a lelked tévutakra vinni!
Aki azt tanítja, szenvedned kell érte,
azt az embert bizony ezer bánat érte,
nem tud kilábalni saját csapdájából,
az öröm, s boldogság ezért marad távol.
Ha az életedben boldog akarsz lenni,
egyet kell csak tudnod, őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin:
Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!

                       Túl a tetőkön,
                   Dárdás fenyőkön:
                  Zöld diadémon, pára lebeg,
                             Sűrű vadonban
                   Halkan, titokban,
          Fenyő-óriások könnye pereg...

Valakit érdekel! Szuper volt a 70-es, 80-as években gyereknek lenni Magyarországon.
Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már általános iskola első osztályától kezdve egyedül mentünk a suliba. Anyánk egyszer megmutatta, merre van. Ha másodjára nem találtuk meg, arról nem ő tehetett.

Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat,
hogy melengesse annak szívét, kinek fájdalma
megcsorbult hitét már halálra marta.

Legyél te is az, ki megáll néhány percre,
hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,
melengető szóval, melynek puha ragyogása
életet visz majd a csendes elmúlásba.

Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt,
annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,
mert azok emelnek fel egészen az égig,
akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia keresztény ünnep, amelyet január 6-án ünnepelnek. Az epifania görög eredetű szó jelentése: jelenés. Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a keresztény egyházak: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (vízkereszt), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.

Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!

Egyik vallás sem visz Istenhez közelebb,
csupán a hatalmát érezteti veled!
Templomot építtet, eltartatja magát
és Isten nevében hallatja a szavát.
Ám Isten nem használ postást leveléhez,
arra kell figyelned, a lelked mit érez.
Mikor csendben maradsz, találkozhatsz vele,
az ő csodáival van az élet tele.
Tele van csodával, csak nem veszed észre,
mert másra koncentrálsz: a rád leső vészre.

Mindennap szól hozzád, de nem figyelsz arra,
csupán a fejedben zsongó szörnyű zajra,
mert Istened helyett az eszed irányít,
pedig a lelkedben fényszóró világít,
s mutatná az utat, merre kéne menned.

Jó reggelt nagyvilág, jó reggelt szép álmok,
legyen napod békés, kerüljék viszályok,
melegítsen napként őszinte ölelés,
simogassa arcod lágy, puha érintés,
boruljon virágba kerted minden fája,
simuljon ki tüstént lelked összes ránca,
tekints a világra egy gyermek szemével,
ne kívánj túl sokat, légy boldog kevéssel,
ne mindig csak kérj, és számold, mi neked jár,
áldás annak kapni, ki folyton szükséget lát.
ne csak a rosszat lásd, s bosszankodj magadban,
próbálj megbékélni a világgal s magaddal.