Zsolt. 139,1-12.
Uram, te
megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a
nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.Zsolt 139,1-12.
MEGKAPTAD AZ ÜZENETEMET?
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4)
Megkaptad az emlékeztetőt, amit küldtem?" "Ott van az e-mailemben." "Üzenetet hagytam a hangpostádon." "Küldtem egy szöveget."
A modern technika számos utat kínál, hogy kommunikáljunk egymással.
Sajnos, ezek mindegyike magában hordozza annak a veszélyét is, hogy
üzeneteink és kéréseink ne érjenek célba. Ahányszor elküldök egy fontos
elektronikus levelet, kicsit ideges vagyok, míg meg nem tudom, hogy
elérte a címzettet. A kézbesítés nem mindig biztos.
Szerencsére,
nem kell így aggódnunk azon, hogy imáink elérik-e Istent. Ő biztosított
minket e felől. Ismeri gondolatainkat, még mielőtt megfogalmaznánk őket.
Nem szükséges visszaigazolást kérnünk róluk. Isten talán nem úgy
cselekszik kéréseink nyomán, ahogy elképzeltük, de tudomásul veszi
azokat; a Biblia biztosít minket erről.
A kommunikáció itt a földön
összeomolhat, de Isten és közöttünk nem romolhat el. Megnyugodhatunk a
bizonyosságban, hogy ő megkapja az üzeneteinket - valamennyit.
Imádság: Istenünk, segíts megnyugodnunk a tudásban, hogy hallod és megérted imáinkat. Ámen.
Kommentáld!