Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SOHA NE ADD FEL
Márk 10,46-52.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érezted e akkor, hogy mennyire szeretlek? Hogy forró gyerekfejjel, a szívembe kergetlek? Érezted e egykor, hogy milyen fontos voltál? Hogy táskámat ledobva, fejemben Te jártál? Érezted e olykor, hogy amíg tanultam A tanórákon folyton, csak is Rád gondoltam? Tudom, hogy érezted, mikor megláttalak Szünetben is sokszor, csak Téged vártalak Tudom, hogy jól tudtad, mert érezted legbelül Hogy fiatal szerelmünk, később mibe kerül Csak két ártatlan gyermek, olyan régen volt már Rég a múltba veszett, e szerelmes láthatár… Sokszor Téged várlak, még most is álmaimban De olyan régen elmúlt, hogy azóta feladtam Bár szeretetünk lángja még mindig szívemben él Oly sok szép emléket, könnyesen elregél… Édesded szerelem, színes gyermek álmok Csalódástól mentes, szikrázó határok Elaltatnak minket, érzem, nagyon várod Hogy többé ne érjenek, fájó csalódások… Tudom, hogy emlékszel, minden mozdulatra Mert e kislány szívét, mélyen felszántotta Gyermeki szerelem,… mi régen ködbe veszett… De szívem Veled élte… első szerelmemet… Árvai Attila© 2012-11-28

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kinyílott a lelkem, mint a tubarózsa Egy titkos világra, egy szépséges ajtóra Itt volt velem mindig, e boldogságos ajtó Csak eddig zárva volt, homályos, hanyatló

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok kő zuhant most le, szívemnek tájáról Én magam sem tudtam, lelkem bánatáról Most, hogy felszabadult, a szívem ébredése Lángot lehelt körbe, a világ peremére

Édes érintések, és temérdek csók özön Vágyak szenvedélye, mi túl van minden ködön Éhes tekintetek, és igéző mosolyok Kéjes, bűnös világ, itt el nem hervadhatok…

Családok esnek szét, dőlnek mind dugába Nő és a férfi is, zokog bánatába Mit évek alatt hoztak, mindent elvesztenek Egész életeket, egy lapra feltesznek

Hol egykor szerelem volt, most ádáz gyűlölet dúl A szívek megfeszülnek, a lélek is megvadul Bár mindennek vége lett, sorsok kettéválnak Most mégis hálás vagyok, e sokszínű világnakTiltakoztam nemrég, még a sorsom ellen De most már jól látom, szívem merre menjen Isten elém tárta, hogy nincsen semmi veszve Nem halt meg a lelkem, s el sincsen temetve Így most vidám vagyok, semmin nem aggódom Messze szaladt tőlem, régebbi bánatom Olyan sok pillantás, annyi titkos mosoly Szerelmet hordoznak, a lélek mélyén honol.

Annyira felgyorsult az elrohanó idő Igyekszem megélni, kitartás és erő Élek, látok érzek, minden pillanatban! Létezhetek végre, ez izgalmas világban!… Árvai Attila© 2012-08-05

Az ősz hajnali csöndje, felrepít egy kicsit Az éjjel már elszaladt, még álmodozom picit Minden áldott reggel, ahogy őszünk beköszöntött Bennem az ébredés, eképp érlelődött Csillámos emlékek, borzolják arcomat Néha nagyon nehéz, egy magányos alkonyat Néha olyan nehéz, a múltat újra élni Néha olyan nehéz… szeretni,… remélni… Az ősz itt kopogtat ajtómon, de nem szól Magányos most ő is, már fáradt az avartól Olyan sokszor járta már körbe a világot Tán nem is tudok olyat, amit még nem látott Az ősz mindnyájunknak, egy kis elmúlást hoz Vibráló emlékek, mint a délibábok Emlékezz most Te is, mi rég kedves volt Emlékezz a szépre, hol boldogságod honolt… Ősz apánk, ősz fején, hordoz mindig minket Abba őszült bele, hogy látta lépteinket Mert mikor boldog vagy, ősz apánk is boldog De mikor csak sírtál, Ő is veled zokog… Ehj, sárguló levél, zúgó őszi szellő!… Tán megsúghatnád nekem, merre visz az erdő! Mert ősz-erdőben járunk, tudom mindahányan Annyi fájdalom van, e kegyetlen világban! Bölcselő ősz apánk, kopogtass be hozzánk! Hozd el a megértést, azt annyira vágynánk! Hozzál jó szándékot, hozz egy kedves mosolyt Hozz el a szívedből… s lesz, ahogy régen volt… Árvai Attila© 2012-10-19

