gyszer történt egy hajótörés, amit
csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette.
Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki.
Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami
megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy
kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is
mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt!
Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött
teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire
beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is
oda lett.
“Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a
rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és
olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is
elvenned tőlem?” – kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra
ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a
hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
“Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten.” – felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent
elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek
minden negatív történésre van egy pozitív válasza!
(ismeretlen szerző)
Kapcsolódó hírek:
KÖSZÖNET MINDENÉRT!
Áldott Karácsonyi ünnepeket. Kívánok Szebenyi Judit versével.
Örülj a mának!
Wass Albert: Igazgyöngyök.