<img alt="Network.hu" src="http://sttc.network.hu/images/frontend/hu/menu/n_mainlogo2.png?17437" />

A kimondott szóval a probléma fele már meg van oldva, mert azzal, hogy kimondhatóvá, megfogalmazhatóvá válik, a gond látható lesz. Kibújik a rejtekhelyéről. Aha, már értelek! Megismertelek!

Erre jó, ha van egy olyan barátod vagy társad, aki meghallgat, s akinek elmondhatod. Megérteni a másikat ott kezdődik, hogy hagyom őt beszélni. Várom, hogy hozza föl, mondja ki, amiről még ő sem tud. Most fogja megtudni, ha kimondja. Úgy várom és segítem ebben a folyamatban, mint egy bába a szülő asszonyt.

Utolsó hozzászólás

bemkó andrásné üzente 5 éve

Társad, aki meghallgat, s akinek elmondhatod.

Aranyosi Ervin: Megfelelés...

5 éve | Szántó Imréné Mária | 4 hozzászólás

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!

Utolsó hozzászólás

bemkó andrásné üzente 5 éve

Menj a te utadon amit Isten neked rendelt el.

Nagy Dezső Zoltán: Tudnunk kell.......

5 éve | Szántó Imréné Mária | 5 hozzászólás

Mások baját is észre venni,
Amit tudunk, abban segíteni.
Mások örömének is örülni,
Jót tenni, mindig jót akarni.

Mindenben a felsejlő jót keresni,
Semmit nem elvárni, követelni.
A múltat elfogadni, belőle tanulni,
Megtapasztalni, lélekben fejlődni.

Életünket értékelni, érte hálásnak lenni.
Önmagunkat becsülni, Teremtőt áldani.
Szeretetünkkel másokat megajándékozni,
Egészségünkért tenni, és reá vigyázni.

Terheinket kitartón, jó kedvvel cipelni,
Ha elestünk, akkor mielőbb felállni.

Utolsó hozzászólás

bemkó andrásné üzente 5 éve

Mások örömének is örülni,
Jót tenni, mindig jót akarni.

Várni - Csak ülsz és várod.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Vers aminek sok üzenete van. Ki hogy értékeli .

Előzmény

B. Radó Lili: Emlékül .

Te nem szereted, csak a piros rózsát?
Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,
Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?
Te csak az izzó napot szereted,
meg a ragyogó, azúrkék eget?

Én, kedves sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés,
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitűzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Kellemes új hetet kívánok mindenkinek!

Theodor Storm: Valami édes sugalom .

Valami édes sugalom,
szép emlék bujkál a szívemben;
hogy honnan támadt, nem tudom,
s hogy mi volt, azt is elfeledtem.
Talán egy nyári délelőtt,
- parányi szívben kicsi gondok -
ültünk az erdőszéli lombok
árnyában, gyermek-szeretők;
a szirt forrása hűsen omlott,
rigó rikkantott s elrepült,
szívemben boldog béke zsongott,
néma szádon meg mosoly ült,
és zölden csillogott a rét. -
Ha nem lepné a messze múlt rég,
ha valahogyan visszajutnék:
ki tudja!

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Szívben minden emlék megmarad!! Köszönöm a közösségnek.

Tóth Edit Magdolna: Júniusi ég .

Júniusnak ragyogó ege alatt,
Bárányfelhők, tobzódó fénysugarak
A nyár piros gyümölcsei, a szánkban,
Lédús rubintjai, beért csodákban.
Málna, meggy, cseresznye, szedve kosárba,
Verítékező mának zárszavára.
Érzékeny bőrünk, nem vágyik ruhára,
Hamvas rózsának hűsítő álmára
Mentsvárként épül, a napnak alkonya,
Hűvös permetnek, áldásos zápora.
Bomló hajamon csillogó vízcseppek
Vigaszt nyújtóan, selyembe ölelnek.

Tusfürdőmként, lágyan lefolysz testemen,
Égő tűzben, Te fürdetsz meg, Kedvesem!

Utolsó hozzászólás

Szabó Magdolna üzente 5 éve

Szép a vers és a kép hozzá illő.

Reményik Sándor : Hajnali rózsák.

A kert hajába rózsalugasok tűznek virágokat . Szivárvány - arcukról a Nap mosolyog . Leveleikkel fűrészelgetik a levegőt ; ing és billeg a tér , rángatja az ég hajnal vörös kelyheit , hogy bimbót pirosító loccsanással ömöljenek az alvó rózsák végtelenségére.

Hamvas Béla: A láthatatlan történet.

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Embertársaink segítsége is nagy áldás tud lenni, azonban a legfontosabb, hogy Istenbe vetett hitünket ne veszítsük el.

