2014. április 6. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg,
akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség
nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia
megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor
tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint
Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.”
Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt:
„Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta:
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal,
élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed
ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a
Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig
megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak:
„jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók
megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így
szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg,
hogy meghaljon?”
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel
elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az
elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”
Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod
Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom,
hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy
higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
„Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert
leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus
megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik
Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

Elmélkedés:

Jézus a hitre hív
Mai elmélkedésünket kezdjük azzal, amivel az evangélium befejeződik: „A
zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták,
amit cselekedett” (Jn 11,45), azaz látták Lázár feltámasztását a halálból.
Mintha János evangélista csak azért írná le hosszasan azt, hogy Jézus
értesül barátja, Lázár betegségéről és haláláról, ezt követően
beszélgetését Mártával és találkozását Máriával, majd végül a sírnál
történteket, hogy a végén leírhassa ezt az egyetlen mondatot. Mintha
Jánost az a cél ösztönözné, hogy az olvasókat vezesse a hit útján. Igen,
egyértelműen felfedezhető az evangélista e szándéka, s ennek fényében
érdemes részletesebben elmélkednünk Lázár feltámasztásáról.
Az eset jelentőségét mutatja annak folytatása. A zsidó főtanács összeül és
megvitatják a helyzetet. Korábban is rossz szemmel nézték Jézus csodáit,
amelyek miatt egyre többen keresték őt, de ez a halottfeltámasztás minden
korábbi csodát felülmúlt. Félelemként fogalmazódik meg bennük, hogy ha
engedik tovább menni az eseményeket, akkor mindenki hinni fog Jézusban. Ha
végérvényes döntés nem is született ekkor, az egyetértés nyilvánvaló abban
a kérdésben, hogy Jézust megölik (vö. Jn 11,46-54). János evangéliumában
tehát Jézus halálra ítélésének okaként, előmozdítójaként jelenik meg Lázár
feltámasztása.
Ha ilyen jelentőséggel, illetve következménnyel bír az esemény, akkor
miért nem tesz róla említést a másik három evangélium? – merül fel bennünk
a kérdés, de ennek megválaszolását hagyjuk a szentírástudósokra. Azt
viszont ne feltételezzük, hogy csupán János találta ki az egészet, hiszen
a konkrét helyek (Betánia, Jeruzsálem) és személyek (Lázár, Márta, Mária,
Tamás apostol) arra utal, hogy az eset valóban megtörtént.
A hit témájával először a betegségről való értesüléskor találkozunk. Jézus
ezzel a kijelentésével ébreszti fel tanítványaiban a hit utáni vágyat: „Ez
a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni” (Jn 11,4).
Hasonlóval találkoztunk a vakon született meggyógyításánál is. Ezt
követően a két nővér szavaiban ismerhető fel a hit. Először Márta, majd
pedig Mária szájából hangzik el ugyanaz a mondat Jézus megérkezésekor:
„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” (Jn 11,21 és
11,32). A Mártával folytatott beszélgetés ettől kezdve kifejezetten a
Jézusba vetett hitről szól. Jézus kinyilatkoztatást ad arról, hogy aki
benne hisz, élni fog. Szavaira Márta szívében felébred a hit, de Jézus
odáig vezeti a beszélgetést, hogy ezt szavaival is ki kell mondania. Itt
mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a hittel kapcsolatban a szavaknál
jelentősebb a cselekedet, az élet, a hit szerinti élet. Márta nem
egyszerűen Jézus szavának hisz, hanem Jézusban, az élet forrásában, az
élet Urában, az Üdvözítőben, a Messiásban, az Isten Fiában hisz, pontosan
ezt fejezi ki hitvallása.
Befejezésként a történet számomra legmegindítóbb mozzanatára figyeljünk,
amely felett szemünk könnyen átsiklik és sajnos az evangélium rövidebb
változatát olvasva a szentmisén nem is halljuk: „Márta elment és hívta
nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: Itt a Mester, és hívat” (Jn 11,28).
Mennyi gazdagságot rejt a jelenet. A hitvallást követően megjelenik a hit
továbbadásának vágya, mások Jézushoz vezetése. A halk szó jelzi, hogy a
hittel kapcsolatban nincs szó erőszakosságról. Mária azonnali Jézushoz
indulása a hit iránti készség jele. Jézus magához hívja és a hitre hívja
Máriát. Engem is a hitre hív és engem is kér, hogy vezessek másokat hozzá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Te meghívsz minket, hogy akaratod szerint éljünk, s
engedjük, hogy te vezesd életünket. Nem ragaszkodunk tovább a magunk
akaratához és elképzeléseihez, hanem átlépünk a te világodba, a hit
világába. Te vagy az élet és a halál Ura. Te adod nekünk a lelki
újjászületést a szentgyónásban és a testi újjászületést a feltámadásban.
Hiszem, hogy megbocsátod bűneimet, és hiszem, hogy megajándékozol az örök
élettel.