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretek sétálni az kerek erdőben Gyönyörködni csendben üde zöld mezőben Felmászni a fára, szétnézni a tájon Levél rezdülését hallgatni a fákon Villás farkú fecske cikázik az égen Homlokom gyöngyözik a nyár tüzes hevében Fülesbagoly bölcsen vár a tölgyfan ágon Zsákmányát üldözi hűvös éjszakákon A napocska szépen néz le ránk az égről A halak is felúsznak a kis tó fenekéről Szürkébbet ne lássak, soha azt kívánom Mennyi gyönyörűség, mind e szép világon Kiserdő vadjai mind sietve futnak Azon gondolkodom, ugyan hová jutnak? A tölgyfáktól kérdezem, mind boldogok vajon? Csak az én szívem szomorú, mert bánatos nagyon Csak így poroszkálok a széles egy határban Egyes egymagamban, hátha megtalállak Egy bajom van véled, odavagyok érted, Majdnem belehalok a bánatomba érted… Kismókus ottan fut, a tölgyfák legtetején Az ő szíve gondtalan, nem úgy, mint az enyém Kismókus add nekem az boldog szívedet Átadom cserébe az egész életemet Életem eladom egy kicsiny kismókusnak Csak tarthatnám meg szívét eme kis állatnak Én eladom életem e szívért cserébe S többé nem nézek majd bánatom szemébe Boldogságom eztán míg élek megélem Mert nem lesz már életem, csak ez elcserélt szívem Nincs szükségem többé az életem bújára Régi szívem gyötrő, bánatos bajára Csak erre vágyom nagyon, széles e határba Egy mókus szíve fényes,… boldog világára… Árvai Attila© 2012-04-16

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bízol benne... megőrzi titkodat. Mert a barátod. Mert a testvéred. Mert a szülőd. Ezért megosztod vele. De nem mindet. Nem mindent. Lehetnek titkaid, amiket elmondasz másoknak. Néhányat. Nem mindet. De egy napon érkezik valaki... valaki, aki nem barátod, nem testvéred, nem szülőd. Sőt, még csak nem is a szerelmed. Valaki más. Valaki több.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MINDIG ENGEDJ MEG MAGADNAK EGY KIS GYEREKESSÉGET.
Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük.

Szép idézet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az álom nem az, amit alvás közben látsz. A valódi álom az, ami éjjel nem hagy aludni. Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy.

A pillanat varázsa

 

 

 

 

 Ahogy egyre több időt töltök el a természetben, úgy egyre jobban változik meg a személyiségem. Nem kell megijedni, nem káros elváltozásra gondolok, hanem egy olyan „jobban megértek és megérzek mindent” átalakulásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily lajos
  Ősz
  Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint.   Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ősz kezdetének, mint a többi évszaknak három időpontja van:

- a naptári ősz: szeptember elsején kezdődik az ősz hónapjainak figyelembe vétele miatt (szeptember, október, november)
- meteorológiai ősz: a lombhullató növények leveleinek elsárgulásával és az idő lehűlésével kezdődik
- csillagászati ősz: kezdete az őszi napéjegyenlőség napja, szeptember 23.

A csillagászati ősz szeptember 23-ától december 22-éig tart.

 

 Gyerekkoromban, az alsórácegresi nagyszederfa alatt hallottam egy történetet. Nem hinném, hogy abban a pillanatban, amikor elhangzott, megértettem volna minden ága-bogát. De a gyerekkorban hallott történetek együtt növekszenek velünk: virágot hoznak, kiteljesednek, gyümölcsöt érlelnek. Semmi más nem kell hozzá, csak meg kell őrizni őket. Én őrizgettem máig, éppen itt az ideje, hogy elmondjam.

