A király így felel
majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is
a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
(Máté
evangéliuma 25:40)
Panov apó egy magányos cipészmester
volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran
beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza
kerek szemüvege mögül.
Így történt ez karácsony napján is,
amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket. S
hogy miért állt az ablakban?
Az előző napon, amikor pipázás
közben elbóbiskolt a karosszékében, különös álom lepte meg. Maga Jézus szólt
hozzá, és megígérte neki, hogy karácsony napján meglátogatja. Amikor Panov apó
felébredt, eltöprengett: Jézus eljön az
én szegényes műhelyembe? Megígérte, hogy eljön! De miről fogom felismerni? Mi
lesz, ha elmegy anélkül, hogy ráismertem volna?
Ezért ácsorgott hát az öreg suszter
az ablakban, és ezért leste úgy az utcába beforduló embereket.
Többen is köszöntötték, és boldog
karácsonyt kívántak neki, ő azonban hosszasan senkivel nem elegyedett szóba,
hiszen magát Jézust várta.
Egyszer csak észrevett egy
utcaseprőt. Megsajnálta, mert látta, hogy nagyon fázik. Behívta hát a műhelybe,
leültette a tűzhely mellé, és meleg kávéval kínálta. Közben egyre csak a
járókelőket kémlelte. Miután az utcaseprő hálásan elbúcsúzott, Panov apó ott maradt
az ajtóban, és várt tovább.
Telt-múlt az idő. Kisvártatva egy
asszony tűnt fel az utca végén, karján egy csöppnyi gyermekkel. Őket is
behívta, hogy a hosszú út közben megpihenjenek és átmelegedjenek. Az asszonynak
levest és kenyeret adott, a gyermeknek meg előkereste egy régi kedves emlékét,
egy pár kiscipőt, ami pontosan a parányi lábakra illett. Az asszony nem győzte
megköszönni Panov apó jóságát, akinek szemei vidáman csillogtak kerek szemüvege
mögött. Az ajtóból még sokáig nézte távolodó vendégeit.
Közben beesteledett. Hát mégsem jön el? Vagy amíg az utcaseprővel
meg az asszonnyal törődtem, nem vettem észre? – tűnődött magában, miután
karosszékébe ült. Elszundított, és ismét különöset álmodott. Újra maga körül
látta a járókelőket, akik üdvözölték, és látta az utcaseprőt, meg az asszonyt
is gyermekével.
Ekkor egy hang ezt kérdezte tőle: Nem láttál engem?
Panov apó ekkor értette csak meg,
hogy Jézus valóban ott járt nála a kicsi műhelyben, ahogy megígérte. Csak nem
úgy, ahogy ő gondolta, hanem a szegény utcaseprő és az asszony képében. Bizony, bizony, hát mégis eljött – sóhajtotta
Panov apó, és könnyek gördültek elő kerek szemüvege mögül.”
Forrás.Panov apó egy napja.
Kapcsolódó hírek:
KÖSZÖNET MINDENÉRT!
Áldott Karácsonyi ünnepeket. Kívánok Szebenyi Judit versével.
Örülj a mának!
Wass Albert: Igazgyöngyök.