„Uram!
E drága bolygót adtad nekünk lakóhelyül,
Rejtett, titkos kincsekkel tele…
Kiássuk a kincset, hogy elherdáljuk,
Hogy megalkossuk a pusztulás iszonyú gépezetét…
Uram! Legyünk társak az alkotásban,
Dolgozzunk tovább műved nyomán,
Hogy bolygónk a bőség, a boldogság
És az összhang erős otthona legyen.”
(Részletek Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)
Benned terem az élet,
Te a bölcsődben ringatsz
cipeled a terhemet
rajtad jár megannyi talp.
Tüdőmet is táplálja
testedből nőtt zöld karod
bokrok, fák, a fűszálak
mindezért hálát adok.
Kérlek bocsásd meg nekünk
nem figyeltünk eléggé
hogy lényedet szennyeztük
és mi tettünk gyengévé.
Gyárak koromfekete
és bűzös lehelete,
a folyókba engedett
sok szemét, méreg, vegyszer
sejted beteggé tette
senki sem tett ellene.
Legyen ennek már vége!
Titeket kér Emberek!
Fogjunk össze őérte
gyógyítsuk a Földet meg!
FöldAnya szívedhez szól
hallgasd mélyen magadba
s félelmed mi leblokkol
ne uralkodjon rajtad.
Ébredj! Emlékezz újra!
Tudásra, bölcsességre
s ezzel lépve az útra
jön egy boldogabb élet.
Csak hinned kell
s tenni érte!
Kapcsolódó hírek:
A Föld
Szabó Endre: Járnak megint enyhébb napok...
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Reviczky Gyula: Pünkösd