Kun Magdolna:Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs .

Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs,
amihez fogható semmi-semmi nincs,
hisz mindent pótolhatunk, ami elveszett,
de új életet kétszer senki nem vehet.

Ezért kell napjainkat vidámabbá tenni,
s ezt a vidámságot örökjognak venni,
mert akkor lesz értelme az emberszületésnek,
ha mosolyt adunk a lélek erejének.

A mosoly az, mi letörli a könnyet,
és elhiteti, hogy élni akkor könnyebb,
ha magunk mögött hagyunk minden fájdalmat,
ami megtöri bennünk az érzésszálakat.

Ezentúl már én is csak szépeket hozok,
hogy derűvel teljen fáradt napotok,
és érezzétek ti is, milyen nagyon fontos,
ha miénk lehet néhány szó,
mely boldogságot hordoz.

Utolsó hozzászólás

Fejér Gizella üzente 5 éve

Köszönöm e ősztinte mosolyod ....

Kun Magdolna: Jönnél-e velem?

Jönnél-e velem, dombon-hegyen át,
mikor lehullják levelüket a színes őszi fák,
s dühödt szelek marcangolják büszke ágait,
hogy porba temessék a nyarak álmait.

Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e akkor,
mikor égi mennydörgés vad ereje tombol,
s útmutató csillagfények nem világlanak,
azon a kavicsrögös úton, hol lépteink halad.

Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e kedves,
ha tudnád, hogy vesztes minden olyan perced,
ami felém, űz, felém, hajt, felém, vezérel,
s aminek az igazában magad sem hiszel.

Jönnél-e, parancs nélkül, önként, kéretlen,
hogy szebbé tedd, s jobbá tedd röpke életem,
s hogy könnyebben viseljem el a magány hidegét,
mely nélküled, lassan végleg felemészt.

Vagy inkább maradnál, messze, tőlem távol,
hol minden szerelem hűlt parázson lángol,
ahol az élet is, csak ütött-kopott hangszer,
melynek elszakadt húrján két szív sóhaj halt el.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Kellemes új hetet kívánok mindenkinek!

Kun Magdolna: A szív kertje .

Szíved sziklakertjében nyár marad az élet.

Ott mindenhol rózsa nyílik, nyoma sincs a télnek.
Ha sírni kell, oda vágyom - ott kereslek téged

- megnyugtat és szenvedélyt ad érző ölelésed.
Árnyas lombú fák odvában sok száz mókusfészek.
Lombjuk alatt a fapadok titkokról mesélnek.
A belekarcolt jelbeszéd is minden szót megértet,
nem törik meg fényét száradt könnyemlékek.
Minden kimondott szó vágyat súg a szélnek,
mert bűvös Éden kertedben, ahová csak lépek,
- tengernyi virág vár- egy lángoló, örök nyár,
melyből soha el nem múlik a hűség, s az ígéret.

Kun Magdolna: Az a boldog-boldog nyár .

Az a boldog-boldog nyár,
de szép volt Istenem,
mert rózsaágak nyíltak utcákon, tereken,
és kacagások visszhangzották
az átosonó lépteket,
melyektől minden rideg macskakő
átmelegedett.
A sokszínű virágok megértették egymást,
átöleltek hajtásukkal sok díszes kapufélfát,
és olyan lágyan simultak a kerítésekre,
hogy abba beleszédült a csillagos este.
Az udvar tágas rejtekén madárdala hangzott,
talán sárgarigó, vagy éppen csalogány,
már nem tudom, melyik volt,
de abban biztos vagyok,
hogy ennél lélektépőbb dallamot
a szív sem muzsikál.
Boldog-boldog nyár visszajössz-e még,
emlékeztet-e rád, néhány szép emlék,
s itt maradsz-e akkor is, ha téli napban fázom,
s ha majd könnyeimmel siratom
őszi elmúlásom.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Szeretettel kívánok mosolygós ébredést és egy fantasztikusan szép napot Mindenkinek !

Balassi Bálint - Madarak .

Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,
látom a színes madárkákat fennt a fán.
Boldog röpködnek ide-oda,
szomorúak nem tudnak lenni soha.
Szabadon szállnak az égbe
lelkükben mosolyogba mennek a fénybe.
Oly,tiszták,mint az ártatlan kis bárányok,
hozzájuk nem tapadnak az emberi kátrányok.
Bárcsak lehetnék én is madár,
egész nap ujjongva repkednék,és nem lenne több gondom már!

Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége .

Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában."
(Jane Goodall)

"A szépség a természet ajándéka: osszátok hát
meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra,
hogy általa uralkodjatok a másik ember felett."
(Osho)

A Föld.

" Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget. Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen."

(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)

Jó reggelt! Szép új hetet!