Idefigyelj – mondta komoran -, ha
egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel,
és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan
beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom.
Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt.
Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból,
megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik
úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi
értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk
valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk
is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom
úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát?
Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a
tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De
ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod
valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod
és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit,
ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek
az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A
várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza.
Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a
jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha
valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek –
akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az
égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem
gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem
mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az
életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt
nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire
országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…
Kapcsolódó hírek:
KÖSZÖNET MINDENÉRT!
Áldott Karácsonyi ünnepeket. Kívánok Szebenyi Judit versével.
Örülj a mának!
Wass Albert: Igazgyöngyök.