Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát?

 

 Amerre járok, nő virág elég: -
Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!

Van egy galambom, - a szárnya fehér,
Azt küldeném el a válaszodér',
Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, - nyomodba sohse ér.

És a szívemben - édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, - de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.

 Vándor, kit erre vezérelt utad...
pihenj meg.
Talán itt a gond is pihenni tér.
Pillekönnyű szárnyon repülve a
boldogság szívedhez ér...
Ha csak egy röpke mosoly mit
adhatok neked...
Nem feleded az itt töltött perceket.

Ne hagyj el bennünket, Magasságos Isten - de bármi is történik, legyen Oroszország és Ukrajna vezetői és népei megtalálják a Hozzád vezető utat, aki meg tudod adni számukra, a mostani konfliktus helyzetben a békét és a nyugalmat.

meg a Te akaratod! Ámen.Képet megtalálható:https://kepek.444.hu/2015/01/30/kelet-ukrajnaban-haboru-van

 

 

 

 Ma jeles nap köszöntött reánk,
Te nevedet örömmel zengi szánk.
Veled ünnepel az egész családod,
Mosolyogva fogad ma minden barátod.
Mivel már régóta vagyunk barátok
Én neked e pár sorral:
Boldog Névnapot kívánok!

 Azt valószínűleg az óvodások is tudják már, hogy ez az a nap, amikor az emberek kifejezik a szerelmüket, a szeretetüket, a barátságukat egymás iránt. És azt is, hogy ezt a szeretet-napot minden évben február 14-én tartjuk. Majdnem mindenütt a világon. De miért?

 

A Valentin-nap eredete a régmúlt idők homályába vész. Sokan gondolják úgy, hogy egy római pap, Szent Bálint történetében gyökerezik. Az biztos, hogy róla kapta a nevét. A többi viszont már kevésbé biztos.

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert.

"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." (Szabó Magda: Szigetkék - részlet)

Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?

 A dűlőúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelől, amerre látok,
Mint tengerből színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
.
Ki-kivillannak kéken- pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.
.
Kinyujtott kézzel csendesen megyek,
Percig kezem a kalász feje-alja
És áldón, mint az elsikló kalászt,
A tűnő életet is simogatja.

 Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.

• A megfigyelések szerint, ha február 2.-án a barnamedve kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik aludni, mert még igen csak hosszú lesz a tél. Ha viszont az idő borús, akkor kint marad, mert rövidesen itt a tavasz.
• Egy másik megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később a hó is beverni.
• Ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, hamarosan itt a jó idő.
• Mátyás, ha jeget talál a nevenapján megtöri azt, ha azonban nem talál jeget, akkor csinál.

 Február a tél végét jelentő hónapunk, télies jellege ennek ellenére sokszor igen erőteljes, ez a tél leghidegebb és leghavasabb időszaka. A hó első, hosszabb felét a Vízöntő csillagkép uralja, amit a Halak csillagkép követ. Hagyományosan februárra esik a farsang időszakán belül a legtöbb bál, mulatság és lakoma.