2014. augusztus 11. – Hétfő

   Galileai útjuk során  Jézus ezt  mondta tanítványainak:  „Az Emberfiát  az
   emberek kezébe fogják adni. Megölik  őt, de harmadnapra feltámad.” Erre  a
   tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az  adószedők
   Péterhez  fordultak,  és   megkérdezték:  „A  ti   Mesteretek  nem   fizet
   templomadót?” –  „De  igen” –  felelte.  Amikor belépett  a  házba,  Jézus
   megelőzte őt  kérdésével: „Mit  gondolsz, Simon,  a földi  királyok  kitől
   szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” –
   felelte Péter. Erre Jézus így szólt:  „A fiak tehát mentesek. De hogy  meg
   ne botránkoztassuk őket, menj  ki a tóra, vess  horgot, és az első  halat,
   amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
   Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
   Mt 17,22-27

   Elmélkedés:

   A  mai  evangélium  azt  az   esetet  írja  le,  amikor  az   adószedéssel
   kapcsolatban alakul ki vita az adószedők és a tanítványok között. A  vitát
   Jézus zárja  le  egy  csodával.  A  párbeszédek  mögötti  tartalmat  nehéz
   megfejteni, s  ez  attól  függ,  hogy  milyen  adóról  lehetett  szó.  Sok
   szentírástudós szerint minden bizonnyal a templomadó volt a kérdés tárgya.
   Mivel a templom az Isten háza s Jézus, mint Isten Fia mentes az adó  alól.
   A történet  tehát  egy rejtett  tanítást  tartalmaz arról,  hogy  Jézus  a
   mennyei Atya Fia.
   E lelki mondanivaló után  nézzük meg az evilági  oldalt is! A  történetből
   jól látszik, hogy az adófizetés  körül már évszázadokkal korábban is  gond
   volt. Az egyik  oldalon álltak  az adószedők, akik  mindig többet  akartak
   begyűjteni, a másikon pedig az adófizetők, akik nem örültek az adóknak. Az
   idő sok változást és új adókat  hozott azóta, s emiatt előfordulhat,  hogy
   ha Jézus  napjainkban hasonló  módon akarna  eljárni, akkor  a  kíméletlen
   adószedők nem elégednének  meg a pénzzel,  hanem még a  halat is  elvennék
   Pétertől, aztán küldenének egy végrehajtót, hogy  a horgot és a bárkát  is
   begyűjtsék.
   Az adófizetők  a  másik  oldalon eközben  nagyon  leleményesek.  Az  egyik
   kiskapukat keres,  a másik  „költségként elszámol,”  a harmadik  „leír  az
   adóból,” a  negyedik „külföldre  menekít,” az  ötödik „adóoptimalizál,”  s
   olyanok is akadnak, akik inkább egyáltalán nem fizetnek.
   Jó  volna  mindkét  oldalon  tisztességre,  becsületre,  igazmondásra   és
   igazságosságra törekedni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy te is egy vagy az
   Atyával. Olyan  egységre,  amelyben szeretet,  egyetértés  és  önzetlenség
   uralkodik.   Olyan   egységre,   amely   örömet   és   boldogságot   szül.
   Kimondhatatlan a  hálánk,  Urunk,  hogy  részünk  lehet  benned  és  a  te
   szeretetedben, amellyel vagy  irántunk, amelyet meg  sem érdemlünk!  Tarts
   meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bűn újra visszataszítson minket a
   szeretetlen, önző  világba,  ahol  csak széthúzás  és  az  egymástól  való
   eltávolodás vár ránk! Segíts  nekünk, hogy azok közül,  akik még rabjai  a
   gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az életnek!  Mert
   nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre.