A katolikus egyház ma tartja Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét.
Ezen az ünnepen a katolikus hívők arra emlékeznek, amikor Szűz Mária,
negyven nappal születése után, bemutatta Jézust a jeruzsálemi
templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen
volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak
nevezte Jézust.
A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a
gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban
Jézus jelképévé vált.
A hagyományos paraszti kultúrában a szentelt gyertya a bölcsőtől a
koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett
világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment
templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; és szentelt gyertyát
adtak a haldokló kezébe is. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában
vagy szalaggal átkötve a falon tartották.
A néphiedelem szerint, ha ezen a napon szép, napsütéses idő van, és a
barlangjából előbújó medve meglátja saját árnyékát, akkor hosszú tél
várható. Ha azonban borult az idő, és árnyékot nem látni, a rossz idő
már nem tart sokáig.
Kapcsolódó hírek:
A Föld
Szabó Endre: Járnak megint enyhébb napok...
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Reviczky Gyula: Pünkösd