Élt Rácpácegresen két család. Rácegresiék és Pácegresiék. Mind a két családnak tizenkét fiúgyermeke volt, úgy nagyjából egyidősek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MERJ ÁLMODNI.

Az álmok jók és szépek,
merj álmodni
Hisz azok valódinak tünnek.
Mindenröl mi szép és jó,
Merj álmodni.
Igaz reggel ra ébredsz
hogy...már vége..
De te igy is
Merj álmodni.
Álmodj egy magas hegyröl,
melyre felmesz
Meglatod majd a hegy csucsán,
Egy gyönyörü világ tárul eléd,
Látni fogod szemeiddel,
 Mily gyönyörü a táj.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Melinda nevelt kislány volt. Édesapja elhagyta édesanyját mielőtt még
megszületett volna, édesanyja pedig meghalt miután a kislány megszü-
letett. Így édesanyja testvére, és férje elhatározták, hogy magukhoz
veszik a gyereket, és ők fogják felnevelni. A házaspár, Zoltán és Éva
nagyon örültek a kis jövevénynek, mivel nekik nem lehetett saját gyermekük, de ugyanakkor nagyon bánatosak voltak az anya elvesztése miatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel sielni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Előszőr az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára Az eset reménytelennek tűnt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkezem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifju vára omlott
Mohos magánnyá szépült és ma benne
Csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
Egy lánynak csókja mind liliom lenne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 22. – Hétfő

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.”Zsoltárok könyve 71:14-16

 

Nem, nem tudod felsorolni, hisz igazán sosincs vége. Isten él, és cselekszik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért őszül meg az ember?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi nagyapó. Aki - elárulom - nem volt mindig nagyapó, mert eleinte kisbaba volt, azután gyerek lett, majd felnőtt, sőt mi több, apa, aztán, mikor a gyerekének is gyereke született, végezetül nagyapó lett, igazi nagyapó. Mint igazi nagyapó, fehér hajú, ősz szakállú apó, egyszer csak visszaemlékezett a régi időkre, és eszébe jutott, hogy gyerekkorában szép sötétszőke haja volt, amely később dióbarnára vált, jó sokáig dióbarna is maradt, aztán elkezdett szépecskén őszülni, fehéredni, míg végül teljesen megőszült.

 

 

Léteznek közöttünk hősök, csak nem azok az emberek, akikről gondolnád. Ez a 99 éves bácsi megmutatja mit jelent igazán jót tenni, pedig neki sincs semmije.

Bemutatom a 99 éves Dobri Dobrev-et. Hallásának nagy részét elveszítette a 2. világháborúban, és a mai napig begyalogol a kézzel épített kunyhójából, a kézzel készített ruháiban és cipőjében falujából Szófiába, Bulgária fővárosába, ahol kéreget. Ez az idős bácsi nagyjából  25 km-t tesz meg gyalog nap mint nap.

Zsombék fenekén, hinár sürüjén Ott alszik a mélyben a vízilegény. Ott szélbe se hallani habsuhogást, Csak néha, ijedve, ha zizzen a nád. Míg fenn van a nap, Nem csobban a hab, Oly félve suhan, mert könnyű az álma Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába - S megvetve az ágya van ifjú szívekbül, Megtépett, elkínzott leányszívekből. Mert néha sóhajtva feljön a habbul, Lányszívre vadászni a parton elindul, Szép, ifjú alakba bolyong az erdőn, Van, hogy a faluba, fonóba is eljön, És hogyha lát Tüzesszemű lányt, Megrontja, megejti a víziember Örvénylő, zivataros szerelemmel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgy, Kedveseim, hogy Isten egyszer régen lejött a földre körülnézni, és eljátszogatott a szép igazgyöngyökkel.
Becézgette, fényesítgette őket, kérdezgette, hogy érzik magukat a földön.
De a gyöngyök bizony nem feleltek semmit.
Isten gondolkodott egy kicsit, hogy mi lehet ennek a nagy hallgatásnak az oka, s hamarosan rájött:
a gyöngyök azért nem szólnak, mert ők csak egyszerű kis gyöngyök, akik nem tudnak növekedni, felmelegedni, mosolyogni, s beszélni sem, mert nincs bennük Élet.

