Ahogy múlnak az évek, egyre csak rájössz, hogy voltak az életedben
olyanok, akik jöttek, aztán mentek, akik beléptek, maradtak egy kicsit,
majd leléptek, és olyanok, akik a mai napig ugyanazok mint a
legeslegelején. Akik a mai napig jelen vannak, nem hagynak el,
szeretnek, megértenek, és nem utolsósorban elfogadnak olyannak amilyen
vagy. Ott vannak amikor fáradtságtól nyúzott ábrázatoddal nyitod az
ajtót, vagy amikor tiszta lelkülettel, nyitott szívvel és ölelő
karjaiddal fogadod őket boldogságtól repesve. De sohasem színlelve. És
ezt becsülik benned. Hogy nekik kitárulkozol, levetkezed összes
gátlásodat, és teljes természetességedet adod ajándékul. Azt amit rajtuk
kívül más nem ismer. Más nem ismerhet, csak azok akik most is melletted
vannak, akik nem csak mondják, hogy ők a barátok, hanem azok is. Akik
védenek, óvnak téged, vagy éppen finoman célzott kritikákkal építenek.
Ők azok akik sosem mennek el. Akik mindig maradni fognak. Akár legyél
itt, akár száz meg száz mérföldre, túl az Óperencián.
Most így érzem.
Valaki mögött hagyunk mindent és tudjuk haladni kell.Nem könnyű senkinek sem.
Szerettem volna minden embernek megfelelni,,,,,-azok aki velem vannak-
Köszönöm a megértést.
Kívánok boldogságos Valentin Napot.
2015/feb/14.Szántónémária.
Kommentáld!