Az életben maradásunkat szolgálják az érzelmek,
Segítenek, gátolnak, erősítenek vagy gyengítenek.
Érzéseink válaszreakciókat indítanak bennünk el,
E válaszok határozzák meg végül cselekedeteinket.
A büszkeség súgja, én tudok mindent a legjobban,
A harag hírtelen fellobban, ám megsértődik hamar.
A vágy sosem elégedett, élvezet megszerzését lesi,
A félelem mindenben veszélyt lát, ha nincs, akkor is.
Párkapcsolatokban féltékenység leplébe burkolózik,
A bánat csak a veszteséget számolgatja mindenben.
Az apátia azt mondja: képtelen vagyok mindenre.
Nem sok jóban lesz részünk, ha hallgatunk ezekre.
Az elfogadás befogadó, az élet szépségének felismerése,
Nem hibáztat senkit, csak elfogadja a történéseket.
A hajlandóság pozitív hozzáállás, támogatja a túlélést,
És örömmel elfogadja az élet összes kifejeződését.
A szeretet a létezés megbocsátó, gondoskodó formája.
Mindig elfogad, semmit nem vitat, és a szívből árad.
Valódi látást biztosit, és nem vesz fel új álláspontot.
Egységben van, csak értékel, erőt ad és összekapcsol.
Az öröm nem más, a feltétel nélküli kiáradó szeretet.
Egység, önvaló felfedezése, minden iránti könyörület.
Roppant türelem, és másokkal való azonosság érzése,
A beteljesedés, megelégedettség, és a mások segítése.
Túlélésünk eszközét rejtik magukban az érzelmek.
Gondolataink kiindulópontjai, sorsunk irányítói ezek.
Ha megtanuljuk érzelmeinket jó irányba terelni,
Megszűnünk ezzel sorsunknak játékszerévé lenni.
Nagy Dezső Zoltán
Kapcsolódó hírek:
A Föld Napja története .
Hulló levélen az ősz üzen, borongós vasárnap nélküled.
ÁLDOTT VIRÁGVASÁRNAPOT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES JÓ AKARATÚ EMBERNEK. MÁRIA.
Mi a csoda? Léria Dipán.