 Bárkivel találkozol is--------barátokkal, családtagokkal,
munkatársakkal, idegenekkel ------minden egyes nap során
szerezz nekik örömöt.
Mosolyogj rájuk, dicsérd meg őket.
Örvendeztesd meg őket kedves szavakkal vagy tettekkel.
A lényeg, hogy adj örömöt... Kövess el mindent hogy
akárkivel is hoz össze a a sors jobb kedvre derüljön.
csak, mert találkoztatok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 20. – Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott.

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.

Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha megfested.”

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 19. – Péntek

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon.

Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KEGYELEM ÉS IGAZSÁG     "Veled van Istened az ÚR, Ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük" (Zof 3,17-18).
Amikor félelem, kétség és a kísértés terhe nyom, emeld fel a fejed.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mary Carson, a gazdag földbirtokos bosszút akar állni Ralph de Bricassart atyán, akit vonz az asszony vagyona, a nő közeledését mégis visszautasítja. Az asszony ezért úgy dönt, befogadja szerény körülmények között élő öccsét és családját, gazdálkodjanak ők a birtokon, melyet halála után örökölhetnek is.

A film ismertetése: Egy sorozat, mely bemutatását követően szinte azonnal klasszikussá vált!

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Köszönöm a kedves barátságot. A barátság a legszebb szerep az életben mely egy álom, a sötét erdőben megleled a fényt amit a szívedben tölt ki, azaz ember aki a legfontosabb az életedben. Egy leírhatatlan, megfoghatatlan érzés, ami végigkísér az egész életedben melegséggel tölt el, mert egy  jó barát vagy.

 

Szeretettel vagyok irántatok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Abgyolok vigyázzon rád.

2014. szeptember 14. – Évközi 24. vasárnap, Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viharos szerelemnek indult, és amíg tartott, az is maradt Varga Viktor és Cinthya kapcsolata. Bár folyton civakodtak, és több kisebb szakításon is túl voltak, a TV2 Édes Élet című műsorának két szereplőjére sokan álompárként tekintettek, mert a szerethető, furcsa páros végül mégis mindig kibékült, és tovább turbékolt.

Ennek most vége, az énekes és fotós szerelme végleg szakítottak egymással.

Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ.
Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

 

 

 

 

 

 

 

Boldog Asszony anyánk,
Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra,
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.



Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.



Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.



Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.



Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki vagy te, aki visszafogtad futásomat? Mért vagy erősebb, mint az ösztön, mely mást mutat? Iszonyodásom menedékét, mért szegetted velem a békét, amelyet a földdel kötöttem, hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem? Szóba se álltam az idővel, most alkuszom vele; hiába érzem, hogy vulkán e föld, hogy füstöl krátere, riadozó álmom felett neveli suta magzatát, lebeg az együgyű reménység, hogy te meg én s a jegenyék talán, akik hallgatták vad szívünk verését, mi mégis, mégis, mégis...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 13. – Szombat

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 12. – Péntek, Szűz Mária szent neve

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 11. – Csütörtök

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Istennel bizony nem sokat törődő gyógyszerészsegéd voltam egy kis faluban.
Gazdám nem nagyon szeretett éjjel ügyeletet tartani. Ez rendszerint rám
hárult.
Egyik éjjel már harmadszor keltem fel kimerülten, idegesen, ingerülten.
Mikor kinyitottam az ajtót, egy copfos kis parasztlányka állt előttem
recepttel a kezében. Dühömben majd hozzávágtam a kulcsot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prózaibb hír a mindennapokra :)) Margó

 

Még hogy a fény nem tárolható!

• 2014.09.03
• Bálintgazda.hu
• • Bálint György kertről, növényekről
  • /Aktuális kert
  • /Szeptember

A napfényt begyűjtő zöldségeket és gyümölcsöket különböző ügyes praktikákkal egészen tavaszig tárolhatjuk. Lássuk a lehetőségeket!

 

 

Elfogultság nélkül merem állítani, hogy a Kárpát-medence klímája különlegesen alkalmas arra, hogy a termények íz-, illat-, zamat- és színanyagai kifejlődjenek, amit főként a nyári és az őszi napsütéses órák nagy száma segít elő.

