Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!Minek a lázas rohanás?Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.
Ne rohanj el az élet mellett,engedd a szépet hatni rád.Akik megállnak, szépre lelnek,azokkal megáll a világ.
Mikor lassulsz lecsendesülve,a lelked is életre kel.Nem erőlködsz nekifeszülve,a lét értelmét éred el!
Hagyod, hogy vigyen áramlása,s eljuttat céljaid felé.Segít a szíved dobbanása,s vágyad az utat meglel.
Nem is kell megkeresni módját,csak csendben, várni, hogy legyen.Nem kel harccal legyőzni Tróját",s átmászni minden gond-hegyen.
Nem kell balgán sikerre törni,harcban legyőzni másokat.Elég egy székben hátradőlni,s teremni hagyni álmokat.
Szebbet teremthetsz szeretettel,lélekből kapva az erőt.Szebb világot alkot az ember,békéset, s tisztán élhetőt.
Nem hajt tatár, anyagi érdek,szíved csak szépre éhezik.Érzéseid vonzzák a szépet,amely úgyis megérkezik.
Engedj el végre minden görcsöt,s hagyd, hogy a csónakod vigyen.A pillanat, ha lazán töltöd,úrrá lesz minden irigyen.
Álmodj nagyot, álmodj merészet,s figyeld, a gondolat teremt!Valóra váltja az egészet,neked adva a végtelent.
Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!Engedd csak szállni az időt!Ülj le egy padra, nézz fel az égre,figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!
Aranyosi Ervin
Kapcsolódó hírek:
A Föld
Szabó Endre: Járnak megint enyhébb napok...
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás