Ezekben a napokban sokan megállunk gondolatban az Úr Jézus keresztje előtt. Az evangéliumok szerint Megváltónkkal együtt két gonosztevőt is megfeszítettek. Három halállal
vergődő embert láthatunk itt, az örökkévalóság kapujában.

Az egyik gonosztevő a bűneinek sötétségéből érkezik ide, nem érzi múltjának sötét terhét. A világtörténelem legnagyobb csodája történik meg mellette, egészen közel van az Isten Fiához, egészen közel van hozzá a bűnbocsánat, és mégis a kárhozatba rohan. Gyalázza, szidja azt, aki őérte is meghalt, átkozza Jézust, mert nem hosszabbítja meg bűnös életét, így nem folytathatja gonoszságát. Urunk erről mondja: ,,Meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek, hogy én vagyok!" (János 8:24.) Számosan, ki tudja mennyien halnak meg így!

A másik gonosztevő először társához hasonlóan viselkedett, de az ugyanazokat a kínokat szenvedő Jézusban felismerte a messiást, aki a hóhérokért, az ellenségeiért is tudott imádkozni. Lehet, hogy sokat hallott a Názáreti Prófétáról, a rettenetes fájdalmak között édesanyjára is gondolhatott, amikor Jézus imája az élő Istenre emlékezteti őt. Ebben a vergődésben bűnbánatra jut, és Jézushoz menekül: ,,Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a Te országodban!" (Lukács 23: 42.) Ez az ember a sötétségből jött, de Jézussal együtt mehetett be az örökkévalóságba!

A harmadik kereszten ugyan az Isten Báránya átokká lett érettünk, vállalva az egész világ bűneit, sötétségét, nyomorúságát, mégis az Isten szeretetének a fénye ragyogott fel ott minden bűnös ember számára! Szabad az út Istenhez, mert valósággá lett az, amit Jézus mondott: ,,Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok". (János 12:32.)
Ha tehát gondolatban, - hitben Urunk keresztje előtt megállunk, érezni fogjuk az Ő vonzását, megváltásának erejét, kegyelme kiáradását. S ha ott a Golgotán valóban, mint megtért gonosztevő hallottuk a keresztről szóló beszédet, akkor két irányba változni fogunk! Jobban fogunk törődni üdvösségünkkel és jobban fogjuk hirdetni azt, hogy Megváltónk mindenkiért meghalt! (2.Kor. 5:14-15.)
Protestáns őseinknek a Nagypéntek volt a legnagyobb ünnepük, legyen nekünk is az!
"Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön!"(1 Kor. 11:26.)

Szabó Andor- lelkész.