Ősz   Kábultan füsttől s éji zajtól A nedves karikákat néztem, Miket a pohár talpa rajzol A márványos, hűs asztalszélen. Az utcára kék fény omolt ki, Künn lucskos, setét kocsik álltak, Ó, egy illatos, puha vállat Oly jó lett volna megcsókolni...   Mentem... Magányos utcák vártak És hervadt fák. Egy régi téren Állt egy alak, vénhedt és fáradt; Botjára dőlt; csendben kitértem. Botja olyan volt, mint egy thyrsus, Fekete szárát körülfonták Aszú venyigék s lankadt rózsák. És csendesen utánam indult.   A sarkon késő zene zengett, Szomorúan s tétován megálltam. Ő jött, a sok bús rózsa lengett, S reszketve megfogta a vállam: "Kedves fiam, vezess el engem A lányomhoz, a városaljba... Fütyölhetsz is...

Zelk Zoltán
  Ez már az ősz   Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó - nem nótaszó ez már, de búcsúszó.   Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közelg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök.   Mily korán jő, mily korán tör felénk - hogy kortyolnánk még a nyár melegét! Be üres is volt idén a pohár, be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!   S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák az őszi ég keserű sugarát. Hiába isszák, nem ad már erőt, csügged az ág, sárgára vált a zöld.   Csügged az ág, ejti leveleit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkezem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

 5 órát kell utazni a kínai hegyekben ahhoz, hogy ezek a gyerekek eljussanak iskolájukba.

 

ilyen keskeny úton és mélységek mellett vezet el az útjuk.

 

Kína egy nyugati településén az iskoláig falétrákon vezet az út...

 

a létrák egyáltalán nem biztonságosak.

 

Kisdiákok a Himaláján

 

Az indonéz Lebakban ezen a hídon kell átmenni az iskolához.

a függőhíd erősen megrongálódott

 

 Kolumbiában 400 méter magason a Rio Negro folyó felett 800 métert kell megtenniük a gyerekeknek, ha el akarnak jutni az iskolába.

 Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed,
az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a
második réteget, a gyengédséget,
a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod,
a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a
hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.

Az anya azt is megérti, amit gyermeke nem mond ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Füle Lajos 

