Mindannyiunkban
Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek.
Mint a vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban
a tenger fenekén,
ott lapul benned,
bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet menthet, a tervrajz,
melyből kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse lépteid. Benned
van a béke terv, melyet ha alázattal megfogalmazol és kimondasz
hangosan, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek
arcára.
A titok, a
csoda benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább mint máskor.
Felszínes csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned,
hogy felfedezd lelkedben rejlő értékeket. Merülj alá a csendben!
Csodálatos érzés ott bent meghallani a verset, meglátni a festményt, a
képletet, a megoldást, és szépen vázlatokat készítve, lassan világra
szülni azt. Egy gondolat, mely nemcsak neked fontos, ott lent,
belsődben kezd körvonalazódni, még csak dereng, de Te érzed, hogy
belőled kikívánkozik. S mint a bányász a mély üregben, sötétben
egyedül, dolgozol, megfogod, megfogalmazod, felszínre hozod, hogy
megajándékozd vele a világot. Csodálatos érzés szülőanyja lenni egy
igazi értéknek, egy szellemi kincsnek, melyben az emberek meghallgatott
imáikra adott választ találnak.
Persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy Te értéktelen vagy, meddő
föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár
is lemerülnöd a hullámok alá, úgysem találsz ott önmagadban semmit. Azt
mondja: szórakozz, légy vidám, élj a mának, magadnak, neked sem ad
senki semmit ingyen! Ne hidd el neki, hazudik:
Te
Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtő az ő
gyermekei iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan.
Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a
sokakat gyötrő kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy
valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruza heggyel
írtak remekműveket!
Kapcsolódó hírek:
A Föld
Szabó Endre: Járnak megint enyhébb napok...
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Reviczky Gyula: Pünkösd