2018. február 28. – Szerda.

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Jakab és János apostol azt kéri az Úrtól, hogy Jézus uralmának beköszöntekor majd ők ülhessenek mellette jobb és bal oldalon. A kérés a Messiás uralkodására vonatkozó korabeli elképzelésekből fakad, miszerint az eljövendő Messiás földi királyságot fog létrehozni. A jelenet azt bizonyítja, hogy még a Jézushoz legközelebb álló tanítványok, az apostolok is csak lassan értik meg, hogy Mesterük nem evilági uralomra törekszik.
Az uralkodás vágya helyett Jézus a következőt tanácsolja: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!” A Szentírásban a szolgálat kétféle értelemben szerepel. Egyrészt jelenti a rabszolgaságot, amikor valaki kényszerűségből, alávetettségből a másik embert szolgálja. Ugyanakkor van egy pozitív értelme is, amikor valaki Istennek szolgál, illetve embertársait szolgálja, mert bennük Jézust látja és tiszteli. Ez is magában foglalja azt, hogy Isten nagyobb az embernél, de mégsem jelent megalázottságot, kiszolgáltatottságot és kényszert sem. Istennek önként, szabadon szolgálunk, mert felismerjük azt, hogy a mi szolgálatunk, a mi közreműködésünk által akar segíteni az embereken. Jézus maga is szolga volt, megváltásunk szolgálója, aki engedelmeskedett a mennyei Atyának. Szolgálatát szeretetből végezte, áldozatát önként hozta. Szolgálata így vált értékessé, így eredményezte üdvösségünket. Tanuljuk meg az Úrtól a szolgáló lelkületet!
© Horváth István Sándor