(fotó:télégetés)

Véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang ! A kereszténységben elkezdődött a Húsvétig tartó időszak, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, de változó napokra. Innentől negyven nap a Húsvét. Története, érdekességek, hagyományok
4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.A lila a 13. század óta számít a bűnbánat színének.

A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzaszemet ettek.

Régen a hittanulók (katekumenok) ekkor készültek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével.

Húsvét vigíliáján (nagyszombat éjjel) keresztelték meg a katekumenokat, s az ókorban minden évben csak ezen a napon kereszteltek.

 Nagyböjt kezdetének  sajátos  szertartása  a hamvazás,  amely  Nagy  Szent
   Gergely pápa rendelkezése  révén lett  a liturgia  része. E  szertartásról
   kapta  nevét  a  böjti  időszak  első  napja:  hamvazószerda.  A  jelképes
   szertartás során a  pap hamuval  kis keresztet rajzol  a hívek  homlokára,
   miközben a  következő  két  rövid szöveg  valamelyikét  mondja:  „Emlékezz
   ember, por  vagy és  porrá  leszel” vagy  „Térjetek  meg és  higgyetek  az
   evangéliumban!”
   A hamvazás szertartása  egyrészt emberi  életünk mulandóságára  emlékeztet
   minket, másrészt felszólítás számunkra, hogy megújítsuk életünket. Ha  nem
   csupán  a  földi  élet  néhány  évtizednyi  hosszúságában,  hanem  nagyobb
   távlatban,  az  örökkévalóság   távlatában  gondolkozunk,  akkor   könnyen

   beláthatjuk a lelkiekben való szüntelen megújulás fontosságát. A  nagyböjt
   negyven napja megszentelt  időszak számunkra. Miként  az Úr Jézus  negyven
   napon át tartó böjtöléssel  készült nyilvános működésére, ugyanúgy  nekünk
   is hasznos, ha negyven napon át készülünk az Úr megváltó szenvedésének  és
   feltámadásának megünneplésére.
   Hamvazószerda  evangéliuma  a  nagyböjti  idő  három  jellegzetes  vallási
   cselekedetét állítja figyelmünk középpontjába: az imádkozást, a  böjtölést
   és az adakozást. Lássuk meg e cselekedetek mély lelki értelmét, hogy  azok
   valóban lelkünk és lelki életünk megújulását szolgálják!