Mindennapok .

Mindennapok . hírei

Haraszti Sándor: Uram, csak egy vagyok..

8 éve | Szántó Imréné Mária | 4 hozzászólás

Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegződre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...

Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért előttem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:

Nem az első helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!
Uram, talán ha meglehetne...

Uram, nem kellenének drága ételek:
Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már
Kívánságuk felhőkben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!
Uram, talán így meglehetne...

Uram, tudom, sok minden útban áll;
Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugára végre tán
Dicsőn csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.

Címkék: vers

Kapcsolódó hírek:

Mindennapra vers.

Aranyosi Ervin: Karácsonyi kívánságom

Eknéry Lakatos.Szép új hetet..!

Amikor az ember még csak fiatal.

Kommentáld!

Hozzászólások

KURCZNÉ TUMÓ ZITA ZITA üzente 8 éve

KÖSZÖNÖM...!!!

Előzmény

Válasz

bemkó andrásné üzente 8 éve

Örülők, hogy élek,

s itt lehetek Veletek,

mert együtt szép az Élet.

Mikor együtt küzdűnk és a

sikereknek együtt örölünk,

mert Élek,

együtt VELETEK Élhetek.

Válasz

Juhász Edit üzente 8 éve

Örömmel olvastam.
Szép.Puszika.Editke.

Válasz

Szabó Magdolna üzente 8 éve

EGY JÖVENDŐ KARÁCSONY

Jön a karácsony fehéren
S én hozzám, is jön talán majd
Valaki a régiéiből.

Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.

'És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«

És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsonya

És szorongva szól a vendég:
»Valami tán fáj a múltból?«
Megmozdul a sápadt orvos.

'És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse is éltem.«

És hörögve mondom én majd:
»Ha a szobámból, pogányok.«
Dong az ajtóm és bezárul.

És hörögve mondom én majd:
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«

És a nagy, szomorú házban
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.

Ady Endre.

Köszönöm barátnőm.Üdv:Magdus.