2014. február 4. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Jairusnak, a zsinagóga elöljárójának meghozzák szolgái a hírt, hogy
kislánya meghalt. Ezt követően hangzik el Jézus kijelentése: „Ne félj,
csak higgy!” (Mk 5,36). Jairus tehát az egyik oldalról a szolgákat hallja,
akik azt mondják, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a Mester az ő
házába menjen, mert életében még tudott volna segíteni a beteg kislánynak,
de ha már meghalt, akkor ő sem tud tenni semmit. A másik oldalról pedig
elhangzik a bátorító szó Jézus részéről. Az elöljáró ott áll a halál
könyörtelen ténye és a jézusi ígéret között. Melyiknek higgyen? Kinek
higgyen? Kinek a szava az igazság? Kié lesz a végső győzelem? A halálé
vagy az életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra és nem vonja
vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja a leányt és visszaadja
őt családjának. Mit érezhetett Jairus ebben a pillanatban? Ahogyan
korábban hite legyőzte félelmét, most az öröme győz a szomorúság felett.
Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. Milyen
nehéz elhinnünk, hogy a végső szó a feltámadásé. Milyen nehéz elhinnünk,
hogy ahol az ember már nem lát reményt, Isten ott is talál kiutat,
megoldást. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és
aggodalmainkat? Csak akkor volna okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus
nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet.
© Horváth István Sándor
 Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.http://www.evangelium365.hu/