2013. november 20. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan
megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot
nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát
adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!”
Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és
tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember
mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit,
akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt
mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram,
mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója
leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed,
amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette
meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy
szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve
kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek
el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok
megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt:
„Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.
Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek
meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés:

A gazdájuktól pénzt kapó szolgák tudják, hogy miért kapták az összeget,
mit kell vele tenniük, mégsem jár el mindenki ennek megfelelően. A
haszontalan szolgát félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért
büntetést kap. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt,
ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy senki sem maradhat tétlen, aki
Isten országához tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést
jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk.
Képességeink megőrzése nem elég az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha
megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Végzetes, ha
hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a
magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott
lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben.
Erre volt jó lehetőség a Hit éve. Éltem-e a lehetőséggel?
A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az
emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, a hűtlenekre és
a tétlenekre büntetés vár. Életemben döntő szerepe van annak, hogy milyen
kapcsolatban állok Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s
kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Mit tudok felmutatni? Miről tudok
elszámolni? Hiába tennék úgy, mintha kimaradtam volna az osztásból és nem
kaptam volna semmit.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!