Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvonk napján karjaimban vittem haza,
egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,
majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki.
Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eso virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek.
Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára.
Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem,
virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,
azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem.
Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részérol,
ha végig visszük a válást.
Legalább a fiunk szemében én egy szereto férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.
Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban.
Ezek csak elomozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.
Szóval találj idot, hogy a házastársad barátja légy
és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek.
Legyen valóban boldog házasságotok!
Kedves Barátnömtől kaptam.
Kapcsolódó hírek:
KÖSZÖNET MINDENÉRT!
Áldott Karácsonyi ünnepeket. Kívánok Szebenyi Judit versével.
Örülj a mának!
Wass Albert: Igazgyöngyök.