"Hogyha
keseregne szívem, és háborognának a veséim, akkor balgatag és tudatlan
volnék én, oktalan állat Te irántad. De én mindenkor veled vagyok, Te
fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután
dicsőségbe fogadsz be engem."(Zsolt 73,21–24)
"Legalább annyira
határozott kötelességünk, hogy ellenálljunk a lehangoltság és
elégedetlenség gondolatainak és érzelmeinek, mint az, hogy imádkozzunk.
Ha a menny felé törekszünk, hogyan haladhatnánk az Atyánk háza felé vezető
úton gyászmenethez hasonlóan, nyögve, siránkozva? Az állandóan
panaszkodó, felháborodó keresztények, akik azt gondolják, hogy a
vidámság és boldogság bűn, nem rendelkeznek igazi világossággal...
Neveljük rá szívünket és ajkunkat, hogy Isten határtalan szeretetének
dícséretét beszélje. Neveljük rá lelkünket, hogy legyen reményteljes...
Sohase felejtsük el, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek
Urának fiai és leányai. Kiváltságunk, hogy békességünk legyen Istenben.
Nincs-e okunk a hálára minden pillanatban, még akkor is, amikor
láthatóan nehézségek vannak az utunkban?" (Boldog élet, A lélek
befolyása a testre c. fejezetből)
Kommentáld!