Bús, szomorú felhők siratják a nyarat,vagy mindazt a szépet, mi utána maradt.Az ősz az ecsetét esővízbe mártja,új színeket kever, s festi rá a tájra.A százszínű zöldet, más színűre festi,sárgával, barnával szépen beereszti.Így csinál karnevált, színpompásat szépet,így válik színessé a csodás természet.Bús, borongós felhők takarják Napunkat,sűrű könnyet ejtve siratják nyarunkat.Néha a Nap mégis kibukkan mögöttük:– Ejnye, szép felhőim, nem temetni jöttünk!Legyen vigadalom, a termés beérett,terítsünk lakomát, most a bőség végett!Találjon magának őz, vaddisznó, gerle,legyenek étellel jól felingerelve.Még mielőtt telet mutatna a naptár,teljen meg az odú, teljen meg a kaptár,van mindenből bőven, van hát miből adjunk,legyen hát jó kedvünk, gyertek hát, vigadjunk!Ám a sötét felhők nem vigadnak, sírnak,locsolják a földet, locsolnak, míg bírnak,és a világ, látod, könnyeiktől ázik,s minden magányos szív, könnyeiktől fázik.
Aranyosi Ervin © 2016-09-17.A vers megosztása, másolása,csak a szerző nevével és a vers címévelegyütt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Kapcsolódó hírek:
Reményik Sándor A nagy piktor
Napi evangélium 2020. október 15. – Csütörtök
Stignor István: Ősz ..
Móra László: Erdőben .