A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek.

  Olyan jó lenne, ha sok ilyet lehetne látni. Ha ez lenne a mi kis falunk, vagy ha minden falu ilyen lenne.Varázslatos ezeket a képeket látni, annak a fényében is, hogy ma egy szolidan ordibáló idősebb pár és családtagjai ültek mögöttünk ebédnél. Inkább emlékszem ezekre a szép képekre. Te szoktad fotózni a nagyszüleidet?

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

A római katolikus egyház március 25-én tartja Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepét. Ezen a napon emlékezünk az angyali üdvözletre, vagyis arra a bibliai történetre, amikor Gábriel arkangyal megvitte Názáretbe Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét:

„… az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

“Drága gyermekeim,

A fiam, Aki Isten, mindig túlmutatott az időn. Én, az Ő édesanyjaként, Rajta keresztül látok, az Ő idején keresztül. Látok szép és rossz dolgokat. Azt is látom, hogy van szeretet, és arra kérlek titeket, dolgozzatok azon, hogy a szeretet láthatóvá és érzékelhetővé váljon! Gyerekeim, nem lehettek boldogok, ha nem szeretitek egymást, ha nem szeretetből cselekedtek életetek minden pillanatában és minden helyzetében.

 Ha egy este kiülsz a teraszra,
és látod, zöldel a kert,
ha a lábad előtt kutya horkol,
és a macska öledbe hevert,
ha a szomszédok hazamentek,
és az asztalodon az ital,
ha a szúnyogok is lepihentek,
s lármásan a víz fele tart
az égen a vadkacsa raj,
és súlyosan rád ül az este,
szigetünkön hallgat a táj,
fáradtan várod a hajnalt,
az utcán senki se jár,
a kapun tul a víz feketéllik,
a vízen tétova fények,
Budapest lámpái derengnek,
és nem jön az álom el érted,
felnézel a csillagos égre,
tüdődbe beszívod az illatot,
és megjön a hajnal végre:
boldog vagy, mint sose még,
mert látod, mennyire szép.

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Itt élsz mellettem, mégis üres a ház.
Kihűlt az érzelem, kihűlt az ágy.
Nincsenek már szavak, sem mondatok,
ajkunk csendként hallgatott, ha egymás
szemében kerestük az elmúlt tegnapot.
Rozsdamarta emlékeink megporosodva
szunnyadnak jéghideg lelkünk rejtett zugaiba,
s a valaha remélt álmokra szétporladva simul, 
az idő alkotta, barázdált ráncok lenyomata.
Lézengünk egymástól távol gondolatban, 
s a ki nem mondott szavak fájnak a legjobban,
mert érzem, hogy nincs visszaút, 
hisz ahol szó sincs, ott már 
nem segít a múlt.

Ne hidd, hogy csak az orchidea virág.

Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága. Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között. Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.

Időről időre az emberek azt mondják. csak egy kutya vagy csak kutyának költ pénzt?Nem értik a megtett távolságokat, csak egy kutyának eltöltött idő vagy költségek. Mindazonáltal sok olyan pillanatra büszke vagyok csak egy kutya miatt történt.Sok órát töltöttem egy társ mellett, csak egy kutya, és soha nem érzem magam magányosnak.Néhány szomorúbb pillanatom miatt azért történt csak egy kutya, és azokban a sötét napokban, csak egy kutya gyengéd érintése adott nekem kényelmet és hagyta, hogy átlépje a napot.

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen ám!

Koós Attila : Tavaszt ültetek Tavaszt ültetek magamból, Illatokkal körberakom, Színét fonom szép szavakból