Tanulságok egy kalauz tévedéséből.
A vonat megállt egyik állomáson,az emberek igyekeztek mielőbb felszállni és elhelyezkedni. Egy férfi is kisétált a peronról,nem volt éppen jól öltözött, és még egyik lábára sánta is volt,és csak lassan tudott felszállni a már majdnem induló vonatra. A kalauz fölényes pillantást vetett rá,és azt mondta: Hé, te sánta,jobb lenne ha igyekeznél a felszállással mert itt hagyunk. Az utas nem válaszolt,csak lassan fel szállt az utolsó vagonra, és leült az egyik szabad helyre.

Zsoltárok, Fejezet 139
1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot..."(Hós 6,6)

"Az igaz vallásosságra nagy szükség van az otthonban... Csak ott lehet úrrá az igazi, őszinte és mély szeretet, ahol Krisztus a vezető. Se a férfi, se a nő ne táplálja magában azt a gondolatot, hogy egybekelésük hiba volt... Határozzátok el, hogy mindenné lesztek egymás számára, amennyire csak lehet... Bátorítsátok állandóan egymást az élet küzdelmében... Sokan gyengeségnek tartják a szeretet kifejezését és tartózkodást tanúsítanak...

'Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. ​ ​ Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.' Zsoltárok könyve 23. rész 1-3.

Zsolt. 139,1-12. Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

 A jó Isten szeret, – megteremtett téged,
s tudd, hogy nincs határa a szeretetének.
Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni,
s hidd el megérdemled! Akard elfogadni!
Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed,
ami épp a legjobb, amit diktál eszed.
Lehet a döntésed, később majd megbánod,
tanulásra épül az egész világod.
Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja,
imád meghallgatja és valóra váltja.
Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed,
sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget,

Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb,

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

Rákos Sándor: Három vándor

Baktat három vándor:

Benedek, József, Sándor –

elől megy Sándor,

Sándor után József,

József után Benedek:

ők hozzák a meleget!

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyem szőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja hozzádig emelni.

 De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

Egy ember az elővárosi vonaton kifelé bámult az ablakon, és egyre ezt hajtogatta: „Csodálatos, egyszerűen csodálatos!” Mit nézett? Lepusztult lakótömböket és a járdákon szerteszórt szemetet! Miután a mellette ülő hölgy már vagy négyszer-ötször hallotta tőle, hogy valami „csodálatos”, megjegyezte: „Számomra nem tűnik csodálatosnak.” Mire a férfi így válaszolt: „Az utóbbi harminc évben vak voltam. De egy sebész szakértelmének, egy donor nagylelkűségének és egy szaruhártya-átültetésnek köszönhetően most két új szemet kaptam ajándékba.

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.
Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.
Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.

1. A Bibliád, ha felnyitod,
Mily nagy csodát mutat neked!
Megnyílik benne fenn az ég,
S itt lenn a szíved és szemed.
Refr.: Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagy világon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát

2. E drága könyv tükör neked,
Megláthatod te szívedet:
Oly szennyes az, s oly elveszett,
De Jézus által új lehet

A mennyben tökéletesen és örökre szeretni fogjuk hittestvéreinket. Akkor miért nem szerethetnénk jobban őket már most? Mire valók a keresztyének közötti pokoli veszekedések, félreértések, kritikák és összezördülések? ,,Nem elég, hogy az egész világ ellenünk van, még mi is legyünk egymás ellen? Ó, az üldöztetések áldott napjai, amelyek egymáshoz vontak minket szeretetben, akiket a szabadság és a jólét napsugara porrá morzsol versengésünk által!" Micsoda fegyvert adnak vitatkozásaink Sátán kezébe!

