Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”
Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: Testvéred fel fog támadni! Erre Márta így szólt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön! Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: Hova temettétek? Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt: Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadja a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy nagy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki. „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, s így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. „Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldtél engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett. Jn 11,1-45

Mottó: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” Nemde, különös, hogy Lázárt fel kellett oldani, úgymond, hogy járni tudjon, holott épp saját lábán jött ki a barlangból. Naivabb kritikusok itt kapásból ellentmondásról beszélnek. Pedig egy kis gondolkodás árán rá kellene jönniük, hogy itt két szemlélet, sőt két létrend találkozik, amely között úgy tűnik nincs átmenet, de a dialógus, a párbeszéd is enyhén szólva nehéz. S ez nem csak a látszólag felesleges „oldjátok ki!”parancsra igaz, hanem végigvonul az egész történeten. Az egyik vonulat, amely a reális világ történéseire igaz, szüntelen az anyagi, a fizikai világ korlátaiba ütközik. E szólal meg a tanítványok aggodalmából, amikor jelzik Jézusnak, hogy barátja beteg. Ez nyilvánul meg brutálisan a barát négynapos halott voltának közlésében. Mai szemmel, ez az, amiről a napi sajtó vagy az esti híradó beszámolna. Mert a világ mit sem tud arról a másik világról. A másik világ a természetfeletti rend, melynek Jézus a küldötte. Ez nem aggódik, hanem nyugodtan tovább időzik, „ott, ahol volt.” Ennek rejtett híve Mária, aki nem siet a barát elé, míg a reális gondolkodású Márta eléje siet. Pedig Márta hisz a feltámadásban. Számunkra talán különös, de a feltámadásba vetett hit még nem vezet át mintegy automatikusan abba a másik világba!
Melyik világba tartozik Jézus gyásza? Megrendülése? Logikusan az elsőbe. A négynapos hulla világába. De a részvét, a szeretet, kapocs és híd a két világ között. A „zsidók”, ahogy János nevezi a helybelieket, megérzik ezt a szeretetet, és kommentálják is. De egy részük még a realista gondolkodás foglya, és azon töpreng, miért nem gyógyította meg, miért hagyta cserben barátját Jézus. S a mai szkeptikusok is így gondolkoznak, mint ahogy azok is –és sokan vannak – akik számon kérik Istentől, miért engedi meg a szenvedést, a halált? Az ima lesz a második híd a természetfeletti felé. Szeretet és ima. Ikertestvérek. A csoda, a feltámadás, csupán következménye annak, hogy Jézus egy pillanatra átlép velük és velünk Atyja világába. Ez elég arra, hogy az Élet diadalmaskodjon a Halék felett. Ez azonban még nem a végső diadal. Így bizonyos fokig igaza lesz Mártának. Lázár nem az örök életbe, hanem ebbe, a mulandóba, tért meg. Ezért kell feloldozni kötelékeit. Ezért kell gondolatainkat is kiszabadítani a gúzsból. Hogy tejesen szabadok lehessünk!

2014. ÁPRILIS 06.