Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”

Mt 6,19-23

Elmélkedés:

A bibliai szövegek kimondatlan célja az olvasó megdöbbentése. Ha valóban figyelmesen, mégpedig értelmünk és szívünk figyelmességével olvassuk a szent szövegeket, akkor Isten lapról lapra, mondatról mondatra megdöbbent bennünket üzenetével, különösen is igaz ez Jézus példázataira. Megdöbbenésünk oka az, hogy Isten üzenete kiszakít bennünket emberi, földies gondolkodásunkból és életmódunkból, és olyan lelki magasságokra emel minket, ahová a magunk erejéből nem volnánk képesek. Isten egészen új útmutatásokkal lep meg minket, amikor közli üzenetét, és egészen új tapasztalatokkal, amikor ő vezeti az életünket. Ez természetesen azt is jelenti, hogy amit korábban értékesnek tartottunk, azt megkérdőjelezzük, mert felismerünk egy magasabb eszményt, amelyre lelki életünket alapozhatjuk.
Ezek után nézzük meg a mai evangéliumot! Sok ember földi élete az anyagi javak gyűjtögetéséből áll. Egyesek mindent ettől várnak: boldogulást, megélhetést, biztonságot, előbbre jutást. Egyedül az érték számukra, amit birtokolni lehet. Az anyagi javakat gyűjtő és halmozó embereknek így szól Jézus: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön!” Mert minden földi kincs elértéktelenedik, elveszik vagy idővel mások tulajdonába kerül. Magyarul nem maradandó. A mi Urunk azt kéri, hogy örökké megmaradó, lelki kincseket gyűjtsünk. Olyanokat, amelyek nem a földi boldogulást, hanem az örök üdvösségre jutást biztosítják számunkra.
© Horváth István Sándor