Szeretek sétálni az kerek erdőben
Gyönyörködni csendben üde zöld mezőben
Felmászni a fára, szétnézni a tájon
Levél rezdülését hallgatni a fákon
Villás farkú fecske cikázik az égen
Homlokom gyöngyözik a nyár tüzes hevében
Fülesbagoly bölcsen vár a tölgyfan ágon
Zsákmányát üldözi hűvös éjszakákon
A napocska szépen néz le ránk az égről
A halak is felúsznak a kis tó fenekéről
Szürkébbet ne lássak, soha azt kívánom
Mennyi gyönyörűség, mind e szép világon
Kiserdő vadjai mind sietve futnak
Azon gondolkodom, ugyan hová jutnak?
A tölgyfáktól kérdezem, mind boldogok vajon?
Csak az én szívem szomorú, mert bánatos nagyon
Csak így poroszkálok a széles egy határban
Egyes egymagamban, hátha megtalállak
Egy bajom van véled, odavagyok érted,
Majdnem belehalok a bánatomba érted…
Kismókus ottan fut, a tölgyfák legtetején
Az ő szíve gondtalan, nem úgy, mint az enyém
Kismókus add nekem az boldog szívedet
Átadom cserébe az egész életemet
Életem eladom egy kicsiny kismókusnak
Csak tarthatnám meg szívét eme kis állatnak
Én eladom életem e szívért cserébe
S többé nem nézek majd bánatom szemébe
Boldogságom eztán míg élek megélem
Mert nem lesz már életem, csak ez elcserélt szívem
Nincs szükségem többé az életem bújára
Régi szívem gyötrő, bánatos bajára
Csak erre vágyom nagyon, széles e határba
Egy mókus szíve fényes,… boldog világára…
Árvai Attila© 2012-04-16
Kapcsolódó hírek:
Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel.
Jó könyvet olvastam.
Figyeljünk oda,néha.