 A völgyben ágyat vet az ősz
A völgyben ágyat vet az ősz
hulló levélnek, tört virágnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhők árnyéka száll a hegy felett,
fésülik már az erdőt a szelek,
maholnap minden fája lombtalan.
Zörgő avarban ballagok magam,
a vállamon egy kis levélke ül,
nagy, tisztuló csend lelkemen belül.
Lebben a lomb, mint tarka pille, le,
könnyű mosollyal mintha intene.
Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?
Fogd fel, szívem, és mondd el, énekem:
Az őszi árny csak elfogyó derű,
és a halál is olyan egyszerű,
oly egyszerű és oly természetes!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szoktad e szemlélni a kanyargó folyót? Imádni otthonod, ez áldott földgolyót? Szoktad e csodálni, az esti fényeket? A reggel sugarait, a nappali színeket? Szoktad e hallgatni, a madarak énekét? Észrevetted e már, a kismókus rejtekét? Láttad e már este az égbolt varázslatát? Számoltad éjjel az égnek sok csillagát? Suttogtál e reggel, az ébredő rózsának? Rámosolyogtál e, a reppenő madárnak? Néztél farkasszemet, a bíborló hajnallal? Láttad e napunkat, fénylő aranyhajjal? Hallottad e már, a szerelmes békákat? Láttad e hajnalban pompázni a fákat? Beszélgettél e már, a nyíló kisvirággal? Érezte e szíved, hogy békül a világgal? Szoktál e arádnak, szépet és jót szólni? Mikor egyedül van, megsimogatni? Szoktad e kérdezni, miben segíthetnél? A szíve öröméért, most mit is tehetnél? Szoktad e imádni a nőt, ki szeret téged? Vagy épp azt a férfit, ki éltét adná érted? Néha fülébe suttogod mennyire szereted? Hogy nélküle mit sem érne egyetlen életed?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelked értékes kincs, ne dobd el hiába Ne vesztegesd balgán bánatod poklába A lelked egy nagy csoda, nagyon különleges Sohasem bántani,… csak szeretni érdemes… A lelked jó tanárod, mindig együtt vagytok Vele kiáradnak szívedből a hangok A lelked veled tart majd, akkor is, ha elbuksz Akkor is veled lesz, mikor majd belé rúgsz A lelked jó testőröd, mindig vigyáz reád Ő soha nem lesz rá rest, gondot viselni Rád Ő mindig csak adna, mindig figyel Téged Akkor is segít majd, ha Te meg sem érted… A lelked veled dalol, ha nagyon megörülnél De veled is zokog majd, mikor csak könnyeznél Mindent tud Te rólad, azt is mit nem hinnél De nagyon szeret Téged… jobban a mindennél A lelked jó testvéred, maga Isten adta Jól tudta előre, mi lesz majd a sorsa De minden másodperced, arannyal borítja Elhalmoz mindennel, a szíved bátorítja A lelked a gyengéd is, mert folyton csak bánkódik Az elméd viharában, mindennap fuldoklik De igazi sorsodat, csak a lelked szabja A szíveddel karöltve, utadat mutatja… A lelked drágaköved, vöröslő rubintod Akkor is az marad, ha majd elhajítod Akkor is veled lesz, ha hozzá hűtlen leszel El nem hagyhat Téged, szeret bármit teszel… A lelkeink elszállnak, mint a galamb madár Repülnek az égnek derengő hajnalán Úgy boldog, ha szárnyal, fürdik vízesésben Könnyfakasztó szépség, e csodás teremtésben A lelkedet becsüld meg, hisz csak egy van néked Szeresd minden percben, bármit megtesz érted A lelked a megváltód… megtart majd a hitben… Mert mit lelkednek hívsz,… az maga a Jó Isten… Árvai Attila© 2012-05-14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor elfáradok, és nem találom helyem Mikor már letenném, kissé fárasztó életem Mikor már nagyon fáj, a sok múló emlék Választanám Véled, a nyugalom szigetét… A nyugalom szigetén, míg csendben elidőzünk Hol lesz idő pihenni, ha elfáradt a szívünk A nyugalom szigetén, megtaláljuk helyünk Eldugott mennyország, hol boldog lesz a lelkünk A nyugalom szigetén, minden olyan csendes A búbánat elszalad, mi oly nagyon keserves Ezen szép szigeten, elmondod óhajod… S én meghallom majd, minden kis sóhajod… Ez gyönyörű szép sziget, csoda körös-körül Mikor szétnézel itt, a lelked is megörül Virágok suttognak, a fák is simogatnak Nem érzed itt magad, olyan elhagyottnak E csoda sziget partján, a nap is csak nékünk süt Éjjel a csillagoknak, pislákoló fényük A tenger, a víz, a rétek és a holdfény Boldogságunk csöndje, egy szebb életet ígér A nyugalom szigetén, míg együtt megpihenünk Abban a pár percben, boldog lesz életünk Csak hallgatunk csendesen, s minden apró jelre Összerezzennünk majd, egymást átölelve A nyugalom szigete, most is csak reánk vár Ám mi csak rohanunk, de pihenni kéne már A nyugalom szigete, nékünk mindig nyitva De az eszünk rohan, a szépet elhajítva… A nyugalom szigetén, várlak majd egy napon Ha eljössz hozzám meglásd, boldog leszek nagyon Ez az én szigetem, boldog birodalmam Látni fogod egy nap, e boldogságot rajtam… A nyugalom szigetét, Te is rég keresed Talán nem hinnéd el, hogy ott lakik Tebenned S, ha egy nap megleled majd, e boldogság szigetet Megleltél engem is… s kapsz egy új életet… Árvai Attila© 2012-10-14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi is a dolgom ezen a világon? Mi hajt, mi kerget át az életen? A választ erre tudom, megtalálom, s eloszlik bennem minden félelem. Szeretet lángja itt él a szívemben. Melegét érzi mindaz, ki erre jár. Megerősítést lelek a hitemben, hogy jó az ember s az élet sem sivár. Csak vakságunktól kéne szabadulnunk, mit dühünk, haragunk táplál szüntelen. Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk, s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.