Istenem! Hozzád kiáltok reggel.
Segíts imádkozni és
rendezni gondolataimat,
mert egyedül képtelen vagyok rá.
Bennem sötét van,
de Nálad világosság van.
Én egyedül vagyok,
de Te nem felejtesz el.
Én elcsüggedek, de Te kitartó vagy.
Én nem értem utaidat,
de Te tudod, mi az én utam.
Mennyei Atyám, hálát adok
és dicsérlek az éjszaka
nyugalmáért, az új napért,
Életemben megtapasztalt
minden jóságodért, és hűségedért.
Sok jót tettel velem.

"Hogyha keseregne szívem, és háborognának a veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat Te irántad. De én mindenkor veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem."(Zsolt 73,21–24)
"Legalább annyira határozott kötelességünk, hogy ellenálljunk a lehangoltság és elégedetlenség gondolatainak és érzelmeinek, mint az, hogy imádkozzunk. Ha a menny felé törekszünk, hogyan haladhatnánk az Atyánk háza felé vezető úton gyászmenethez hasonlóan, nyögve, siránkozva?

 Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam...

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem...

Én Istenem legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek...

Ki vagy te,
ki társam sose voltál,
csak másik énem,
kivel együtt élek
örök szövetségben,
ki féltve követ,
mint az árnyék,
ki - partot a tenger -
úgy ölel,
kinek ajka íze
öröm és szorongás:
egybeforraszt
s elszakít?
 

Tudsz-e sírni a csöndben
befelé nyelve könnyeid?
Tudod-e
mosolyogva nézni
a felhők nélküli eget
és megtölteni nevetéssel
hogy az elmúlás
ne fájjon
a sárguló faleveleknek?
És tudod-e
kezedben tartani
az éjbe zuhanó csillagokat?
Markodban szorítani fényüket
pedig jól tudod,
hogy már félúton elvéreznek?!
Tudod?
És tiszta arccal üvölteni Istennek,
hogy Te 'csakazértis' életre kelted!?
Mondd!
Tudsz- e még hinni,
simogató fűszálak közt ülő pár
halk szerelmében?
Egy apró érintésben?

Néha…
Ki kellene bírni még jobban a napokat
mikor semmi hír felőled és csak tapogat

valami napsugár… és játszik a hajammal
de kit érdekel? hogy cicázik a harmattal
a fény mikor a te-hiány topog idebent
a szívemben… még zörög mit néz egy idegen
szempár hogy menjek felé… nekem ez nem való
hogy itt rád várok ez nem lesz soha megálló
neked nem én… csak amolyan átszálló vagyok
kitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dolog:
én nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rám
mert a városodban is összebújnak a fák
mint itt ezen az utcán melyen botladozom
sántán felbukom… egy te-hiányos nappalon

ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat
tanulom kibírni még jobban a napokat.

Nőnap alkalmából szeretettel
és szívből kívánok minden szépet és jót,!
Vidám, napsugaras hétvégét, kellemes kikapcsolódást, szép tavaszi új hetet Mária.

Mielőtt családod reggel elmegy otthonról, kérd Istent, hogy emelje köréjük az isteni oltalom sövényét, hogy megvédje őket egész nap."

SZERETETBEN  ÉLNI…

Szeretetben élni tudod mit jelent?

Meglátni a szegényt, árvát és idegent.

Ha szeretsz nem nézed az ember bőrének színét,

Szeretsz!  És így töltöd be a Krisztus törvényét.

A Krisztusi élet úgy látszik meg benned,

Ha mindennap meglátod ,ki szükségben szenved

Szereteted így lesz másoknak napfény,

Ha szeretsz!  S betöltöd a Krisztusi törvényt.

Ha nem tudsz szeretni feltétel nélkül,

Ha a törvényt tanítod szeretet nélkül,

Oly nap vagy akkor, mely sosem világít,

Felhő takarja el a Krisztus törvényét.

HÁTHA MÉG MA VISSZA JÖSSZ...

Száll az élet, mint az óra,
Fut, rohan a mutatója.
Nyárra gyorsan jő az ősz.
Jelek földön, szívben, égen,
Hirdetik a Mindenségben:
Jézusom… Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek
szárnyain a Végtelennek.
S mit hoz egy új ezred év?
Ám minek ily messze nézni?
Szívem forró vágy emészti:
Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan
évek hosszú gyöngysorában.
S mit hoz a következő?
S szívem zengi… hátha… hátha…
Ily nagy idő nincs már hátra,
és Te addig visszajössz!

   Máté,24, 45-47. „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga,akit az Úr gondviselővé tőn az ő házanépén,hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?  Boldog az a szolga akit az ő Ura mikor megjő,íly munkában talál. Bizony mondom néktek,hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.”

   Préd. 12, 15-16. „A dolognak summája,mindezeket hallván, ez: Az Istent féljed és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fő dolga. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó akár gonosz legyen az.”

  Kedves Testvéreim, Barátaim, Miután hálát adtunk Istenünknek ezen új napért, melyre fel viradtunk, gondolkodjunk el a kötelességeinkről.

Az számít, ki szeret – téged. Nem az a fontos, aki arcával mosolyog csak Rád, az a fontos, aki lelkével teszi. Nem az számít, aki mindent tud rólad, az számít, aki szívedet ismeri. Nem az a fontos, aki szemével néz téged, csak az, aki szívével lát. Ne törődj azzal, aki csak kapni akar tőled, azzal foglalkozz, aki adni is akar. Nem az a fontos, aki a hiányt nézi benned, csak az, aki kincseidet látja. Ne azzal foglalkozz, aki saját képére akar formálni…csak azzal, aki a sajátodra.

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

Egy gyógyulás valós története: (Márk.3 1-5.) Kb. 2OOO-éve történt,egy szombaton Jézus a zsinagógába ment,a sok ember között észrevett egy béna embert aki nem tudta használni egyik karját.Általában a betegséget Isten átkának tekintették a zsidók, s igy ünnepnapjait e szegény ember,megalázva. D e Jézus aki azért jött hogy visszaadja a szombat igazi célját, az embert a zsinagóga közepére állítja: "ÁLLJ ELŐ A KÖZÉPRE" mondta. Megváltónk gondolkodásában a szenvedő ember a központba kerül...

MINT A KISGYERMEKEK... "Jézus előhívot egy kisgyermeket és közéjük állítva ezt mondta: Bizony mondom néktek ha meg nem tértek,és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek,semmiképpen nem mentek be a mennyek országába." Mire gondolt Jézus, a kisgyermekek mely tulajdonságára? PLD: "Karácsony másnap estéjén egy lelkész a városi parkban pihent meg midön gyermek zsivalyra lett figyelemes. Katonásdit játszottak, igazi frontvonalat alkotva játék fegyvereikkel. Míg kattogtak az ellemel müködő fegyverek a lelkész leszólít egy hős kiskatonát: "Mutasd már meg a fegyvered olyan mint az igazi,hadd lássam. Bocsánat Atyám ha megállok beszélgetni önnel az ellenség utolér,máris itt vannak nyomunkban.....s ezzel el is rohant tovább kerepelve fegyverével.

(fotó:télégetés)

Véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang ! A kereszténységben elkezdődött a Húsvétig tartó időszak, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, de változó napokra. Innentől negyven nap a Húsvét. Története, érdekességek, hagyományok
4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11.

Köszöntünk egy édes kis dallal,
Kondult a harang diadallal,
S te átlépted az élet küszöbét
Éretten, korosan.

Köszöntünk mindahányan
Szerényen egy csokor virággal,
Most, hogy te vagy közöttünk a győztes,
Ki a dobogó csúcsára léphetsz.

Köszöntünk tiszta szívből, igazán
Az élet rangosabb fokán,
Hová az ember csak küzdve érhet
Szorgos munkája nyomán.

Vedd a csokrot, vedd magadhoz,
Tiéd annak minden szála,
Hadd nyíljon sok-sok tavaszon át
Szeretetünk legszebb virága.